Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-04-24 / 4. szám
I-ső évfolyam. Szatmár, 1907. április 24. 4-ik szám. A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖ2X&NYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ........................6 K — f Fé l évre.............................3 K — f Ne gyed évre........................1 K 50 f Me gjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: t / Br. Glafz Józsefi! Felelős szerkesztő : 1 > Polonyi Albert# í 2® \ 10 íi j \ Ä tv : ^ \VfrJkVa.& ^f/J‘ 5* — Szerkesztőség és kiadóhivatal : nkúrsi-Kfr«. ?«. #*., ahova úgy az előfizetési pénzek,.hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendőig. \T A nagyközönséghez! \y ismerő munkás Tudomással bir e város minden polgára arról a féktelen, határt hei mozgalomról, mely városunk iparos polgáraira nehezedett — különösen a f^lyó évben. Az építő ipar teljesen szünetel, a munkások oly követelésefeeCJáM^sztottak az iparosokkal szemben, hogy ha a vállalkozó iparos annak akar eleget tenni, akkor valósággal ki kell zsarolni a nagyközönséget. Mert a munkás ma rövid munkaidő melleit tulmagas fizetési igényel, s azon rövid munkaidő alatt sem akar dolgozni, hanem a pár év előtt elvégzett napi munkálatoknak csaknem negyed részét hajlandó végezni. Magától értetődik, hogy ilyen követelések utján a vállati árak horibilis módon emelkedtek; melynek hatását megérzi nemcsak a vállalkozó iparos, de a munkát adó nagyközönség is. A vállalkozó iparos meg kell, hogy fizettesse a közönséggel a külömbséget, ami a munkások követelőzései folytán előállott. A socialisták jelszava: keveset dolgozni, rövid ideig, magas fizetésért. Ez igy van minden olyan vállalkozásnál, ahol munkást kell ingénybe venni. E hallatlanul vakmerő, céljában a nagyközönség zsebére utazó, renyhe had ellen lépett sorompóba az össziparosság! Célja az iparosok szövetkezésének oly viszonyokat teremteni, hogy ne csak a munkaadó iparos és munkások között legyen rend, hanem hogy megóvják a munkaadó közönséget is a kizsákmányolástól. Ma az iparos bele van kényszerítve abba, hogy vállalatainak árát 40—50%-al emelje, mert a munkások igénye kielégíthetetlen. A kőműves, ács, asztalos stb. segéd hetenként 28—30 koronát kereshet, amit szívesen megad az iparos, de nem kap érte megfelelő mennyiségű munkát. Ha pedig a sikertelen munka mellett hozzá vesszük az anyagok horibilis emelkedését is, amit ugyancsak a munkások bérmozgalma idézett elő, akkor rájön a nagyközönség arra, hogy az iparos helyzete egyszerűen lehetetlen, és rájön arra a nagyközönség, hogy az általános drágaságnak a munkások az okai. Mégis arra a szomorú tapasztalatra jutott a szatmári iparosság, hogy a nagyközönség nem támogatja eléggé abbeli törekvéseiben, hogy a munkásviszonyokat szabályozhassák. A nagyközönség nem érdeklődik a felől, hogy az illető iparos kicsoda. Előfordult az utóbbi hetekben, hogy a nagyközönség éppen a saját ellenségét istápolta akkor, amikor soci- ális szakszervezeti munkásoknak és azok által fentartott mestereknek adott munkát. A szatmári építőiparosok szövetsége azért alakult, hogy szabályozza a munkaárakat, hogy megóvja a közönséget a közvetett kizsákmányolástól, éppen azért felhívjuk a közönsé-
