Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-26 / 8523. szám
Pesti Hírlap, 1993. aug. 19. amíg a templom tornyai felfelé mutatnak Utolsó mentsvárunk Dr. Csiha Kálmán, az erdélyi egyházkerület püspöke, fáradhatatlanul járja Erdély fálvait, a református egyházkerületeket. Hirdeti Isten igéjét — a fennmaradás, az összetartás, az összetartozás jegyében. DEMETER JÓZSEF — A debreceni Akadémia önnek nemrég díszdoktori címet adományozott. Minek köszönhető ez? — A debreceni díszdoktorátus meglepetés volt számomra. Ez elsősorban az erdélyi egyházkerületeknek szóí. Vallásfilozófiánk elismeréseként, ami — főleg manapság nagyon fontos számunkra. De személyes megtiszteltetésnek is érzem teológiai állásfoglalásomért. Az eu: rópai protestáns egyházak I nagygyűlésén ugyanis kiállj tam az élő gyülekezetek evan! géliumi nevelése mellett a | szekularizáció ellenében. Ez | nagy vonalakban annyit jelent, hogy az egyháznak nem kiszolgálni kell a társadalmat, hanem szolgálnia. Ne azt csináljuk, amit a világ akar, hanem hassunk rá, hogy fenn! maradjunk a nacionalizmus i tűzfészkeiben. — Ezek szerint a világ sem akar bennünket? Ellenünk - van? — Nincs ellenünk, de nincs is velünk, ha mi felebaráti létezésünkkel nem ha| tunk rá, nem fogadtatjuk el j magunkat. Ez év végén megjelenő harmadik könyvem címe: Pátriárkák nyomában, tulajdonképpen erről a problemaukáról (is) szól, témáját teológiai vonatkozású tudományok koréból merítettem, az igehirdetés dialektikáját követem benne. Ebben az igehirdetésben azt keresem, hogy miként lehet hatni az emberekre. A tévelygőkre, a szavak eltérítőire. Persze legjobban a munkánkkal hatunk rájuk, a munkánk identitásával, ha lehéí ézf így'mondani. Vagyis: a politikai pletykákra hittel teli, hasznos munkával válaszoljunk. Mert — hosszú távon — igazi eredménye csakis a tartalmas életnek lehet. Ennek feltételeit igyekszem papírra vetni. Negyedik könyvem, „Fény a rácsokon" egy-két hónapja, hogy Magyarországon is megjelent, de már el is fogyott. Ez nem teológiai könyv, mint azt a dme is jelzi, börtönéveimről szól. Kél prédikációs kötet anyagát tervezgetem, s közben egy harmadikkal is kacérkodom. Ellopott világ lenne a címe. Ugyanis az Isten hitközségét ellopták; sajnos volt rá eset, hogy a hanyag lelkipásztorok lopták el. Főleg az aWat szegénysége miatt... Ha azt akarom tehát, hogy engem hivatásomért megbecsüljenek, és tiszteljék bennem az embert, nekem is úsztelnem kell másokat. És kötelességem meghátrálás nélkül imádnom az Istent. Ugyanis az ember első és utolsó mentsvára a saját szíve. Mert ha tisztában vagyok önmagámmal: erőm van, és lesz is mindenért megharcolni. így nem veszhetek el. Ezért fontos, hogy a lelkiismeretem ellen ne vétkezzek. Ne tagadjam meg önmagamat. Kantnak igaza van, amikor azt mondja, hogy létezik egy kívülről jövő súgó, vagyis: amikor a külső hatások féíigmeddig tudat alatt befolyásolják az embert. A hamis médium által. Ilyenkor — előzetesen — arra kell a legjobban vigyázni, hogy ne legyen identitászavarunk, hogy a világnak se legyen identitászaiI i vara... — Napjaink világanarchiájában, amikor az egyre szaporodó háborús gócokban a kegyetlenkedés már-már megzabolázhatatlannak látszik, mi az egyház legfontosabb feladata? — Az egyház feladata: nevelni, Istenhez közel vinni a népet. Hiszen lélekben kelle-i ne megreformálni a világot, hogy felfogásban — még a legkülönfélébb politikai konjunktúrákban is — a lélek minősége döntsön, és ne a kegyedenkedésre ösztönző fékeveszett, spontán vagy a kiszámított gondolat. A német népnek például a gondolata a pontosság. Az angoloknak a szervezés, a higgadtság. A magyar népben sajnos nem született meg az összetartás gondolata. — Ez a mi nagy bűnünk? — Népünk nevelésében nem egy, hanem legalább négy nagy bűnünk van. Az Isten-káromlás, a növekvő alkoholizmus, a széthúzás és az, hogy nem vagyunk szapora nemzet. Ezekből az elesettségekból kell felemelkednünk. Es itt vár nagy szerep az egyházra. Főleg, ahol az erdélyiség, az anyaországon kívüliek — mind a református, mind pedig a többi felekezeti egyházakkal — a magyarsággal összefüggnek. Kiegészítik egymást. Ebben a kontextusban a népegyház keretei már szűkösek, nem elegendőek. Mert a világban annyi áramlat van, hogy megmaradni csak úgy tudunk, ha népegyházból élő egyházzá, hitvalló egyházzá minősülünk — rá kell állnunk az új világ-önformálási módszerre. Sajátosan... túrájukat, de ne adjuk fel a miénket. .Az emigrációban se adjuk fel édes anyanyelvűnket; a hitünket; önmagunkat. Ne adjuk fel a reményi még akkor sem, ha falvaink egvrésze kiöregedett, és egyesek már elfelejtettek imádkozni magyarul — mert ez (csak ) átmeneti állapot. Nem jellemző ránk. Intellektuálisan hassunk hát az emberekre, és tudatosítsuk bennük, hogv amíg a templomtornyaink felfelé mutatnak — van Isten. Van Istenünk. És mi is vagyunk, és leszünk az idők végezetéig. — Pontosabban ez mit jelent? — Azt, hogy az egyházkerületeket meg -kell tölteni élettel. Istentisztelettel kezdődő falutalálkozókat,. kerületi találkozókat kell szervezni, hogy. a£ elszármazottak,w fia már elmentek, legalább nem szakadjanak el teljesen az itthon maradottaktól; maradjon meg a lelki-fizikai kulturális kapocs a szülőfölddel, hogy általa, általu(n)k is kommunikálni lehessen a világgal. Elmúlt dolgokon kár rágódni. Nézzünk szembe a jövővel. Jövőnkkel. Hogy semmi se érjen bennünket váratlanul. Felkészületlenül. Lelket kell tehát önteni az emberekbe. A lélek békekötésére kell felkészítenünk őket. Tudatosítani bennük, hogy igazi reformátusnak lenni hivatást jelent. Új hitvallást — új világiunkban. — Az ökumenikus mozga- \ lomról — a hivatást illetően — mi az ön véleménye ? — .Az ökumenikus mozgalmat tulajdonképpen a reformátusok kezdeményezték, ami nem a hitvallás(unk) feladását jelenti, nem a saját református életünk összekeverését másokéival. A mássághoz, másokhoz mindig is felebaráti szeretettel kell viszonyulnunk. Ez persze nem azt I jelend, hogy beköltözöm a szomszédhoz, és együtt élek a feleségével, hanem azt, hogy szeretem a saját családomat, a feleségemet, és barátságban élek vele. Valahogy az ökumenizmus is így van: ismerjük el a mások egyházait, kul-
