Evangélikus főgimnázium, Igló, 1903
II A VlII-ik osztálynak évvégi vizsgái május 5-től—16 ig folytak. A VIII-ik osztálynak május hó 14-én megtartott vallástani vizsgáján a felekezeti főhatóságnak 1904. évi május hó 2-án, 1750. szám alatt kelt intézkedése folytán egyházkerületi biztosként Kübecher Albert leibici lelkész elnökölt. Az írásbeli érettségi vizsgát május hó 17., 18., 19., 20. és 21-ik napjain ejtettük meg. A hét osztálynak évvégi vizsgái június hó 6-án vették kezdetüket. Június hó 20-án volt az évzáró ünnepély s a szóbeli érettségi vizsga június hó 21-én vette kezdetét. Főgimnáziumunk a lefolyt iskolai évben egy új ösztöndíj-alapítvánnyal gyarapodott. Feigenbaum József izraelita vallású iglói lakos 1898. évi jun. 17-én német nyelven kelt végrendeletének 6-ik pontja következőleg intézkedik: »Kétezerötszáz o. é. forintot hagyományozok alapítványi tőkéül azon intézkedéssel, hogy annak kamatai évenként »Feigenbaum József- féle ösztöndíjként« vallásfelekezeti különbség nélkül az iglói gimnázium két szorgalmas tanulójának osztassanak ki.« A nemes szívnek, az emberbaráti szeretetnek ezen ténye maradandó emléket emel intézetünk annáleseiben főgimnáziumunk pártfogójának, ifjúságunk jóltevőjének. A tanári kar 1904. évi febr. 10-én hálatelt szívvel testületileg kísérte ki a boldogúltat utolsó útján. Végrendelete a fentartó hatóságnak 1904. évi márc. 20-áu tartott gyűlésében lett kihirdetve és a hagyományozónak neve a jegyzőkönyv ben megörökítve. Tanulmányi kirándulás. Igló—Budapest—Fiume—Velence és vissza. Irta: Bogsch László. Hazai tanintézeteink érdeklődése az utóbbi években a nagyobb- szabásu tanulmányi kirándulások rendezése alkalmával mindinkább Olaszország felé fordúl, pedig tulajdonképen hazánk szép és történetileg nevezetes helyeit kellene tanulóifjúságunknak elsősorban megismernie. A sokat emlegetett Itália, de különösen az urbs terrarum, melyről az ifjú nyolc esztendőn át tanúi, annyira felcsigázza képzeletvilágát, hogy nem is csoda, ha vágyainak netovábbját amott távol délen az Adriai tenger szomszédságában véli feltalálhatni. Talán ott, az örökké mosolygó napsugár honában, a mormoló tenger virágos partjain jobban felüdül a lélek, mint a délibábos rónán, vagy a Kárpátok zúgó fenyveseiben ? . . . Bármint legyen is a dolog, tény az, hogy kicsi és nagy, ifjú és férfi egyaránt látni akarja azt a földet, mely Dantét és Tassót
