Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
Népszabadság, 1993.7.23 50 BBC: A félelem igazgat „Egy legenda vége?” címmel a minap számoltunk be róla,* hogy a glóbusz évtizedekig (megérdemelten) leglegendásabb rádióállomása, a BBC háza táján 1992 eleje óta - a brit sajtó olyan, ugyancsak legendás tekintélyű fórumai szerint, mint a The Times, a Sunday Times, az Independent - nincsen minden rendben. Az elmúlt másfél évben egyre-másra jelentek meg cikkek a korábban fölülműlhatatlan tárgyilagosságának, aktuálpolitikai érdekek és szempontok által nem befolyásolhatónak tekintett hirállomáson belül elharapódzott tekintélyelvű, megfélemlítő, számos régi, köztiszteletet kivívott munkatársat megalkuvásokra, vagy a BBC elhagyására késztető adminisztratív vezetői stílusról. Kivált a külföldre sugárzó idegen nyelvű adások (External Service) szerkesztőségének azt a részlegét érték heves sajtótámadások, amely az egykori szovjet tömb országaiba, ezen belül is főleg az ex-Szovjetunióba sugározta orosz nyelvű adásait. Orwelli világ? Ha kívülről nem könnyű is megítélni sem ezeknek- az éles sajtóbirálatoknak a megalapozottságát, sem vélelmezni az összehangoltság látszatát keltő időzítését, a tény változatlanul tény: a BBC-vel szembeni kritikák továbbra sem csillapulnak. Ennek legfrissebb példái: az Independent július 11-i (vasárnapi) száma két terjedelmes cikkben is foglalkozik a rádió- és tévéadó „belügyeivel”. Az egyik cikk Mark Tully, a BBC indiai tudósítója BBC-t kíméletlenül bíráló előadását ismerteti. A brit rádiózás kérdéseiről rendezett birminghami konferencián Tully azzal a váddal illette munkaadója új vezetőjét, John Birt főigazgatót (general director), hogy a BBC munkatársai körében általánossá tette a megfélemlítettség légkörét. Kíméletesnek -éppen nem nevezhető *megfo"gainvazása] szerint John. Birt, -hivatalba lépérí 'ótá, a EBC belső légkörét olyan orwelli világgá alakította át, mélyben ő játssza a minden munkatárs fölött közvetlenül, vagy besúgók közvetítésével cenzori funkciót gyakorló „Nagy Testvér” szerepét. Véleménye szerint Birtnek rövid idő alatt sikerült általánossá tennie a szabad véleménynyilvánítástól való szorongást, és ezzel szinte teljesen elfeledtetnie, „mit képviselt, sőt, szimbolizált a BBC emblémája akár Nagy-Britanniában, akár világszerte három-négy évtizeden át”. Tully szerint a BBC-ben Birt olyan személyi kultuszt alakított ki, amely - ha nem is léptékeiben, de jellegében - Sztálinéra emlékeztet. Mint mondta, a szervezet évtizedek alatt kiformálódott működési rendjét - melynek egyaránt volt sajátja a munkatársak tárgyilagossággal párosult véle- j ménynyilvánítási szabadsága * és a központi adminisztráció műsorokba bele nem avatkozó, ! ebben a tekintetben alárendelt szerepe - Birt zsarnoki módszerekkel teperte saját egy személyi irányítása alá. „Sztali- Inoid” vezetési módszereit jellemezve, Tully kijelentette: „A munkatársak, akik akár boldogulási okokból, akár talpnyalásból igyekeztek igazodni az új irányítási stílushoz, ma gyakorta hajlamosak nyilvánosan is szajkózni, hogy John Birt neue a BBC szinonimája, és a BBC az, amit belőle Jóim Birt akarata formál”. Mark Tully szenvedélyes hangú birminghami kifakadásának pikantériája, hogy - szemben a BBC utóbbi időben megszaporodott bírálóival - ő nem exmunkatárs: három évtizede és ma is a rádió indiai állandó tudósítója; ebben a minőségében 1985 óta kapott két brit újságírói díjon kívül egy magas indiai kormánykitüntetést (Padma Shri) is. Utóbbiban kivételes esetekben az újdelhi vezetés olyan külföldieket részesít, akik munkásságukkal különösen nagy érdemeket szereztek India nemzetközi hírnevének és tekintélyének öregbítése érdekében Egyelőre nyitott kérdés, valóin John Birt BBC-igazgatót jláark Tully hazai és nemzet- I közi szakmai tekintélye visszatartja-e attól, hogy vcle szemben if. alkalmazza az általa kíméletlen szavakkal kifogásolt tiramükus irányítási módszereket. Mindenesetre Tully kritikájára egy nappal annak elhangzása után reajgált. A brit rádióakadémia 'hallgatósága előtt tartott beszédében azzal utasította vissza Tully vádjait, hogy ő és a hozzá hasonló, már obsitra megérett veteránok képtelenek a korral lépést tartani, és ^szembenézni azokkal az új tí[pusú kihívásokkal, melyekkel [a fejlődés a BBC-t is szembe' siti As igazgatói válasz tartalmi homályossága ellenére, a Tully „veteránságára”, rob| sitra érettségére” való utalásokból arra is következtetni lehet, hogy Birt nem marasztalná túlzottan Tullyt, ha neki szintén kedve támrina istenhozzádot mondania a BBC- nek. Kolosszális tévedés Az Independent július 11-én egy másik cikkben ugyancsak a BBC-t tűzte tollhegyre. Szerzője, Martin Wroe, a lap médiaügyi szakírója, a BBC-1 tévéállomás szórakoztató és kulturális műsorainak színvonaleséséröl és nézettségük katasztrófális Zsugorodásáról számol be. Bill Cottont, a ÖBC tévé 1984 és 1988 közötti ügyvezető igazgatóját idézi, aki szerint „kolosszális tévedés” volt az elmúlt években megfeledkezni arról, hogy „Nagy Britanniában a BBC-l-nek kellene a tömegszórakoztatási és közművelési szükségletek gerincének lennie”. „Ami Amerikának Hollywood, az kellene legyen a briteknek a BBC-1” - mondta. Ezzel szemben az adó országos nézettsége az egy évtizeddel korábbihoz képest 28 százalékra esett vissza, és az arányok még ezen belül is elég lesújtók: emiek a 28 százalékos nézettségnek a fő forrását a limonádé „szappanoperák” alkotják, ráadásul nem elhanyagolhatóan ezek is a gyakori ismétlések miatt. Nyilván a műsorpolitikai melléfogásokból adódó nézettségi visszaeséssel magyarázható, hogy már azon a héten, amikor az erre vonatkozó közvélemény-kutatási adatok napvilágot láttak, hirtelen menesztették pozíciójából Jim Moirt, a BBC-1 szórakoztató osztályának vezetőjét. Természetesen, a BBC-1 több már. vezetője vagy az említett adatok hitelességének kétségbavonásával védi a mundér becsületét (és persze pozícióját), vagy a műsorok jellegének és rendjének megváltoztatásával kísérli megfordítani a kedvezőtlen tendenciákat. így a közelmúltban több nagy hagyományú, de már csak ernyedtebb érdeklődést keltett műsort egyik napról a másikra megszüntettek; igyekeznek fokozottabb figyelmet fordítani *á, hogy a hasonjellegű konkurens adókkal ne egy időben sugározzanak olyan műsorokat, amelyek a BBC-1 rovására is megoszthatják a közönséget; próbálják fokozottabban szem előtt tartani, mi módon tudnak vonzó alternatívákat kínálni a szigetországban igen elterjedt helyi kábeltévék programjaival szemben. Más szóval, nem adják föl a reményt, hogy ha komolyan figyelembe veszik azokat a riasztó figyelmeztető jeleket - amiket persze nyilvánosan gyakran kétséges hitelüeknek mondanak -, sikerül elvesztett nézőik legalább egy részét visszahódítaniuk Párttalan viták Nagy-Britanniában 1992-93 folyamán nem volt és nincs a honi értelemben vett „médiaháború”. Viszont a BBC rádió és tévé körüli mind gyakoribb sajtóviták arról tanúskodnak, hogy a földkerekség alighanem legpatinásabb médiumának is van oka az utóbbi időben a főfájásra. De ott a gondok jellegükben mégis mások. Például, a több mint tucatnyi terjedelmes „médiavita” egyikében sem szerepelt, hogy milyen szerepet kell(ene) játszania a mindenkori kormánynak vágj’ a pártoknak a rádió, a tévé irányításában. Ahogy arról sem történt még futólagos említés sem. mennyire tendenciózusak és hitelre érdemtelenek a hallgatottsági vagy nézettségi közvélemény-kutatási adatok. Igaz. volt - mint az említett Jim Moir akit az általa irányított adó nézettségének visszaesése miatt rögvest menesztettek. Nem kizárt. hogy birminghami előadása miatt hasonló kilátások várnak Mark Tullyra. a nemzetközi tekintélyű indiai BBC-tudosítóra is. De... De Könczöl Csaba I ’.b IV Jt-V
