Evangélikus főgimnázium, Igló, 1903

12

hordozd, gyönyörködni akar mindabban, a mi Goethét és Herdert annyira elragadta.

Midőn főgimnáziumunk tanári testületé egy tanulmányi kirándulás eszméjét megpendítette, csaknem egyhangúlag azt határoztuk, hogy fiainkat Olaszországba visszük. Két út állott előttünk: Budapest— Fiume—Ancona—Róma és Budapest—Fiume—Velence. Mi ez utóbbit választottuk, még pedig azért, mivel az előbbi út sokkal költségesebb lett volna az utóbbinál. Ugybuzgó és fáradhatatlan igazgatónk az »Idegen forgalmi és utazási vállalat« menetjegyirodájával állandó összeköttetésben állott s nehány nap alatt sikerült a jegyeket (egy jegyért 107 koronát fizettünk) beszereznie s igy az egész utazást nyélbe ütnie. Rendben volt mindenünk ; most tehát csak az indulás percét vártuk eped ve, türelmetlenül.

Március 26-án, egy szombati napon este 8 órakor 2 tanár és 15 tanuló gyülekezett a főgimnázium udvarán. Tanárok: Marcsek Andor és Bogsch László; tanulók: Marcsek Andor, Késmárszky Gyula, Illéssy Sándor, Jautner Ervin VIII., Borotvás Boldizsár, Berger Árpád, Fleischer Kálmán, Lipták Pál, Andrasovszky Béla, Hankó Béla, Markovics János, Molnár István VII., Marcsek Tibor, Hyross Béla, Hegyi Jenő VI. oszt.

A csapat '/2 9 órakor vonult ki az állomásra; itt Frenda Gyula földbirtokos, Marton Károly tanító és Pálka László gőzfürésztulajdonos csatlakozott hozzánk,

Néhány perc múlva a Kassa felé robogó vonatról 20-án lobogtattuk zsebkendőnket ismerőseink felé, kiktől kilenc napra vettünk búcsút.

Telt az idő. A gyönyörű Hernádvölgyből csakhamar kizakatolt vasparipánk, a meredek sziklafalakat csakhamar végtelennek látszó sikság váltotta fel, mely a gyönyörű holdvilágos éjszakában oly melan- cholikus képet öltött magára. A szomszédos kocsifülkékből még kihangzott az »Eltörött á hegedűm« néhány bús akkordja, később azonban minden csöndes lett — fiaink mély álomba merültek.

Jó magasan állott már a nap, midőn Kőbánya kormos égbenyuló kéményei fel-feltünedeztek. Villámgyorsasággal szedtük össze holminkat mert gőzparipánk már erősen prüszkölt, jelezvén, hogy nemsokára kapatni fogják. Vonatunk Budapestre ért.

Kiszállottunk és rendbe hoztuk magunkat.

A Központi-Menetjegyiroda egyik hivatalnoka azonnal a szomszédos kávéházba vezetett, hol reggelinket jóízűen költöttük el.

Reggeli után elindultunk, hogy fővárosunk nevezetességeit a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt legalább nagyjából megtekintsük.

Tanulóink közül néhányan már látták Budapestet; ezeket a pompás paloták és a nyüzsgő néptömeg kevésbbé hatották meg, mint azokat, akik mind ezt nem ismerték, kiket a sok látnivaló valósággal bámu