Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-26 / 8523. szám

szik. Isten szegény népének mégiscsak van súlya és eredményessége, hiszen megint az érdeklődés középpontjában állunk. Ezt némi malidéval, némi szomorúsággal, ugyanakkor azonban derűvel és optimizmussal is fogadom és fogalmazom meg, Ha pártok képviselői keresik fel, az egyháznak kötelessége nyíltan kimondani, mi az, amit — hűen értékrendje parancsolataihoz — az egyház helytelenít az illető pártok politikájában. "Egyáltalán nem félünk ' véleményünk ütköztetésétől, márcsak azért sem, mert bennünket nem jelenlegi vagy jövendőbeli hatalmi megfontolások befolyásolnak, hanem a sok-sok ember érdekét és üdvösségét érintő szolgálat tennivalói. Ma óriási a

hangzavar. Akár a politikai életre figyelünk, akár az emberek mindennapjaira, az az egyik legfontosabb felismerés, hogy a szavak mögül eltávozott a tartalom. Mondunk egymásra mindent, lehetetlen dolgokon rágódunk, miközben az élet már egészen másfelé tart. 1945 és az utána közvetlenül következő koalíciós időszak igen ellentmondásosan ugyan, de nyújtott bizonyos lehetőséget egy viszonylag demokratikus Magyarország megteremtéséhez. Ezt a reményt úgy érte a kommunista diktatúra ideológiája, mint tavaszi vetést a jégverés. Ez immár nem fenyeget bennünket, de időnként mintha 50- 60 évvel ezelőtti elképzelések is megpróbálnának utat tömi maguknak. A világ pedig ezidő alatt változott. Jelen vannak azonban a gondolkodás azon műhelyei is, amelyek radikálisan és válogatás nélkül meg akarnak torpedózni mindent, aminek a neve — joggal vagy megalapozatlanul — nemzeti és keresztény. A liberalizmus értelmezésével és alkalmazásával a demokráciát lehet európai és lehet amerikai gyakorlatot követve építeni. Ha a gyakran kifejezetten rosszul értelmezett amerikai liberalizmus irányába indulunk el, sokat kockáztatunk, mert felszámoljuk a legtermészetesebb, a legéltetőbb gyökereinket.

— Ennek eshetősége jelen van a magyar politikai életben?

— Különösképpen fiatal közgazdászok és más gazdasági, pénzügyi szakemberek között vannak, akik igen erős amerikai szellemi befolyás alatt állnak.

— Pártokhoz köthető a tevékenvségük?

— Én inkább szellemi irányzatokról beszélek, amelyek csatlakozhatnak pártok ideológiájához is. Európa sem elméleteit, sem cselekedeteit, sem céljait tekintve nem tökéletes és nem egységes, így az európaiság számomra mindig nagy óvatosságot követelő fogalom. Nem az a kétséges, hogy a lehető legszorosabban éljünk-e együtt az európai népek családjával, hanem az, hogy miként váljunk alkalmasabbá erre. Állandóan keresnünk kell a tiszta fonásokat, mert egyebek mellett szükségünk van egy sovinizmustól és más túlzásoktól mentes egészségesebb nemzeti tudatra is. Merjük kimondani, hogy magyarok vagyunk, ha ennek megfogalmazása senki számára sem jelent diszkriminációt! Vállaljuk bátran a keresztény értékeket és a keresztény hagyományok ápolását, ha ezzel a társadalom számára nem intoleranciát, hanem előnyös megoldásokat ajánlunk! Gondolkodásunkban mélyen kell gyökereznie a keresztény tanításnak. a zsinati útmutatásnak, amely nemcsak az állandó dialógus szükségszerűségét hangoztatja, hanem mások — a mienktől eltérő — mivoltának hasznosságát is. A lelkiismeret szabadsága szent, de úgy érzem, ezt az igazságot sok vonatkozásban szólammá selejtítcttük és gyakran lelkiismereti vagy egyéb szabadosságot értünk alatta. Csak a valódi értékekre irányuló lelkiismeret kaphat szabadságot. Mindig meg kell jelennie az értékrendnek, amelyre hivatkozva lelkiismereti szabadságot akarunk.

— A világon több társadalomtudós jutott arra a következtetésre, hogy a volt kommunista országokat tekinh’e a magyar társadalom fáradt bele a legkevésbé a rendszenáltás nehézségeibe. Megerősíti-e ezt a megállapítást?

— Igen, hajlok rá. Magyarország valamelyest szabadabb volt korábban, mint a többi kelet-európai állam, s itt többféle eszme és nézet kezdeményei maradhattak fel. Ám mindenütt — Magyarországon is — sok ér- I ték devalválódott, kevés a személy,

; akinek szavára valóban megmozdul; nak a személyek és a kisebb-nagyobb j közösségek. Mondjuk ki: több hite- I les, karizmatikus egyéniségre lenne I szüksége a nemzetnek és arról sem ’ hallgassunk, hogy mindig elengedhetetlen követelmény a szó és a tett egysége. A megszólítottnak éreznie ' kell a tiszta szándékot és az önzetlen■ séget. Sok-sok pártszemélyiség naí gyot vétett a nemzet ellen azzal, hogy a pártérdekeket mindenek fölé helyezte. Nem gondolnak elegen arra, hogy minden párt és minden egyéni ' törekvés akkor hiteles, ha a másikat akarja szolgálni. Azt ajánlom, mindnyájan vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, mert visszaéltünk a szabadsággal. A szabadságnak, a politikai és gazdasági eszköztárnak Magyarország javát kell szolgálnia, a lehetőségeket senki sem sajátíthatja ki magának. Az áldozatot mindenkinek meg | kell hoznia. Csak az önzetlenséget i tudjuk azzal szembe helyezni, ami I károsan és figyelmeztető módon eluralkodott Magyarországon.

— A politikában sokan hivatkoznak keresztényi értékekre, arra, hogy aki éppen szól, e szellemiség letéteményesének és harcosának tekinti magát. Főapát úr miként fogadja ezeket a ki- I jelentéseket?

| — Mindig a jézusi bölcsesség jut

! eszembe, amely szerint gyümölcseik - I ről ismeritek meg a fát, rossz fa jó gyümölcsöt nem teremhet és jó fa sem szokott rossz gyümölcsöt teremí ni. Azaz: mutasd meg cselekedeteidet és azok gyümölcseit, az eredményeidet! Főapáti szolgálatomban a falun élő egyszerű emberektől a nagypolitika személyiségéiig, a gyermekektől az idősekig, a szegényektől a gazdagokig, a mélyen vallásosoktól a magukat nem hívő embereknek vallókig mindenkivel találkozom és e dialógusban megpróbálok érzékeny marad- i ni. Nagy a bizalom bennem e nép ; iránt. Hiszek abban, hogy józanság és ! bölcsesség fog érvényesülni, amikor a I voksokról kell dönteni. A magyar nép : nem szavaz az érdekei ellen. Akaratlal-akaratlanul bármennyire is lejáratták, vagy kigúnyolták azokat, a Szentírásban rögzített értékek, a helyesen értelmezett, s minden irányból érkező jószándékot egyesíteni képes keresztény és nemzeti hagyományok segíthetnek bennünket közös munkánkban. Légüres térben senki sem építkezhet.

• Pintér Dezső

i