Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-12 / 8516. szám
Magyar Hírlap, 1993.8.9 10 „A vidék Magyarországát jövőre nem lehet becsapni!” Maczó Ágnes a kisgazdapárt alelnöke A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vasárnapi nagygyűlésén — Torgyán József melegszavú ajánlását követően — egyhangúlag a párt tagjává választották, majd a párt országos elnökségébe választották G. Nagyné Maczó Ágnest A pártelnök a független képviselő asszony eddigi harcait értékelvén Zrínyi Ilonához hasonlította Maczó Ágnest. A kormánykoalícióval jó ideje szemben álló politikust immár az FKGP alelnökeként kérdeztük belépése indokairól s jövőbeli politikai célkitűzéseiről. — Ön független képviselőként igyekezett a népképviseletet meghonosítani a parlamentben, s mindvégig büszkén hangoztatta pártatlanságát. Mi késztette arra, hogy belépjen a kisgazdapártba? — A kisgazdák évek óta hívtak, s 1990-ben is komoly viták kerekedtek a kampány során, hiszen legfőbb vetélytársam a kisgazdaszínekben induló Kis Gyula — jelenlegi munkaügyi miniszter — volt. Akkor mégis engem választottak Abaújban, s én akkor azt ígértem az embereknek: csakis az ő érdekeiket szem eleőtt tartva végzem képviselői munkámat. Ám a parlament hároméves története keserű következtetésekhez vezetett: ez a parlament egyszerűen nem foglalkozik a választókkal, a magyar néppel. A képviselők számára csakis a mandátum a fontos. Tehetik, hiszen a honatyákat visszahívni nem lehet. A kormány fennen hirdeti folyamatos működését, s mindezt páratlan sikerként könyveli el. Pedig csupán a kollektív bizalmatlanság kivitelezhetetlen intézménye biztosítja a kabinet számára a fennmaradást, korántsem a választók elégedettsége! Én sokáig bíztam a kormányzatban, ám az abortusztörvény, majd az ukrán—magyar szerződés, s legutóbb a földtörvénytervezet láttán, kikristályosodon bennem: a magyar emberek érdekeit ez a kormány és ez az ötpárti parlamenti paktum semmiképpen sem szolgálja! Ez a fájó tanulság vezetett ahhoz, hogy a mai legnagyobb ellenzéki párthoz, a független kisgazdapárthoz csatlakozzam, hiszen jó ideje azt látom: valóban a kínnal-keservvel küszködő magyar kisemberek problémáira figyel, s azok megoldását szorgalmazza. — Sok minden felróható a mai kormányzat hibájául, ám akad a kisgazdák programjában a temérdek gondra kézzelfogható s főként megvalósítható program? — Úgy látom, igen. Elsőként is olyan nemzetpolitikát kell folytatnunk, amely az ország nehézségeit igyekszik mihamarabb megoldani. S rengeteg ügy egyáltalán nem pénzkérdés! Választókerületemben, Abaújban semmivel sem élnek könnyebben az emberek, mint Erdélyben. Nincs alsó tagozatos iskolai oktatás, nincs alapvető vízellátás, nincsenek utak... Márpedig & jövőbeli fejlődéshez mindez elengedhetetlen. Nem tudom elmondani, mennyit talpaltam mindenfelé, hogy orvosolják a gondokat. Mindenütt csak a sajnálkozó választ kaptam: nincs pénz. S akkor kipattant az MDF—Fidesz székházbotránya, ami csekély másfél milliárdot orozott el az állami költségvetésből. Ha ezt a pénzt Borsod- Abaúj-Zemplén megkapta volna,' az egész megyében mgoídhattuk volna az ügyeket! Tehát ezek a kérdések manapság egyáltalán nem a pénztől, hanem az állami vezetők odafigyelésétől függenek. Ennek a lekezelő magatartásnak az eredménye, hogy a parlament mindmáig nem hozta meg az alapvető tő.vényeket, hanem mondvacsinált problémákon vagdalkoznak a képviselők, nevezetesen: ki fasiszta, ki kommunista... Zsúfolásig telt a MOM székház vasárnap a Független kisgazdapárt országos nagygyűlésén. Torgyán József pártelnök beszédében nem kímélte az ország vezetését, s a magyar parlamentet Értékelésében úgy fogalmazott az Antall-kabinet három év alatt porig rombolta Magyarországot, mi több, a kisgazda pártelnök kijelentette: ha az elmúlt három esztendő alatt a Securitate kezére adták volna, akkor sem járhattunk volna , rosszabbul... Torgyán József az ország sanyarú helyzetének okát a kormányzat balfogásaiban látja, hiszen üveggyöngyökért elfecsérelte az állami vezetés a munkások feje fölül az üzemeket, miközben mesterségesen növelte a munkanélküliséget, s az államadósságot. Mindez pedig azt jelenti, hogy a vezetőknek egyáltalán nem céljuk az ország erősítése, hanem csakis egy dolog vezérli a vezető politikusokat: „helyzetbe hOLu önmagukat”. Ugyanakkor előrevetítette egyes „görögdinnye-politikusok” sanyarú jövőjét is, hiszen a magyar paraszt Szent-Lőrinc napja után a disznók elé veti a dinnyék maradékát. A pártelnök ismételten leszögezte: 1994-ben nem képzelhető el olyan kormányzat, amelyben a kisgazdák ne játszanának vezető szerepet. •B. J.
