Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-19 / 8519. szám

Új Magyarország, 1993. aug. 12. yz • A kezdet: pártközi megbeszélés A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének két képviselője, Csorba Béla szövetségi és Páll Sándor köztársasági képviselő a Szerbiai Szocialista I Párttal folytatott tárgyalásokról tájékoztatta lapunk munkatársát.- A VMDK megalakulásától folyamatosan követeli a mindenkori hatalmi szervektől, hogy kezdjenek párbeszédet az itteni ma­gyarság nyílt és megoldatlan kérdéseiről. Egy-kél fogadáson és ugyanennyi ígéreten kívül más eddig nem történt ez ügyben. So­kan a VMDK és az SZSZP vajdasági veze­tősége küldöttségének múlt heti megbeszélé­sét mint a dialógus kezdetét értelmezték. Ezekkel a tárgyalásokkal tényleg megkezdő­dött a párbeszéd a magyarság problémáiról? Páll Sándor: Ez nem a szerb hatalmi szervekkel való tárgyalás, hanem egy párttalálkozó volt, és személy szerint nem is tulajdonítanék tül nagy figyel­met neki, mert a VMDK a vajdasági ma­gyarság nyílt és megoldatlan problémá­ira a választ a mindenkori szerb hata­lomnál leéli hogy keresse, csak ott talál­hat megoldást. Ezek a politikai szerve­zetek közötti megbeszélések csökkent­­hetik a nemzetek közötti feszültséget, és ilyen értelemben lehetnek hasznosak. Óvakodni kell azonban attól, nehogy ezek a beszélgetések túlságosan is elhú­zódjanak, és végeláthatatlan egyezke­déssé fajuljanak. Hangsúlyozom, a tu­lajdonképpeni dialógus még nem kez­dődött el.- Ezek szerint a tárgyalásokon nem is esett szó a VMDK-naka legfontosabb, a hár­mas autonómiát célzó követeléséről? Csorba Béla: Ezt a kérdést lényegé­ben csak felületesen érintettük, noha a másik félnek volt ekörül bizonyos igé­nye, napi politikai érdekekből. Ezt is azonban inkább csak föltételezem, mert ez kevésbé volt megfogható.- Akkor mi állt a több mint háromórás tár­gyalások középpontjában, és lehet-e konkrét eredményekről beszélni? P. S.: Fölvetettük a két politikai szer­vezet általános elképzeléseit a társada­lomban végbemenő folyamatokról, és szó esett olyan problémákról is, ame­lyek a Tisza menti és az észak-bácskai községekben jelentkeztek, ahol a VMDK-nak van többsége az önkor­mányzatokban. így beszélgettünk a nemzeti konfrontációról, az önkor­mányzatoknak a szocialisták által való bojkottjáról, a destrukciókról, a szándé­kos félremagyarázásokról. Abban álla­podtunk meg, hogy a két politikai szer­vezet körüljárja az észak-bácskai közsé­geket, és megpróbálnak megoldást ja­vasolni a problémákra. Ezt Szabadkán kezdjük, a tervek szerint augusztus vé­gén. Cs. B.: A VMDK küldöttsége azonban azt is hangsúlyozta, hogy ragaszkodik ahhoz: azokban a községekben is vizs­gálják meg a problémákat, ahol a ma­gyarság van kisebbségben. Még véletle­nül sem akarjuk, hogy olyan látszata le­gyen a dolognak, hogy csak Szabadkán és a Tisza mentén lennének feszültsé­gek. Egyetértettünk abban, hogy pártja­ink kapcsolatában a dialógust kell ke­resni. Ki-ki a maga szempontjait érvé­nyesítve megpróbál olyan mértékben hatni a közvéleményre, hogy a feszült­ség csökkenjen. Ha ez valóban így lesz, akkor ennek csak örülhetünk, mert ta­pasztalatból tudjuk, hogy a magyarság és a VMDK elleni lélektani háború mi­lyen nagymértékű volt egészen a közel­múltig.- Tekintettel a két szervezet eddigi tevé­kenységére, feltételezem, hogy nem minden­ben tudtak egyetérteni. Cs. B.: Igen, a vajdasági szocialisták első embere már a bevezetőjében hang­súlyozta, hogy pártja a jugoszláv válság globális megoldását tartja fontosnak, azonban nem tudja elfogadni a kisebb­ségi kérdés internacionalizálását. Ez , szöges ellentétben van nemcsak a VMDK eddigi tevékenységével, hanem a nemzetközi folyamatokkal is. Köztu­dott ugyanis, hogy Európában a ki­sebbségi kérdés többé nem számít bel­­ügynek. Ezt világosan ki is mondtuk. Tárgyalópartnereink, még ha ezt nem fogadták is el, de megértették, és visz­­szavonultak ebben a kérdésben. P. S.: Egyik tárgyalópartnerünk, ami­kor arról beszélgettünk, hogyan lehet­ne csillapítani a nemzetek közötti fe­szültséget, azt találta mondani, hogy még abban az esetben is, amikor alkot­mánnyal szavatolt jogokról van szó, el kell állni azoknak a követelésétől, ha ez esetleg a más nemzetiségűek szemében provokációnak számít. Ez nem volt va­lami korrekt megfogalmazás. Guszton András

Next

/
Oldalképek
Tartalom