Evangélikus főgymnázium, Igló, 1902

11

Tanítványai iránt atyai jóindulattal és szeretettel, tanártársai iránt kartársi és baráti érzülettel viseltetett.

Szeplőtlen jellemű, tiszta erkölcsű, mély kedélyű férfiú volt; nyájas, barátságos a társas érintkezésben, kinek nem volt ellensége, kit mindenütt tisztelet és szeretet környezett.

Életrajzi adatai a következők (Pákh Károly. Az iglói ág. hitv ev. főgimnázium története) :

»Vandrák Gyula, született 1852. febr. 9-én Eperjesen, atyja Vandrák András az eperjesi collegium volt tanára. Az elemi és gimnáziumi tanfolyamokat Eperjesen végezte s ugyanott tett érettségi vizsgát 1871-ben, azután az eperjesi theologiai intézetbe iratkozott s ott egy évet töltött. 1872-ben elnyervén a Szirmay-féle ösztöndijat, a greifswaldi egyetemre ment, hol két semester alatt főleg történelmi és bölcsészeti tudományokat hallgatott. 1873-ban ősszel a jénai egyetemre ment, hol a theologiai és bölcsészeti szakba iratkozott, időközben a hallei és lipcsei egyetemeken is hospitált.

A tanév végén beutazta éjszaki, közép és déli Németország egy részét. A következő 1874. évben a budapesti egyetemen történelmi és földrajzi, továbbá irodalomtörténeti és neveléstani előadásokat hallgatott s ugyanabban az időben Herrich Károly ministeri tanácsos gyermekeinél nevelősködött is. 1876-ban tanári vizsgát tett a történelemből és magyar irodalomból a tiszakerületi tanárvizsgáló-bizottság előtt.

1876 77-ben nevelő volt Berzeviczy Béla földbirtokos gyermekeinél s itt érte a meghivás az iglói főgimnáziumnál elfoglalandó segédtanári állomásra.

Két év múlva rendes tanárrá választatott. 1882-ben még egy tanári vizsgát tett, mely által megszerezte magának a latin nyelv tanítására is a képesítést.«

Az 1891/2-ik iskolai évben szerveztetvén intézetünkben a philologiai muzeuin, ő lett annak kezelésével megbizva s ő kezelte a III. és IV-ik osztályok ifjúsági könyvtárát is.

26 esztendeig működött az iglói főgimnáziumban.

Hivatásának teljesítése közben érte utol a kérlelhetetlen végzet; meghalt mint vitéz katona a harcztéreu. Nyrrgodjék békében!

Május i-én volt temetése. Utolsó útján elkísérték testületileg kartársai és a gimnáziumi tanulóifjúság; az állami tanítóképző-intézet tanári kara és tanuló-ifjusága és a helybeli tanintézetek tanerői.

Megjelentek temetésén az egyházi és iskolai elöljáróság, az egyháztanács tagjai, Szepesvármegye középiskoláinak küldöttei, barátai és százakra menő tisztelői. Temetése megható igazolása volt annak, hogy erkölcsi jellem tiszteletet, hogy nemes kedély szeretetet vív ki a közpályán.

Kartársai nevében az igazgató a következő beszéddel búcsúzott el a boldogulttól;