Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-16 / 8517. (8518.) szám

Az emberi jogok érvényesülése Magyarországon (l'olytatás az I. oldalról) Jól érzékelték a rendőrségi fegyver­­használat körüli bizonytalanságot. Az ötnapos őrizetbe vételt egy ki­csit hosszúnak tartották, különö­sen annak fényében, hogy ez az időtartam 1989előtt 72óra volt. Azt már elfelejtették, hogy annak ide­jén az ügyész döntött, most pedig bíró dönt az előzetes letartóztatás elrendeléséről. Nagyon pontosan rákérdeztek a „habeas corpus" meglétére is. Ez azt jelenti, hogy a bármilyen okból személyi szabadságától megfosz­tott személynek joga van ügyének mihamarabbi bírói felülvizsgálatá­ra. A kiutasítási határozat végre­hajtása miatt foganatosított fogva­­tartás, illetve a katonák fogdabün­tetése bírói felülvizsgálatára ma még nincs lehetőség, az elmebete­gek esetében pedig túl hosszú idő elteltével vizsgálják felül a fogva­­tartás jogszerűségét. Szerencsére az összes szóvá tett esetben annyi­ban meg tudtam nyugtatni a bi­zottságot: ma a törvények sorsa nagyobbrészt már az Országgyű­lés kezében van- A bizottság tagjai mennyire voltak tisztában a magyar helyzettel?- Általában jól látták a helyzetet, de a részletekben nem tanúsítottak igazi jártasságot. Mert ha tudták volna, hogy az elmúlt rendszerben milyen volt az államhatalmi beren­dezkedés és a jogrendszer, bizto­san nem kifogásolják az igazság­szolgáltatásban dolgozók párttag­ságának tilalmát, a lelkiismeret és az egyesülés szabadsága okán, azt sem értették, miért szerepel az Al­kotmányban az, hogy politikai árt közvetlenül nem gyakorolhat atalmat. Fel kellett hívnom a fi­gyelmüket arra, hogy itt pártállam működött, és hogy azért ott van az a bizonyos „közvetlenül" szócska is. Azon is csodálkoztak, hogy mi­ért kell az Alkotmányban deklarál­ni a kormány felelősségét a hatá­ron túli magyarokért. Voltak (nás természetű kérdések is. A bizott­ság egy ausztriai hölgytagja szinte minden kérdés kapcsán a nők helyzetét firtatta. Hogy miért ilyen alacsony a nők aránya a politikai életben, azon lényleg el kell gon­dolkoznunk. Sokszor saját országa jogrendszerének problémáit vetí­tette ki ránk, például amikor meg­kérdezte, hogy lehet-e keresztkér­dezni az erőszakos szexuális cse­lekmények áldozatául esett nőket. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy a kontinentális jogban, így a magyar jogban sem létezik ke­resztkérdezés. Külön kérdéskör volt az igazság­­tétel. Az Alkotmánybíróság hatá­rozatainak az elévüléshez fűződő aggályait nem teljesen értették. De ha az Alkotmánybíróság így dön­tött, akkor Genfben mit is mond­hatnának.- A jogi feltételrendszeren túl a bi­zottság érdeklődött az emberi jogok gyakorlati megvalósulása felől is?- Különösen a kisebbségek, a külföldiek, menekültek és a Togva­­tartottak iránti magatartás keltette fel figyelmüket. Felhoztak néhány konkrét ügyet is, hiszen a magyar állampolgárnak joga van emberi jogi sérelem esetén a bizottsághoz fordulni. Ezeken a bejelentéseken túl néhányan az Amnesty Interna­tional világszervezetet is megke­resték vélt vagy valós sérelmeik­kel Elmondtam, hogy kialakítot­tunk egy olyan intézményrend­szert, amely alkalmas arra, hogy kivizsgálhatok legyenek a hatósá­ok esetleges túlkapásai. A mene­ültekkel es az idegenekkel szem­beni ellenszenv ügyében rávilágí­tottam arra, hogy Magyarorszag toleráns és befogadó ország, ezért is sikerült a menekültek nagy ré­szét menekülttáborok helyett csa­ládoknál elhelyeznünk, és az ide­gengyűlölet korántsem üti meg azt a szintet, mint más, akár nyugat­európai országokban ez megfi­gyelhető. Abban viszont, hogy nálunk még nem megfelelő az emberi jogi ismeretterjesztés, egyetértettünk. Az alsóbb iskolákban már oktatnak valamiféle alapjogi ismereteket, az egyetemeken és a posztgraduális képzésben szintén, de a középis­kolák szintjén ez hiányzik. Hiá­nyoznak azok a kiadványok is, amelyek közérthetően megfogal­maznák a mindenkit megillető jo­gokat. A másik probléma azoknak a társadalmi szervezeteknek a hiá­nya, amelyeknek az emberi jogo­kat kellene védeniük az állammal, a kormány intézkedéseivel szem­ben. Az pedig mégsem járja, hogy a kormány nagydobra verje mű­ködésének esetleges hibáit... Né­hány már működő szervezettel az a gond, hogy inkább „beleérző tí­pusú", az emberi jogok iránt elkö­telezett emberek vezetik, akik együtt panaszkodnak a sérelmet szenvedettel. Hiányzik a megala­pozott jogi szaktudás, amelynek birtokában valóban élhetnek tör­vény adta jogaikkal. De csak azok­kal. Ha ez így lenne, biztosan nem kapnának az emberi jogi világszer­vezetek annyi megalapozatlan pa­naszt...- Összességében a bizottság milyen­nek minősítette a magyar delegáció szereplését?- Egyetlen kifogásuk az volt, hogy a jelentés talán túlságosan „jogászias" volt. Ennek következ­ményeképpen mindenesetre a be­szélgetés végig konkrét témákról folyt, pontos kérdésekre pontos és érdemi válaszokat kaptak. Össze­gezésül elismerték, hogy ritkán si­kerül ilyen átfogó képet kapniuk egy ország emberi jogi helyzetéről. A jogászzsargon túltengését ma­gyarázza az is, hogy Magyarorszá­gon a rendszerváltoztatás fő fel­adata a stabil jogállami intézmény­­rendszer kiépítése volt, és ez dön­tően jogszabályalkotást igényel. E tekintetben pedig jóval előbbre já­' runk, mint a térség más államéi;és1 érre méltán lehetünk büszkék. Adorján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom