Evangélikus főgymnasium, Igló, 1889
8 után fejezte be áldásos működését. Vele protestáns egyházunk egyik szilárd támasza dőlt ki. Lankadatlan, pihenést és fáradságot nem ismerő tevékenység, szigorú lelkiismeretesség, kötelesség- érzet hivatalos teendőinek teljesítésében; egyházunk jogainak bátor, tántoríthatlan megvédése, legmélyebb meggyőződésből eredő hő lelkesedés a Protestantismus eszméi iránt és önzetlen hazafiúi érzelmek jellemezték életét. A kerületi nyugdíj-intézet, a rozsnyói kér. árvaház stb. létesítése által elévületlen érdemeket szerzett magának. Minden protestáns hála-érzelemmel fogja emlegetni nevét; özvegyek és árvák áldani fogják emlékét. A főgymnasium tanárikara jegyzőkönyvileg örökíté meg emlékét s küldöttségileg részt vett temetésén. Márcziushó 25-én a megejtendő püspök választás személy-kérdése tárgyában az intézet nagy termében pártnélküli értekezlet tartatott, melyre az egyházkerület majdnem minden esperessége küldött képviselőket; egyházi életünk sok kiváló férfiát volt szerencsénk ez alkalommal iskolánk falain belül üdvözölhetni. Az értekezlet, melyen közfelkiáltással elnökül Báró Radvánszky Géza, miskolczi egyh. felügyelő, és jegyzőül Fischer Miklós igazgató választattak, a túlnyomó többség határozata értelmében a tiszai ágostai hitvallású evang. egyházkerület egyházaihoz felhívást intézett nagytiszteletű Zelenka Pál, miskolczi ev. lelkész, hegyaljai főesperes és magyarhoni egyetemes gyámiutézeti elnöknek püspök-jelöltsége ügyében. Márcziushó 30-án tartatott Fest Ottó iskola-felügyelő mint helyettes egyházfelügyelőnek elnöklete alatt a püspökválasztási szavazás megejtése tárgyában a főgymnasiumi pártfogósági közgyűlés, melyben az intézet részéről az egyhangú szavazat Zelenka Pál hegyaljai főesperesre adatott. Ugyané pártfogósági gyűlésben választattak három évre a gymnasiumi tanácsnak és egy évre a fegyelmi bizottságnak tagjai. A tanárikar behatóan foglalkozott úgy a rendes havi, mint az ellenőrzési tanácskozmányokban a tanuló ifjúságnak tanulmányi és fegyelmi állapotával. Az első évharmadi osztályzat megállapításánál nagy szigort alkalmazott, a minek üdvös hatását a második időszaki classificatio tüntette fel, mely ugyanazon követelményekkel szemben sokkal jobbnak bizonyult: az I. A osztályban 45 rendes tanuló mellett az összes tantárgyak elégtelen tanjegyeinek száma 22-vel csökkent, az I, B osztályban 37 tanuló mellett 16-al, a Il-ik osztályban 54 tanuló mellett 38-al, a III-ik osztályban 58 tanuló mellett 20-al, a
