Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-26 / 8523. szám

tatást ad, s azt minden élethelyzetben alkalmazni, érvényesíteni kell. Minde_ nekelőtt a hívek körében. A jónak hitt út erőszakos és kötelezőnek feltüntetett megjelenítése nem vezethet eredményre, a meggyőző, szelíd és állhatatos szó, a személyes példaadás a kívánatos. Mindig az adott élethelyzetben alakul ki, hogy mi az, amit mondani kell és mi az, amit mondani lehet.

— Milyen megfontolásokat tartalma: a „mondani lehet" kitétel?

— Meg kell tanulnunk azt a lelkipásztori fogalmazásmódot, amely sokak számára elfogadható. Nem feltétlenül az ítéletszerű, negatív megnyilatkozások a hasznosak, hanem azok, amelyek az emberek számára követhető értékeket csillantanak fel.

— Ma mennyire világosak a teendők a: egyház számára, s az mennyire képes eleget tenni azoknak?

— Sokféle a válasz, attól függően, hogy egyházi vezetésről, vagy konkrét keresztény közösségekről szólunk-e, hogy a válaszadáshoz elemezzük-e a szubjektív és az objektív — tehát főként tárgyi — feltételek meglétét vagy hiányát Alapvető nehézséget látok abban, hogy a hirtelen tágra nyűt szabadságban — nemcsak az egyház számára — olyan hihetetlen sok a bőség és a kihívás, hogy az időnként elbizonytalanítja, sőt szinte kétségbe ejti az embert. Kellene foglalkozni a kultúrával, a szegényekkel, a szenvedélybetegekkel, a magányosokkal, a fiatalokkal, a nemzetközi kapcsolatokkal, a kisebbségben élő magyarokkal, nem is lehet felsorolni mennyi mindennel. Mindig téved, aki úgy közelít, hogy az egyház nem képes ennek vagy annak a feladatnak az ellátására. Áz a helyes', ha egyes személyek, bizonyos csoportok, egyházközségek vagy szerzetesrendek teljesítményéről beszélünk.

—A tennivalók összehangolásában mennyire bizonyul eredményesnek az egyház?

— Egy vállalkozói kongresszuson hallottam egy holland politikustól: a volt keleti blokk, s nevezetesen Magyarország azt éli át, amit a Szahara eső után. Hirtelen megéled az addig terméketlen talaj, kicsíráznak a rejtőzködő magvak, ezer féle növény nő, hihetetlen sokféleség és burjánzás kezdődik. A magyarországi egyházban természetesen megvan az összehangoló szándék, de a megvalósításhoz a feladatok rangsorolása, idő és türelem kell. Az ezekre való hivatkozással leplezett tétlenség azonban megbocsáthatatlan bűn lenne.

— Sok egyházi személyiség hivatkozik a feltételrendszer hiányára. Ön szerint a javak visszaszolgáltatása milyen mértékben változtat a helyzeten?

— Kétségkívül igen komoly gondot jelent az egyháznak a kifogásolható feltételrendszer, én azonban nem ebből indulok ki Változatlanul azt tartom fontosabbnak, hogy az egyház elmélyülte» gondolkodjon el saját lényegéről, küldetéséről és történetiségéről, s így könnyebben dönthet megtartandó és elengedhető dolgokról, nem kevésbé stílusról, megjelenési ” formáról, az egyszerűsödés kívánalmairól, a közvetlenség jótékony mivoltáról. A megváltozott körülmények félelemmel töltenek el bennünket, hiszen immár nem más dönt helyettünk, immár saját felelősségünk, saját lelkiismeretűnk szerint kell állást foglalnunk — mégpedig úgy, hogy döntéseink egyaránt illeszkedjenek az örök mércéhez és az adott kor követeimé- \ nyeihez. Lépéseink gyakr- Ktortalanok, tanulnunk, fejlődnünk és erősödnünk kell. Aggódom az egész magyar valóság és benne a mi egyházunk helyzete miatt is. Az egyházaknak szánt támogatásról minden évben szavaz a parlament, s ez — minden jószándék mellett is — számunkra nagyfokú kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot jelent. Erre alapozva tervezni nagyon nehéz. Az egyházi ingatlanrendezésről szóló 91-es" törvény sok tekintetben zsákutcába vitt bennünket. A törvényben megnyilvánul a jóakarat, hogy az egyházak régi intézményeik birtokba vételével javíthassanak feltételrendszerükön, a valóságban ez a eljárás azonban keserves kálváriának számít. Aki visszakér, az népszerűtlen, s még a legártatlanabb is gyanúba keveredik. Másrészt a társadalomban zavarokat okoz egyik-másik intézmény kiiktatása és új szellemben történő újraindítása. A visszakapott ingatlanok túlnyomó többségükben rendkívül rossz állapotban vannak, s a közvélemény elvárja a régi-új tulajdonostól a gyors felújítást. Ezzel a feladattal nehezen birkózik meg az egyház. Változóban a nyugati segélyszervezetek felfogása is: ezek a múlt rendszerben könnyebben adtak pénzt az épületek állagmegóvására. Ma már nem halat, hanem horgászbotot kínálnak. mindenki tanuljon meg maga halat fogni. Azaz a segélyszervezetek szívesebben nyújtanak pénzt például felnőttképzésre, menedzseroktatásra, mint egy új templom vagy egy új iskola felépítésére.

— A római katolikus egyháznak mennyire sikerült távol tartania magát a hazai pártpolitikai harcoktól, illen e mennyire volt célja a távolságtartás?

— Az 1990-es választásokra kiadott püspökkari körlevél szelleme az irányadó, az egyház egyetlen párt mellett sem tette le a voksot.

Nem lehettek időnként jelei annak, hogy időnként egy-egy pártot a többinél mégiscsak jobban támogat az egyház?

— Nyilvánvalóan többletrokonszenvvel számolhattak azok a pártok, amelyeknek értékrendje közel áll az egyház értékrendjéhez. Ezt természetesnek kell tekinteni, s ez nem azonos valamiféle tudatos, szervezett támogatással. Engem idehaza a kereszténydemokrácia politikai eszmeköréből többen megbíráltak, mert König kardinális úr, volt bécsi bíboros érsek szótárából kölcsönöztem egy megfogalmazást: az egyház vezetésének minden párttal egyenlő távolságot kell tartania. A kereszténydemokraciában megnyilvánuló eszmények iránt érzett egyéni rokonszenv nem lehet azonos egy egyházi vezető nyfltszíni elkötelezettségével. Mivel egyetemes szempontokat tart szem előtt, az egyház vezetésének korrekt kapcsolatot és termékeny párbeszédet kell folytatnia | mindegyik párttal. Az más kérdés, hogy a dialógus mely párt esetében kecsegtet számunkra nagyobb eredménnyel. Úgy gondolom, dialogikus nyitottsággal sokkal inkább szolgáljuk a köz hasznát, mint az esetleges pártoskodással.

— Az utóbbi hónapokban különféle pártok vezetői feltűnő buzgalommal látogattak egyházi személyiségeket, s ez is a választási kampány közeledtét jel-I zi. Milyen eredménnyel járhatnak ezek I a megbeszélések?

— Négy évvel ezelőtt a politikában is sokan mindent az egyháztól vártak: azt a választások előtt nagyon fontosnak tartották. Ám a pártok többsébe úgy volt az egyházzal, mint gyermek a rongybabával. Ha szükséges, felvette, ha kedve úgy tartotta, a sarokba vágta. Amikor Eger vára alól fejvesztve menekült a török. Gárdonyi Géza szerint

' Ali pasa tépte a szakállát és szidta a ! másik pasát: rozzant akolnak mondtad Eger várát és nekünk most mégis meg kell innen futamodnunk! Egyházamat én is néha rozzant akolnak vélem, de aztán körülnézek, s rájövök, úgy lát-