Evangélikus főgimnázium, Igló, 1908
22 egy „forradalmi“ nótát is énekeltek, mely a házi kisasszonynak annyira megtetszett, hogy az éneklőktől a versek leírását kérte s minthogy a három káplárnak nehéz volt a keze, a dal leírását a besorozott újoncnak kellett elvállalnia, aki maga is akkor hallotta legelőször ezt a szöveget, mely különben a „Búsul a lengyel“-féle éneknek egyik variációja volt, ugyanaz amely „A szabadságharc dalai“ cím alatt 1895-ben megjelent gyűjtemény szerint Sumlában készült, csakhogy a káplárok nótájában némely erősebb kifejezések is voltak. Az ifjúi gondatlansággal lefirkantott ének azután valami úton-módon a politikai hatóságok s innét az illető katonai parancsnokság kezébe került s a következménye az volt, hogy Pákh az olmützi katonai fogházban 1851. április 18-tól 1852. augusztus 24-ig, azaz 16 hónapig el volt zárva. A fogságból kiszabadulva, visszakerült ezredéhez Prágába. De az olmützi kazematták annyira megrontották egészségét, hogy katonai szolgálatra többé nem volt alkalmas és a felülvizsgáló bizottság Ítélete folytán a katonaságtól el is bocsáttatott. így jött vissza 1852. december végén Iglóra a szülői házhoz, melyet még nagyobb csapás ért, mert időközben a család fejét és támaszát elfogták és „a forradalomban való részvéte miatt“ a kassai haditörvényszék által halálra ítéltetett, mely ítélet legfelsőbb kegyelem útján négy évi várfogságra változtatott. Ily szomorú körülmények között Pákh mindenekelőtt arra törekedett, hogy előbbi testi épségét és egészségét újra visszanyerje. Óhajtása teljesült és akkor elfogadta Wieland András földbirtokos felhívására, Artur fiánál, a nevelői állást Farkasfalván, Szepes vármegyében, hol ezen minőségben három évet töltött. Az 1856. évi szeptemberben az iglói ev. egyháztól újjászervezett algimnáziumában tanárrá választatván, azóta itt működött mint a történelem és a magyar nyelv tanára. — 1862-ben beutazta Németország, Belgium, Franciaország, Svájc és északi Olaszország egyes részeit. 1864-ben a pesti ág. hitv. ev. gimnáziumhoz választatott meg tanárúi, de a helybeli egyház itt marasztotta, 200 frtnyi személyi pótlékkal javítván fizetését, 1865 kezdetén pedig az igazgatói hivatalt ő rá ruházta, melyet azután több ízben, összesen 11 évig viselt. Igazgatói működésének első teendői közé tartozott az iskolai rendtartás főbb pontjainak megállapítása, egy új anyakönyv és új iskolai törvények szerkesztése, a gimnáziumi irattár rendezése és jegyzékbe foglalása, a tanári pénztár számára új számadási könyv készítése, az iskolai ünnepélyek keretének megállapítása, a tanulóifjúság iskolán kívüli magatartásának ellenőrzése s egy pedellusnak alkalmazása. A főgimnázium könyvtárát 36 évig kezelte s önerejéből körülbelül 1200 kötettel gyarapította. 42 évi áldásos tanári működés után 1898 szeptember hónapban vonult nyugalomba. Az iglói főgimnázium körül szerzett érdemeit elismerte és méltányolta mindenkor a fentartó hatóság, elismerte és méltányolta akkor, mikor hálájának jeléül arcképét az intézet számára megfestette, s elismerte és méltányolta 1898
