Evangélikus főgimnázium, Igló, 1905
4- Az alapítvány kedvezményezettje gyanánt az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium jelöltetik ki azzal, hogy az »Gúhr Márton alapítvány« cím alatt a tőkének mindenkor való épségben tartása mellett kezeltessék. 5. A kamatok minden tanév végén Gúhr Márton tanár úr kijelölése alapján az ösztöndíj mindenkori kedvezményesének kiadaudók. Ha azonban nevezett tanár úr abbeli kijelölési jogával bármely oknál fogva a tanév junius hó 10-ig nem élne, e jog gyakorlása átszáll az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium tanári karára oly feltétellel, hogy a jelen oklevél 2-ik pontjában meghatározott kellékek figyelembe vétele mellett, több egyelően érdemes tanuló versenyzése esetén (ceteris paribus) Gúhr Márton törvényes leszármazói és oldalrokonai mindenkoron előnyben részesüljenek. A tanári kar együttes ülésben szótöbbséggel határoz. A jelen alapító ügylet hiteléül ezen oklevelet négy példányban állítottuk ki, melyek egyikét Gúhr Márton tanár úrnak, másodikat az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium tanári karának, a harmadik és negyedik példányt pedig az iskolát fentartó egyházi hatóságnak szolgáltattuk át azon kérelem kapcsán, hogy ezek egyikét kormányhatósági jóváhagyás végett illetékes helyre felterjeszteni szíveskedjék. Kelt Iglón, 1905. évi junius hó 25-ik napján. Gúhr Márton tanár. Klug Ottó ügyvéd, biz. elnök. Gärtner Kálmán magánzó, biz. pénztárnok. Dr. Lorber Adolf ügyvéd, biz. jegyző. Folgens Cornél polgármester, biz. tag. Langsfeld Géza városi pénztárnok, biz. tag. Széli Ödön bankigazgató, biz. tag. Tanári jubileum. A múlt tanév junius havában intézetünk két lélekemelő ünnepélynek volt színhelye. Szeretett kartársaink jubileumát ünnepeltük, kik fáradságos pályafutásukban megálltak néhány pillanatra, hogy a legördült évtizedekre visszatekintve fölidézzék a múlt emlékeit, s hogy ez emlékekből erőt merítsenek a jövőre. Rögös pályánkon, melyet a társadalom szürkének nevez, e pillanatok boldogítanak bennünket leginkább. Végigvonul lelki szemeink előtt a változatos múlt: megjelennek előttünk a mosolygó gyermekarcok, melyek oly gyakran fölvidítottak ; magunk előtt látjuk az aggódó szülő
