Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-19 / 8519. szám
Népszava, 1993. aug. 12. I M^t mini mum-via*ffihtai at városban Egerben legdrágább a megélhetés Dt fiatal »gyötörni hallgató összefogott, i hat hónapon át vizsgálták öt vidéki városban - Békéscsabán, Egerben, Kazincbarcikán, Kiskőrösön és Tatabányán mennyi pénz kell a különböző családokban ahhoz, hogy a társadalmi minimum szintjén megélhessenek. Az első három hónap, május, június és július adatai megközelítőén azonosak, azaz nem növekedtek az élelmiszer-, a lakásfenntartási, a lakberendezési, a ruházkodási és az egyéb költségek. Augusztus azonban a magasabb áfakulcsok bevezetése miatt már jelentős, kedvezőtlen változásokat hoz. Az ELTE szociológus hallgatói — Csegény Péter, Korózs Lajos, Kustra Attila, Szabó István és Tajti József — a volt UJCSAKG létminimumszámítási módszerét fejlesztette tovább. Figyelembe vették az élelmezési, a lakásfenntartási, a lakberendezési, a ruházkodási költségeket, s ezen túlmenően az egyéb kategóriába sorolták a gyógyszerek, a konyhafelszerelési cikkek, az oktatás, a közlekedés, a mozi, a színház, a könyv, az újságok költségeit. A vizsgált három hónap adataiból az tűnik ki, hogy általában Eger a legdrágább, és Tatabánya a legolcsóbb a megélhetés szempontjából. A vizsgálatot 11 családtípusra terjesztették ki: az egyedülálló férfiakra, illetve nőkre, a házaspárokra, az égy illetve a kétgyermekes családokra, az egyedülálló nőkre, akik egy, vagy két gyermeket nevelnek, továbbá a nyugdíjas férfiakra és nőkre, valamint a nyugdíjas házaspárokra. Egerben például a számítások szerint júliusban egy kétgyermekes család élelmezési költsége 19 139 forint, lakásfenntartási költsége 11 522, lakberendezési költsége 2317 és ruhaköltsége 7622 forint volt, míg egyebekre 11519 forintot költhettek. Ugyanezek a költségek Kazincbarcikán kategóriánként átlagosan 800 forinttal, míg Tatabányán átlagosan 1800 forinttal kisebbek voltak. Szabó István — aki egyébként Békéscsabán él — elmondta lapunknak, hogy Csegény Péterrel (Kazincbarcika) közösen született meg az ötlet a felmérésre, hiszen ebből készítik a szakdolgozatukat is. Munkájukba bevonták a három másik egyetemistát, s szponzort is találtak a Munkásképviselet AlapítM 147 17 216 «•»1« 46 075 ttm 26 453 M 656 25 829 SÍ SO S4 40 ványnál. Azért vizsgálják ezeket a városokat, mert ezekben laknak. A munkát októberben zárják le. Már számítják az augusztusi adatokat is. Annyi már tudható, hogy Békéscsabán júliushoz képest 2,7-3 százalékkal emelkednek a megélhetési költségek az áfa miatt. (Májushoz viszonyítva ez az arány 6 százalék.) Például egy egyedülálló férfinak a társadalmi minimumhoz 18 168, egy kétgyermekes családnak 48 672, egy egyedülálló egy gyermeket nevelő nőnek 27 381 és egy nyugdíjas házaspárnak 27 431 forintra lenne szüksége költségei fedezésére. A kiadásokat az élelmiszerköltségek fogják ..megdobni”, hiszen a lakásfenntartás csak októbertől drágul, pontosabban akkortól lehet majd érezni a hatását. Szabó István felhívta a figyelmet arra, hogy ezek optimális adatok, a valóság természetesen az egyes családok jövedelmi viszonyaitól függően eltérő. Éppen ezért jövőre szeretnék kutatómunkájukat folytatni, s megvizsgálni azt is, hogy a létminimum alatt élő családok mit és mennyit fogyasztanak, mire futja keresetükből, s mit kell elspórolniuk. A vizsgálat megállapításai nem porosodnak majd bekötve a szociológusok könyvespolcain. Rendszeresen nyilvánosságra hozzák őket helyben, az alapítvány segítségével is, és eljuttatják a családsegítő központoknak is. Csoknyay Edit Miből élnek a szegények? A KSH múlt héten nyilványosságra hozott adatai szerint, városban egy négytagú család létminimuma fejenként 13 ezer, egyedülálló emlberé pedig 15 ezer forint. Ot fiatal szociológus vizsgálódása szerint azonban az egyedülállónak ennél lényegesen többre, egy négytagú családnak viszont helyenként kevesebbre van szüksége. Sokan azonban — hivatalos adatok ide, számítások oda — még ennyit sem csörgethetnek a zsebükben. Hogyan tudnak ők megélni? — kérdeztük Mezei György szociális munkástól. — Ügy, hogy fokozatosan lemondanak dolgokról. Először a kocsit nem tudják fenntartani, nem javíttatják meg, vagy cserélik ki elhasználódott háztartási gépeiket, rongyosra hordják ruháikat, cipőiket. Nem járnak már rég moziba, színházba, nem vesznek könyvet, újságot. Azután nem fizetik ki a számláikat, majd a hasukon spórolnak. — Hányán lehetnek az országban, akiket már a szegények közé lehet sorolni, vagy az elszegényedés veszélye fenyeget? — Szerintem a létminimum alatt és környékén 3,5-4 millió ember él. A 2,7 millió nyugdíjas 70 százaléka a létminimum alatt tengődik, a családokban élő gyerekek fele, körülbelül 1,2 millió csemete hasonló sorsban osztozik. A kifejezetten szegény réteg a létminimumon élők 4,5-6 százalékát teszi ki, ők valóban már csak vegetálnak. S hamarosan további nélkülözőkre kell számítani a mezőgazdasági politika miatt. — A nélkülözés nemcsak fizikai leromlással, hanem lelki megterheléssel is jár. Hová vezethet ez a „fejlődés”? — Az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha az egyéni fogyasztás a nagy társadalmi átlagtóPjelentősen eltér. Mert ha a társadalomnak nincs üzenete ezeknek a rétegeknek, csoportoknak, akkor ők úgy érzik, hogy rájuk pedig nem kötelezőek a társadalmi normák. Ha ezek a létező és létrejövő csoportok létszámukban megerősödnek, s a megélhetési gondok nem csökkennek, akkor katasztrófát tudnak előidézni a társadalomban. Jobbik esetben „csak” éhséglázadás tör ki, a rosszabbik változat az, ha erőszakra vetemednek, mert az erőszakot szül.
