Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

31 dugni, I abban is, hogy egyik sem ér­tékesebb a másiknál, legfeljebb aktuá­lis értéke vagy elismertsége kisebb vagy nagyobb. Házi használatra olyan inlegrációfogalmat fogadtak el, ami szerint egyaránt integráció­nak nevezhető a laza politikai együttműködés, a közös politikai fellépés, a választási vagy/és kor­mányzási koalíció, a pártok és politi­kai szervezetek közötti unió, pártok egyesülése és végül a politikai irá­nyok szellemi együttműködése, ami­re ez a konferencia is példa lehet. Szocialista/siociáldemokrata irány (haladó szociáldemokrácia); ide soro­landó a szodálliberalizmus, a népi bal­oldal és az európai kommunista né­zetrendszer. Ezt az irányt leegyszerű­sítve úgy leltet jellemezni, hogy a tár­sadalmi elesettek, alul levők politikai filozófiája, ha nem tagadjuk, hogy a többi nézetrendszer Is többé-kevésbé érzékeny a társadalmi bajban lévők iránt. Ez az irány úgy is definiálható, hogy a munkavállalók, a gazdasági tu­lajdonnal nem rendelkező polgárok politikai felfogása, feltéve, ha nem tagadjuk, hogy a modern tár­sadalmakban a polgár nem írható le pusztán a munka és a tőke ellentété­vel. A politikai-gazdasági rend­szerváltás nagyszámú vesztese miatt lehet azt állítani, hogy a helyzet balol­dalért kiált, de közben tudomásul kell venni, hogy a magyar szodalista/szod­­áldemokrata világkép és gondolkodás lejáratódott, hiszen a kelet-európai szo­cializmus a sztálini diktatúrától a brezsnyevi puhult erőszakig látszólag baloldalként volt uralmon. Ezért a ne­­zetrendszert és a hatalmi berendezke­dést ne maisuk össze, továbbá a baloldal általános sárba taposásával ne akarjuk elfedni a meglévő társadalmi igazság­talanságokat. A baloldal reneszánsza pedig nem várható a régi rossz, foly­­tathatallan rendszer visszasírásától csupán azért, mert ennek a rend­szernek az. utolsó húsz évében Ma­gyarországon jórészt társadalmi biz­tonság és alacsony szintű, ám széles körű jólét jött létre. A nosztalgia nem ment egy nézetrendszerhez sem köthe­tő, bűnös, bukott, működésképtelen hatalmi rendszert. Az új baloldal, avagy a születőfélben lévő, korszerű, európai szodalista/szo­­dáldemokrata politikai felfogásrend' szer ezeket a különbségtételeket evi­denciaként fogalmazza meg, s nem esik abba a gondolkodáskelepcébe, hogy Magyarországon azért legyen végre kapitalizmus, hogy aztán legyen mi ellen harcolni. Ez a nézetrenaszer tehát változatlanul a társadalom alsó felében élők politikai védelmét vállalja. Ez a gondolkodásmód nem ereden­dően kapitalizmusellenes, ám nem is támasztja alá a kapitalizmus romboló tendenciáit. Ez az értékrend nem köt­hető egyetlen párthoz sem, avagy egyetlen politikai párt sem sajátíthatja ki ezt a politikai filozófiát. A magyar belpolitikában ma kizárt, hogy egyetlen párt körül jöhessen létre valamilyen politikai integráció. Ezen a poliukai oldalon három centrum van: az MSZP, az MSZDP és a Munkáspárt. (A konferencia örömmel konstatálta, hogy az egységes Szociáldemokrata Párt októberben megszületik.) Az elemzések szerint a baloldal választási integrációjára óriási az igény, de a há­rom politikai központ miatt egyelőre a választás előtti politikai szövetség ki­zártnak látszik. Az új baloldali nézet­rendszer hiánya is akadályozza az egy­séges szocialista/szociáldemokrata po­litikai fellépést. 4. A MODERMZÁLT BALOLDAL MELLETT MODERNIZÁLT JOBBOLDAL SINCS Konzervathi/kereszténydemokrata irány (haladó konzervatívok). Ez a nézetrendszer leegyszerűsítve a munkaadók, a gazdasági tulajdonnal rendelkezők pofitikai érdekkifejezése, azzal a megszorítással, hogy a konzer­vatív gondolkodás mindig szociálisan érzékeny, s ezért a bajban lévők hely­zetén a piacgazdaság fejlesztésével kí­ván segíteni. Ez a poliükai-társadalmi felfogás azonban nem kizárólag a tár­sadalmi elit, a javakban bővelkedók programja, hiszen a haladó konzerva­tív mint értékmegőrző, evolúciós beál­lítottságú politizálás az egész társada­lom s a nemzet érdekét is figyelemmel kíséri. Az elmaradt vagy félbemaradt rendszerváltás konzeruathi politikáért ki­ált, ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a hazai történelemben az egymástól is eltérő konzervatív állam­­vezetések számos alkalommal lejárat­ták ezt a nézctrends7rrt is. Ezéit a rész­ben vagy teljesen elutasít Itató, eszáza­­di, ókonzervatív fellépéseket ne mossuk össze a korszerű európai vagy pozitív hagyományaiban feltáratlan konzer­vatív gondolkodással. A konzervati­vizmus reneszánsza nem képzelhető el a Horthy-korszak visszaslrásával. Ezért ez a politikai filozófia nem redu­­kdlhatl(jobboldali dogma tizmusra, a vi­déki, falusi társadalom érdekképzésé­re vagy az új nagy- és középtőke elfo­gadtatására. Ennek a konzervatív poli­tikának semmi köze a szocialista mezbe bújt puha diktatúra hatalomvédő kon­zervativizmusához. A modern hazai konzervatív felfo­gás eleve korszerű társadalom- és pol­gárképpel rendelkezik, és az anyagi tőke mellett kiemelten kezeli a társadalmi is szellemi tókét. Ahogy az utóbbi ötven­­száz év szociáldemokráciája, a konzer­vativizmus is sokat átvett a liberális vi­lágképből, a liberális tanokból. Ezért nemcsak tulajdonfelfogása moderni­zálódott, hanem a kereszténység vagy az egyénközpontú nemzet értelmezé­se is; minden esetre alapvetően a szer­vesfejlődés egyedül lehetséges alterna­tíváját kínálja oly módon, hogy nem az állam mindenáron való ujrakftz­­pontosltását, hanem éppen ellenkezó­­leg, az állami beavatkozások korlátozását és a tényleges civil jogok érvényesíté­sét akarja. Miután Magyarországon az ökoszoaális piacgazdaság és az evolú­ciós polgárosodás a társadalom igé­nye, ennek a gazdasági-társadalmi építkezésnek vezetésére leginkább a konzervatív politika lehet alkalmas. De a mai kormányzó pártok (gyako­rolt nézeteikben és az ország iiányítá­­sában) egyáltalán nem felelnek meg a konzervatív normáknak. Ezért tij kon­zervatív politikai koncepció szükséges. Az átmeneti időszakban ennél az irány­nál sem képzelhető el egy központú politikai irányítás; még akkor sem, ha a vezető szerepet az MDF tartósan igyekszik kisajátítani. Ebből is követ­kezik, hogy az új konzervatív integráció egyáltalán nem képzelhető el egyetlen part körül; még akkor sem, ha ez a párt a lassan erősödő KDNP. A szak­értők elemzése szerint nagy szükség lenne a konzervatívok választási integ­rációjára, ami akkor is kizárt, ha a I Konzervatív Kisgazda Párt elhagyja a kisgazda nevet és kötöttséget, és an­golszász értelemben vett konzervatív árttá növi ki magát. Félő, hogy a mai ormányzási koalíció kissé ijedt hata­lomvédő politikacsinálása lejáratta a_ konzeratlv gondolkodást is. Minden­esetre az is vdátfdS, hogy csák a haladó konzervatív politika állíthat gátat min­den szélsőséges, jobboldali populiz­­musnak. (Megjegyzendő, hogy a hala­dó népi-nemzeü gondolkodás egy­részt populista, másrészt nem is jobb­oldali; inkább az elhanyagolt vidék jo­gaiért fellépő, szintén evolúciós fejlő­dést hirdető balközép nézetrendszer.) 5. LIBBWRÁLIS DIVAT ÉS LIBERÁLIS ZAVAR? A liberális/szociálliberális irány szintén rendkívül nehezen definiálható, hi­szen a szellemi liberalizmus jelen van minden haladó politikai gondolko­dásban. Magyarországon sincsenek tisztán liberális pártok, hiszen a sze­gényeket, elesetteket menteni kívá­nó szociálliberalizmus baloldali felfo­gás, míg például a szupernacionális tókét pártoló liberális érdekkifejtés kifejezetten jobboldali. Az európai li­berális hagyomány alapvetően Dalol­dali, de a magyar politikatörténet­ben — a reformkorban — sok szem­pontból találkozik a konzervatív fel­fogással. Sokak szerint a jelenlegi li­berális politika szintén többarcú: egyfelől a munkavállalók politikáját jelenti, másfelől viszont a vállalkozni akaró középrétegek érdekeit fejezi ki, hartnadsorban pedig gondolkozásá­ban” az Európa-központú értelmiségi csoportok szellemi csapata. Ezért nemcsak az MDF, hanem az SZDSZ is politikai gyűjtőpárt, miközben az utóbbi felelevenítette a magyar radi­kális polgári párt hagyományait is. Ezért nem kevesen vetik a jelenlegi liberálisok szemére, hogy a lassú, megfontolt, evolúciós jellegű fejlő­dés helyett a gyors, radiku..s megol­dások hívei; noha ellenzéki pártként képesek voltak tartózkodni a dema­góg fellépésektől. Ma a liberális pártok hevesen ku­tatják társadalmi hátterüket, de azt még a növekvő számú tercier szektor al­­kalmazottaiban is csak részben talál­hatják meg. Ez a nézetrendszer is ke­resi gyökereit a magyar történelem­ben, de a visszafelé való politikai épít­kezés mindig kétes. Legjobbjai hirde­tik a tulajdonlás szabadságát, de jól tud-Ík, hogy a tulajdonhoz jutás joga és helósége változatlanul erősen korlá­tozott; lelkesen hirdetik az egyén sza­badságát, miközben kénytelenek elis­merni az egyének korlátozottságát, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom