Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-26 / 8523. szám
Magyar Hírlap, 1993. aug. 19. A bűnösen szerzett pénzből alapítványok is részesültek? Nyugalomba készülnek az olajezredesek Korkedvezményes nyugdíjazásukat kérték a Magyar Honvédség üzemanyag-szolgálatánál kirobbant olajbotrány főszereplői. A javarészt negyvenes éveik végén, ötvenes éveik elején járó, meglehetősen magas rangú katonatisztek, ezredesek, alezredesek kérelmét még nem bírálták el, mindazonáltal meglepő volna a jutalommal felérő kedvező döntés, hiszen a katonai olajmaffia néven emlegetett csoport minden bizonnyal az elmúlt évtizedek talán legna: gyobb gazdasági visszaélését követte el. Az ügyet sűrű és bizonytalan homály fedi, valószínűleg nem véletlenül. Az eddigi belső minisztériumi, állami számvevőszéki vizsgálati adatokat a legszigorúbban titkosították, akárcsak a tavasz óta folyó bűnügyi nyomozás eseményeit. Hivatalos tájékoztatás mindeddig nem hangzott el, pedig az „olajos ezredesek” ügye egészen biztosan előkelő helyet foglal majd el a hazai bűnügyi krónikában. A katonatiszteket hajnali, meglepetésszerű intézkedéssel, saját lakásukon tartóztatta le a katonai ügyészség, amint azt később a gyanúsítottak ügyvédei többzör is felpanaszolták. A nyomozók ugyanis csak ilyan váratlan akciókkal látták biztosítva a bizonyítékok megszerzését, sőt a gyanúsítottak esetleges külföldre szökésének megakadályozását. A nyomozás ma is folyik, de az eddig kiszivárgott adatok máris megdöbbentőek, egyértelművé teszik, hogy az „ezredesek” civil gazdasági társaságokkal összejátszva — melyeknek egyébként gyakorta maguk is tagjai voltak — tervszerűen fosztották ki a hadsereg üzemanyag-szolgálatát. • A ma már általánosnak mondható fűtőolaj-hamisítással kezdték, s az akció sikerén felbuzdulva egyre vakmerőbb gazdasági visszaélésekkel folytatták. Rájöttek, hogy a repülőgépek hajtó- I anyagaként használatos kerozinból könynyedén benzin készíthető, mégpedig jelentős haszonnal, hiszen a honvédségi papírokkal behozott kerozin adómentes, ráadásul kilója a ’90-es évek elején még csak 7- 8 forintba került. Tízezertonnaszám hozták be tehát az országba ők maguk s a velük együttműködő civil vállalkozók a kerozint, mintegy húszezer tonnával többet, mint amennyit a honvédség békekörülmények között valaha is fölhasznált, s a belőle készült benzint a hivatalos árnál jóval olcsóbban értékesítették. S hogy az üzlet igazán üzlet legyen, saját benzinkúthálózatot szerveztek, persze a honvédség eszközeit felhasználva. Megbízható embereiknek el- vagy bérbe adták a hadsereg Németországtól vásárolt konténer benzinkútjait, ezekkel mérték szerte az országban a „kerozinbenzint”. Mindez azonban nem volt elég. az „ezredesek” hónapról hónapra fejlesztették a sajátos vállalkozást. A honvédség üzemanyag-tárolóit bérbe adták az említett civiltársaságoknak úgy, hogy nyolc forintot kértek a tárolt anyagok kilójáért, miközben a hadsereg készleteit tizenhárom forintért fogadták be erre szakosodott, de természetesen az üzemanyag-szolgálat tisztjeinek érdekeltségei körébe tartozó vállalkozások. Ennek a tranzakciónak az üzemanyag-áremelések idején volt különös jelentősége. A katonatiszteknek mindahányszor sikerült előre értesülniük az áremelések időpontjáról, megvolt tehát a lehetőségük arra, hogy üzletfeleik áruját nagy tételben elraktározzák, s később jelentős haszonnal értékesítsék. Ha nem volt elegendő hely, akkor a honvédségi alakulatokhoz a szokásos mennyiség többszörösét vitték, csordultig töltve minden fellelhető tartályt. És nem volt megállás, noha az olajmaffiózók egyes becslések szerint már százmilliók gazdáinak tudhatták magukat. Az üzemanyag-szolgálat vezetői szűkebb környezetükben egyáltalán nem csináltak titkot abból, hogy hetente miért és melyik bécsi bankba kell kiutazniuk. Folyamatosan dézsmálták még a honvédség úgynevezett M készletét is. Olyan üzemanyagokat értékesítettek, melyeket háború esetén lehet csak felhasználni. A formálódó vádpontok között ezért a harckészültség veszélyeztetése is szerepel. Úgy tudni, volt olyan időszak, amikor a hadsereg harci járművei mindösszesen kétnapi tartalékkal rendelkeztek. Katonai szakértők szerint mindaz, ami ebből az ügyből eddig napvilágra került, véletlenszerű és töredékes. Többen tartanak attól, hogy az ügy szigorú titkosítása a felelősök körének túlságosan szűkre szorítását is célozza. Pedig nagy kérdés, hogyan fonódhattak össze ily szorosan magánvállalkozások a hadsereg gazdálkodásával. Ráadásul olyan kft.-k, amelyekben az „ezredesek" és honvédségi alkalmazottak is részt vállaltak, miért folytathatták éveken át azt a tevékenységet, amely a készülő vádirat szerint nemcsak a csalás, hűtlen kezelés, de a harckészültség veszélyeztetése nevezetű bűncselekményeket is kimeríti. Milyen szintű volt az összefonódás a honvédségi üzemanyag-szolgálat és a Mól Rt. között, hiszen az ezredesek között az áremelésekre vonatkozó értesüléseiket csak a nagy állami olajcég legfelsőbb vezetőitől szerezhették? Miért nem kapott semmiféle nyilvánosságot az a tény. hogy az ügyben a Mól Rt. kereskedelmi igazgatóját is letartóztatták? Beigazolódhatnak-e azok a félelmek, melyek szerint hiányzik az egységes politikai akarat az ügy teljes felgöngyölítésére, hiszen a kormánykoalíciónak semmi sem lenne kényelmetlenebb, mint az, ha a választások előtt bebizonyosodna: a korrupciós szálak éppen a honvédségtől kiindulva vezettek ki tudja, hova... Talán ezért nem jött létre az ügyben mindeddig semmiféle mélyreható koordináció a civilek ügyében nyomozó rendőrség és a katonák ügyében nyomozó ügyészség között. Pedig igaz lehet, hogy sokkal többről van szó, mint néhány ezredes és kft. sokmillós ügyeskedése. Felmerült a gyanú, hogy a Mól Rt. és az üzemanyag-szolgálat egyémely ügyleteinek hasznából — mely ügyletekben egyébként a Mól önmagának teremtett konkurenciát — egyes, a kormánykörökhöz közel álló alapítványokat is részeltetni kellett. • Nagy Gybzo