Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-29 / 9. szám
2-ik oldal IPAROS LAP május 29. A rendbontó. Régi átka a magyarnak, hogy valahányszor válságos napok következnek reá, okozza ezt akár kül-, vagy bel ellenség, állami és társadalmi téren egyaránt, mindég akadt s akad ma is egy-két kishitű, aki a többiek jól megfontolt céltudatos törekvését, s eljárásuk egyöntetűségét zavarja, a nemzet vagy egyes társadalmi réteg küzdelmét nehezíti, ennek kockázatát növeli. Ha ezer éves történelmünket végig lapozzuk, elménkben és szivünkben egyaránt átérzett s megdönthetetlen szinigazságként szűrődik le a tudat, hogy nagy és hatalmas volt mindég s minden ellenséggel szemben a magyar — ha egyet értett, és hogy azon több-kevesebb ideig tartó megalázkodás gazdasági és ipari romlás, amit már végig szenvedett, egyparányi részben is alig következett volna be, ha közötte az egyvérüek között a testvérharc nem dúl. Fájó, igen fájó emlékek fűzik a magyart az ilyen villongások, belső viszályok napjaihoz. De bármennyire fájóak legyenek is ez emlékek, enyhítő balzsamot találunk reá, a nemzetköziek által tagadott mindenható azon bölcs intézkedésében, mely bár emberi gyarlóság által késleltetve jobbjaink igazát végeredményben még is sikerre vezette, s azokat, akik kishitűségből, vagy pláne telhetetlen rut önzésből öveik ellen keltek, csakhamar honfitársaik lenézésével s megvetésével és sok más nyavalyával is sújtotta. Ez a szomorú, de igazságos példa nemzeti szempontból sajna a közelmúltban is lejátszódott az élet színpadán, s a gaz rendezők, hogy úgy mondjuk csaknem egész társadalmi rétegeket vontak be ocs- mány szerepük eszközéül. Csaknem mindent, ami előttük nagyrabecsült szent és sérthetetlen volt, már vesztve hittük, midőn a sors fojtó keze a gaz rendezőket elseperte s őket honfitársai megvetésének átadva a legfelsőbb fokon a nemzet igaz ügyét vitte diadalra. Igaz ügyünket megzavaró, s a rut osztály harcot keltő gaz ámitókat nem sajnáljuk, vesszenek! De pusztulásuk intő példa legyen előttünk, s most midőn az általuk előidézett osztályharc elfojtására, s az általuk beplántált, erkölcsileg és anyagilag is támogatott nemzetközi sociálizmus kiirtására, tévútra vezetett s az Isten és haza tagadás lejtőjén rohamosan sülyedve fiatalságunk megmentésére törekszünk, amidőn tehát a küzdelem ismét társadalmi térre vitetett át, ne legyen közöttünk, ne legyen iparos társaink között egy sem, aki talán azért, hogy többet vállalhasson, s ezzel társaitól a minden napi kenyeret is elvonva húsos fazék mellé ülhessen, magát a jobb s nemesebb cél érdekében küzdő, és semminemű áldozattal vissza nem riadó társai méltó megvetésének tegye ki. Ha igaz lenne, mert sajna úgy értesülünk, hogy a munkaadó szövetségi tagok között is létezne ilyen kishitű, felhívjuk őt ezúttal nevének elhallgatásával, hogy mielőtt utaínk széjelebb válna, fontolja meg jól, hogy mit tesz, mert vállalkozásával nemcsak iparos társai ügyét árulja el, rendbontásával nemcsak a szövetkezet céltudatos küzdelmét nehezíti, hanem ő magát is méltó közmegvetésnek, s később anyagi károsodásnak teszi ki, anélkül, hogy szövetkezeti célunk megvalósítását meghiúsítani tudná. Ipartestületi mozgalom. A szatmári Építőiparosok Szövetsége szükségét érezte annak, hogy az Ipartestület ellenzőihez felhívást intézzen, mert azok az Ipartársulatok, akik vagyonnal bírnak, állást foglaltak a többi ipar rovására, hogy ne lehessen Ipartestületet alakítani. A felhívás következőleg szól : A SZATMÁRI ÉPÍTŐIPAROSOK SZÖVETSÉGE. Az Ipartestiilet ellenségeihez! Iparos polgárok! Két évtized küzdelme után ismét felvettük a harcot, ismét sorompóba léptünk az általános Ipartestület megalakítása végett. Fájó szívvel tapasztaljuk azonban, hogy hazai iparunkra nehezedő válságos idők még mindig nem ébresztették fel mély álmából a szatmári iparosok egy nagy részét, azt tapasztaljuk, hogy akadnak még mindig olyanok, akik helyi iparunkra közös jót eredményezhető törekvésünkben az általános ipartestület megalakításában bennünket megakadályozni igyekeznek. Nem akarjuk hinni, hogy annyira el vannak maradva a kortól, hogy annyira korlátolt felfogású egyének azok, akik ellenzői az Ipartestületnek, hogy megérteni nem tudnák azt, hogy mi az Ipartestület. Egyes iparágak féltik társulati vagyonukat, mások rettegnek az évi 4 korona tagsági díjtól. Egyetlen fenálló ipartársulat autonómiáját, sem vagyonát nem érinti az ipartestület. — Az ipartestületnek az ipartársulatok ügyeihez, vagyonához nincs köze és nem is lesz. Ezt megérteni sokan nem akarják, vagy nem bírják, mert nem tudják azt, hogy az ipartársulat csak egy társadalmi intézmény, mig az ipartestület orsz. törvényeken nyugvó hatóság! Amely hatóságnak feladata közé tartozik az összes, területén előforduló vitás iparügyekben határozatokat hozni, az iparosokat érdeklő iparügyekben eljárni stb. stb. Az ipartestület létesítésével tovább működhetnek, tovább fenállhatnak az ipartársulatok,
