Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-19 / 8519. szám
Új Magyarország, 1993. aug. 12. Olvadás Kárpátalján Az ukrajnai magyar kisebbség eddig és ezután A határtól Ungvár felé haladva látszik, hogy Kárpátaljának egy része meteorológiai szempontból Magyarországhoz tartozik. Ha itt van eső, ott is esik, ha itt sújt az aszály, ott aem különb a helyzet Az ottaniak mindig a budapesti Meteorológiai Intézet előrejelzéséhez igazodnak. De másban is. Aki teheti, innen öltözködik, innen kölcsönöz menyasszonyi ruhát, szerez be gyógyszert, visz élelmiszert, használt nyugati autót, ide nősül, ide jön férjhez, tanulni, dolgozni, szülni, kikapcsolódni és egyáltalán jobban élni, mint ott Az ukrán-magyar határt a túloldalon ma is úgy őrzik, mint nem is olyan régen a volt szovjet határt. Áll a drótkerítés, megvan a műszaki zár, a határsávot szántják. A záhonyi Tisza-hídon áthaladva négyszer találkozunk határőrökkel alig háromszáz méteren belül. Beengednek, terelnek, ellenőriznek, kiengednek. Ám a régen szokásos általános kukacoskodás helyett ma már a vámosok inkább a „hivatásos" jövő-menő embereket, az üzletelőket, a csempészeket, a bűnözőket figyelik. Vámnyilatkozatot nem kell kitölteni, de a határátkeléshez az útlevél kevés. Föltétlenül kell valamilyen hivatalos pecsétes papír, ami lehet a nagykövetségen, konzulátuson kiváltott vízum, Kárpátaljáról kapott meghívó, kiküldetési rendelvény vagy más engedély, igazolás. Es kell szerencse is, mert ha az ember autóval utazik, átjuthat akár fél óra alatt, de várakozhat nyolc és fél órát is. Ez mindkét irányban érvényes. Kárpátaljáról „Magyarba járni" már rég nem státusszimbólum, nem divat, hanem szükséglet. Ismeretesek az ottani gazdasági problémák, a magas infláció“, az áruhiány, a szolgáltatások elégtelensége, az aránytalanságok. '93 nyarán a helyzet az, hogy egy gyári munkás egyhavi fizetéséből vehet egy Rakéta porszívót - ha talál -, vagy hat-nyolc kiló sertéshúst, vagy tizenkét-tizenöt kiló őszibarackot... Jobb helyeken meg lehet keresni a havi hatvan-nyolcvanezer kupont is, de egy liter benzin ezemégyszáz kuponba kerül, és ára hetenként átlagosan kétszáz kuponnal emelkedik. Hogyan lehet ilyen körülmények között élni, gyermekeket nevelni, tartós fogyasztási cikkeket venni, építkezni? Nos, a fizetésből sehogy, de innen-onnan azért mindig összejön valami. Általában üzletelésről, alkalmi munkákról, mezőgazdasági termékek értékesítéséről van szó. Kárpátalja országos viszonylatban mégiscsak jó hely, hídfőállás mind a keletiek, mind a nyugatiak számára, ezt használja ki a lakosság. Ismeretlen emberek az ungvári piacon elmondják azt is, hogyan, sőt még többet is. Ezek szerint a gazdaság, a kereskedelem a régi vezetők kezében van, az egykori funkdoná.wspk, a magas rangú tisztségviselők jbbbah élnek, mint valaha. A demokrácia bevezetése főleg nekik kedvez. Neveket, eseteket sorolnak visszaélésekről, hirtelen meggazdagodásokról. Nagy csúszópénzeket, illegális üzleteket emlegetnek, amiből nem lehet megállapítani, mennyi a túlzás és mennyi a valóság. Annyi azonban tény, hogy Ungvár utcáin nem ritka látvány az ottani rendszámú márkás nyugati kocsi, a divatos öltözet. A mostanában épülő nagyvonalú magánházak is egy szűk réteg gazdagodására utalnak. Az átlagember azonban átlagszint alatt él és azon töpreng, hogy tudna kijutni Magyarországra, merthogy ott sokkal jobb minden, és az ő problémái is biztosan megoldódnának. Arról nem is beszélve, hogy ott rend van, tisztaság, igazság, bőség, az emberek rendesek, jobbak, kulturáltabbak. Míg Ungvár lassan lezüllik, tönkremennek a házak, elcsúful minden, mindenütt lopnak, csalnak, az egyszerű ember akár ott fordulhat fel, senki sem törődik vele. Ilyen és ehhez hasonló szélsőséges vélemények és indokok hangzanak el, mikor a Magyarországra való áttelepülésról van szó. Magyarországot illetően ott mindenki nagyon optimista, és túl rózsaszínűnek lát mindent. Talán ezzel is magyarázható, hogy az értelmiség ideáramlása már jó húsz éve elkezdődött. Kárpátalján egyre kevesebb magyar nemzetiségű orvos, jogász, mérnök, művész, tanár marad. Újabban nem csak a magyarok és nem csak a diplomás szakemberek jönnek. Áttelepül a nyugdíjas, mert itt magasabb a nyugdíj, a krónikus beteg, mert itt jobb az orvosi ellátás, áthozzák a rokkantat, testi vagy szellemi fogyatékost, mert itt magasabb a szociális juttatás. Rossz nyelvek szerint itt az alkoholista is jobban jár, mert olcsó bort már harmincöt forintért is kap, míg ott ezer kuponért is nehéz hozzájutni. Az áttelepülők egy része itt élő házastársához, gyermekéhez, testvéréhez, rokonához jön, és miután elintézte a hivatalos formaságokat, visszamegy. Az itt kapott nyugdíjból, segélyből, szociális juttatásból ott nagyon jól megél. A forint Kárpátalján konvertibilis valuta, ottjártamkor a kuponnak harmincötszörösét érte. A feketepiacon szívesen adják-veszik, bármikor könnyen átváltható. Mikor politikai kérdésekre terelném a szót, kiderül, hogy az ottani politikában szinte senki nem járatos. Nem tudják, milyen politikai pártok működnek, azoknak kik a vezetői, tagjai, mi a programjuk. Gondolkodásuk majdnem a régi, a múlt rendszer hatalmi gépezetétől és annak visszatérésétől azonban mindenki tart. A problémák megoldását és a helyzet általános javulását mindenki másképp képzeli el. Sokan szeretnének autonómiát, és csak kevesen látják úgy, hogy az esetleg nemzetiségi konfliktusokban, hatalmi harcban csúcsosodna ki. A legnagyobb baj, mondják az idősebbek, hogy az elmúlt negyvennyolc év lelkileg lesilányította az embereket. Erkölcsi kategóriák szűntek meg, kihaltak hagyományok, elmúlt a föld szeretete, nincs becsülete a jól végzett munkának. A lakosság felhígult, megváltozott, és tovább változik az etnikai összetétel, színmagyar falvak váltak vegyes lakosságúvá. A lumpenelemek szaporodnak, sok a részeges, alkoholista, elharapóztak a lopások, betörések, rossz a közbiztonság. A kép azonban nem ennyire sötét, vannak pozitív változások is. Fiatal emberek kezdenek eredményesen gazdálkodni, vállalkozni, megélénkül a magyar kulturális élet, szobrokat, emléktáblákat avatnak, rendezvényeket tartanak, az újjáépített tiszaújlaki turulmadaras emlékmű szomszédságában minden nyáron nagyszabású ünnepséget tartanak Loboghat a piros-fehér-zöld zászló a középületeken is, a magyar tannyelvű iskolahálózat gyarapodik, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek szinte minden magyarlakta településen van helyi szervezete. Kis nemzetek, népcsoportok azonban csak úgy állhatják a versenyt a nagyokkal és maradhatnak fenn, ha a minőséget fölvállalják, és azt következetesen képviselik Erre kellene törekedniük a kárpátaljai magyaroknak is. Gortvay Gábor
