Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-01 / 8525. szám
Magyar Hírlap, 1993.8.25 Amikor a család és a Magyar Tengerészek Egyesülete kezdeményezte Horthy Miklós hamvainak hazahozatalát, mindenki megértéssel fogadta az igényt, és egyetértett a kormánnyal, amely hozzájárult az újratemetéshez. Az Országgyűlés nagy többséggel, az ellenzék szavazataival fogadta el Antall József miniszterelnök válaszát arra az interpellációra, amely a kormány viszonyát firtatta Horthy újratemetésének tervéhez. Most — néhány nappal az esemény előtt — mégis politikai vitakérdéssé vált a Horthy-temetés. Miért változott meg a helyzet? Azért, mert a kormánypártok és maga a kormány, névleg fenntartva azt, hogy a temetés magánjellegű lesz, közéleti eseménnyé változtatja azt. Ha magántemetésről lenne szó, akkor nem verne érméket ez alkalomból az Állami Pénzverő. Ha magántemetésről lenne szó, nem meriil! ne fel, hogy egyenesadásban közvetítse azt a televízió. Ha magántemetésről lenne szó, nem hívna fel a minél nagyobb részvételre az MDF ügyvezető alelnöke. Ha magántemetésről lenne szó, akkor nem nyilatkoznának miniszterek az újságban arról, hogy megjelennek-e a temetésen, hanem ezt olyan magánügynek tekintenék, amelyhez a nyilvánosságnak nincs köze. Mostanra azonban — szemben a család és a szervezők kinyilvánított szándékával — sikerült a felsorolt és más gesztusokkal közéleti eseménnyé változtatni a Horthy-temetést. Sokan elmondták az elmúlt napokban, hogy az újratemetés sajátos magyar szokás. Rajk László és társai 1956-os újratemetésével kezdődött, Nagy Imre és társai 1989. évi, majd Mindszenty József 1991 -es újratemetésével folytatódott. Mindhárom esetben közéleti esemény volt az újratemetés. f/yilvánvaló törekvés, hogy ebbe a sorba illeszkedjék a Horthy-újratemetés is. És éppen ez váltja ki sokak viszolygását. Rajk László és a vele együtt kivégzettek, továbbá Nagy Imre és a vele együtt kivégzettek újratemetése megrázó történelmi esemény volt. Rajk László és társai újratemetését a Magyar Dolgozók Pártja rendezte. Az MDP és az akkori magyar kormány. az akkori politikai elit adósa volt Rajk Lászlónak és vádlott-társainak, akiket koholt vádak alapján végeztek ki. A Rajk-temetéssel morális értelemben nemcsak a Rajk-per áldozatainak — akiket magukat is felelősség terhelt a terrorért, amely őket is elérte —, de a terror minden üldözöttjének szolgáltattak igazságot. Az újratemetéskor saját lelkiismeretével nézett szembe az akkori politikai elit és mindenki, aki korábban tudomásul 3 b vette Rajkék meggyilkolását, aki együtt tudott élni a törvénytelenségekkel, a terrorral. Nagy Imre és társainak újratemetését a Történelmi Igazságtétel Bizottság rendezte, az új pártok és politikai szervezetek részvételével, az akkori kormány jóváhagyásával. Nagy Imréék meggyilkolása a Kádár-féle MSZMP-vezetőség bűne volt, de a magyar társadalom túlnyomó többsége beletörődött az 1956-ot követő megtorlásba, s kész volt felejteni. A magyar nemzet adósa volt Nagy Imrének és vádlott-társainak, akiket azért végeztek ki, mert kitartottak a demokrácia és a nemzeti függetlenség eszméi mellett, mert nem adták hozzájárulásukat az idegen megszálláshoz, Kádárék hatalomátvételéhez. Az újratemetéskor saját lelkiismeretével nézett szembe a magyar közéletben mindenki, aki részese volt a felejtésnek és beletörődésnek. Mindszenty József újratemetését a magyar katolikus egyház rendezte, a magyar közélet számos vezetőjének részvétele mellett. Mindszenty bíborost — a nácikkal és nyilasokkal is szembekerült főpapot — a Rákosi-korszakban törvényellenesen meghurcolták és elítélték, amiért az ország 1945 utáni átalakulása ellen fordult. A magyar katolikusok, mindenekelőtt a katolikus hierarchia, amely kiegyezett a Kádár-rendszerrel, amely tudomásul vette Mindszenty emigrációba kényszerítését, adósa volt Mindszentynek. Az újratemetéskor saját lelkiismeretükkel néztek szembe a magyar katolikusok. Horthy Miklósnak a magyar nemzet nem adósa. Horthy az antant védnöksége alatt szervezte hadseregét, s a román hadsereg által legyőzött Tanácsköztársaság bukása után szállta meg katonáival a Dunántúlt, majd — amikor az antant rábírta a románokat Budapest kiürítésére — a fővárost és az ország keleti részét is. Horthyt egy különítményesei által megszállt Országházban választották kormányzóvá. Konzervatív, tekintélyuralmi rendszert alakított ki, amely az egyik leggyengébb gazdasági teljesítményt nyújtotta Európában, amelyben széles körű volt a nyomor és élesek a szociális feszültségek, amelyben újra bevezették a nyílt szavazást, és nem volt parlamenti váltógazdálkodás, amelyben perbe fogták a falukutató népi írókat, amelyben rendőrállam állt szembe a munkásmozgalommal. Két évtizeden át folytatott külpolitikájának lett eredménye Magyarország részvétele Hitler oldalán a második világháborúban, a doni katasztrófa, a zsidóül„A Horthy emlékéhez való viszony minden korábbinál egyértelműbbé teszi, hogy mennyire elszakadt Antall és Boross MDF-je attól a népi hagyománytól, amelyre 1987—1988-ban még annyit hivatkozott, s amelynek Illyés Gyula, Kovács Imre, Németh László, Veress Péter a kiindulópontja; attól a népi hagyománytól, amely élesen bírálta a Horthy-kor szociális és politikai viszonyait. Nem lehet egyszerre vonzódni a népi hagyományhoz és Horthyhoz: az MDF-nek választania kellett közülük.” Bauer Tamás Horthy és örökösei A szerző egyetemi tanár, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja
