Evangélikus főgimnázium, Igló, 1905
12 két, kik remegve lesték ajkainkról a szigorú ítéletet; elsötétíti emlékeinket egy-egy szeretett tanítványnak düledéző sírkeresztje, kit legszebb gyermekálmai közepette ragadott el közülünk a halál. Ily káprázatos képek tódulnak önkéntelenül is öntudatunkba, valahányszor magasztos pályánk mesgyéin megállva magunk előtt látjuk őszbevegyült hajfürtökkel az egykori tanítványt, a családjáért küzdő komoly férfit, ki csak az imént építette előttünk ifjúkora legszebb légvárait. E múlandóság láttára talán megbökkenünk; de csüggedező lelkünket megnyugtatja, fölvidítja, boldogítja az a tudat, hogy az elrohant évtizedek alatt a hazának becsületes, munkás polgárokat neveltünk. Ily nemesen érző és feukölt gondolkodású hazafiakat nevelt szeretett igazgatónk, Fischer Miklós 25 év alatt; ily kötelességtudó, hangyaszorgalmú polgárokba csepegtette a becsületet becsületben megőszült kollegánk, Gúhr Márton 40 év alatt. A nagy világ, vagyouért küzdő lázas tömeg e két számban bizonyára csak statisztikai adatot lát; de nem úgy a pedagógus, aki ez évek mindegyikét elevenen látja maga előtt, aki a nehéz tanári pálya fény- és árnyoldalait egyszerre képes áttekinteni. Pünkösd másodnapján ünnepi színt öltött főgimnáziumunk díszterme. Városunk előkelősége, tanítványok élénk tömege zsúfolásig megtöltötte a nagy termet, hogy szerencsekívánataikat tolmácsolják azon férfiú előtt, ki méltán megérdemli, hogy neve iskolánk történetében aranybetűkkel megörökíttessék. Főgimnáziumunk fölvirágzása Fischer Miklós igazgató nevéhez fűződik; ő hozzá, ki napot és éjt eggyé tett, hogy felekezeti iskolánk útat törjön magának egy szebb jövő felé; ő hozzá, kinek ajkán az »atyai szeretet« sohasem volt üres szó, hanem szívből fakadó ragaszkodás a tanulóifjúsághoz; ő hozzá, ki kollegáiban nem hivataluoktársat látott, hanem jó barátot, rokont, — testvért. Ki is emelte nagyon szépen üdvözlő beszédében a volt ta díványok közvetlen tolmácsa: Fest Aladár, városi főjegyző; hangsúlyozta is ezt az iskola falai közül távozni készülő tanítványok szónoka: Rychiiczky Jenő de bizonyította és meg is erősítette ezt a nyugalomba vonult kartársak agg harcosa, tiszteletre méltó követe: Pákh Károly. Hogy Fischer Miklós társadalmi tevékenysége a leforgott 25 esztenő alatt milyen volt, azt méltatni fölösleges; ismerik azt messze megyénk határain túl is. Megelégedéssel, boldogan tekinthet vissza az elröpült negyedszázad változatos napjaira. * * * 1905. évi junius 25-ikét irtuk, midőn főgimnáziumunk díszterme a másik lélekemelő ünnepély alkalmából ismét zsúfolásig megtelt.
