Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-16 / 8517. (8518.) szám
Magyar Hírlap, 1993. aug. 11. 22 A NAP INTERJÚJA Paskai László bíboros, esztergomi érsekkel „A katolikus egyház nem köti le magát egyetlen politikai párt mellett sem” „A katolikus egyháznak nincs konkrét tanítása a társadalmi, gazdasági, politikai élettel kapcsolatban, hanem azokat az egyetemes emberi és erkölcsi értékeket hirdeti és szolgálja, amelyekre az igazságosság alapján, a közjó szolgálatával, minden ember egyforma megbecsülésével az egészséges társadalom felépülhet. Az egyes politikai pártok feladata, hogy az emberi és erkölcsi értékek alapján a társadalom szolgálatának konkrét modelljét kidolgozzák. Éppen ezért a katolikus egyház nem köti le magát egyetlen politikai párt mellett sem, de kiértékeli valamennyinek a működését” — fejti ki lapunknak adott interjújában Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek. — Bíboros úr nemrégiben előadást tartott Keresztények részvétele a politikai életben címmel. Ebben a szolgálat egyik módjaként említi az’ ember meggyőződésének megfelelő párt életébe való bekapcsolódást. Azt jelenti-e ez, hogy a katolikus egyház szemszögéből néz\e bármelyik párt elfogadható — mint a keresztény ember meggyőződésének megfelelő pán? — Kérdése önmagában is ellentmondásos — kezdi válaszát Paskai László bíboros. — Ha hívő embernek keresztény meggyőződése szerint kell értékelnie az egyes pártokat, akkor ez azt jelenti, hogy számára nem lehet bármelyik párt egyformán elfogadható — ha pedig a keresztény ember számára bármelyik párt egyformán elfogadható volna, akkor viszont felesleges a döntésnél a hívő ember lelkiismereti meggyőződésére hivatkozni. — Az előző kérdéshez közvetlenül kapcsolódik az a jelenség is, hogy — elsősorban a parlamenti pártok — a fontos politikai csoportosulások keresztény szellemiségűként határozzák meg magukat, s eminensnek tartják az egyházakkal fenntartott jó kapcsolatot. S ez nemcsak a kereszténydemokrata Néppártra, az MDT^e vagy a kisgazdapártra vonatkozik, hanem az ellenzéki pártokra is. A Fidesz nem győzi hangsúlyozni, hogy parlamenti frakciójának jó része egyházi iskolákban tanult, az MSZP keresztény tagozatot alakított, s az SZDSZ is visszautasítja az egyházellenesség vádját — különben parlamenti frakciójában valóban jó néhány egyházi személy foglal helyet. Úgy tűnik tehát, a választási időszakban a pártok versengenek az egyházak kegyeiért is. Vajon a katolikus egyház számára lesz-e kitüntetett párt? — Általánosított megállapítását, hogy „a fontosabb politikai csoportosulások — elsősorban a parlamenti pártok — keresztény szellemiségűként határozzák meg magukat”, bizonyára több párt visszautasítja. Az viszont más kérdés, hogy minden politikai pártnak figyelembe kell vennie a vallásos állampolgárokat álláspontot kell kialakítania i vallásos emberekkel, ezze együtt az egyes egyházakká kapcsolatban is. Természetes hogy minden párt törekszik mi nél több szavazatnak, így a val lásos állampolgárok szavazatai nak a megszerzésére, ezért ked vező formában szólnak a vallásos emberekhez. Itt azonban nem az számít, mit mondanak, hanem hogy mit tesznek. A keresztény ember az evangéliumi bölcsesség alapján formálja meg véleményét: „gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A „gyümölcsök”, vagyis a tettek alapján mérlegeli, hogy az egyes pártok hogyan értékelik és segítik az egyházak működését, társadalmi szerepvállalásukat, oktatási, nevelési, karitatív munkájukat, az ilyen irányú tevékenységük alapfeltételeinek biztosítását, a ke-" resztény kultúra és erkölcsi értékrend munkálását. Egyébként a politikai pártok egyáltalán nem keresik az egyházak „kegyeit”, és erre az egyházaknak sincs szükségük. Ez következik abból, hogy illetékességük különböző területekre vonatkozik, ezért nem is lehet közöttük rivalizálás. A politikai pártok a demokratikus és pluralista államban az emberek földi boldogulásáért fá- 1 radoznak saját társadalmi modelljük szerint. Az egyházaknak pedig, a társadalmi rendszertől függetlenül, vallási feladatuk van, vagyis az üdvösség elnyerésének a szolgálata. A katolikus egyháznak nincs konkrét tanítása a társadalmi, gazdasági, politikai élettel kapcsolatban, hanem azokat az egyetemes emberi és erkölcsi értékeket hirdeti és szolgálja, amelyekre az igazságosság alapján, a közjó szolgálatával, minden ember egyforma megbecsülésével az egészséges társadalom felépülhet. Az egyes politikai pártok feladata, hogy az emberi és erkölcsi értékek alapján a társadalom szolgálatának konkrét modelljét kidolgozzák. Éppen ezért a katolikus egyház nem köti le magát egyetlen politikai párt mellett sem, de kiértékeli valamennyinek a működését. — Hogyan látja, bíboros úr, az állam és az egyház szétválasztásának folyamatát? Mi a véleménye arról a kifogásról, hogy szinte valamennyi állami rendezvényen hathatósan közreműködnek az egyházak? Szükségesnek tartja az ilyen méretű összefonódást? — Öntől hallom először azt az állítást, hogy „szinte valamennyi állami rendezvényen hathatósan közreműködnek az egyházak”. Az állami rendezvények programját az illetékes állami szervezők irányítják, abban az egyházaknak nincs szerepük Vannak olyan állami és társadalmi rendezvények, amelyekre egyházi vezetők is meghívást
