Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

Pesti Hírlap, 1993.8.4 növekvő esélykülönbségeket. Ennél a politikai iránynál sem képzelhető el, hogy ery központú politikai fellállás jön létre, akkor sem, na a Fidesz és az SZDSZ aláírta a választási együttmű­ködést. A liberálisok helyzeti nehezí­ti, hogy mind a baloldali, mind a jobb­oldalt pártokban jelentős liberális cso­portok vannak. Már ezért is aligha kép­zelhető el egy teljes liberális integráció, rá­adásul a Fidesz felvett egy nemzeti li­berális mezt, vagy még pontosaién egyre kevésbé programpárt, sokkal inkább a hatalom megszerzésére össz­pontosító pragmatikus párt. A ma­gyar szellemi életben leginkább kidol­gozott a liberális világkép, sőt a kilenc­venes évek első felének divat- és presztízsértékrendje is liberális En­nek ellenére szintén szükség lenne egy új (inkább a hazai viszonyokból kiinduló) Uberális koncepcióm, ami a felvetett dilemmákat igyekezne tisz­tázni. A liberális divatkorszak elmúltá­val a nemzeti érdekek, éitékek iiánt nem közömbös, a szociális kérdések megoldását segítő liberális gondolko­dás sikere átmenthető. A három vezető politikai érám mellett külön elemzést igényelne a fő irányok közötti átmenetek vagy a főirányok melletti új irányok keresése. A már említett átmenetek — nemzeti libe­rálisok, szodálliberálisok, liberál­­konzervatívok, harmadik utas népi baloldaliak — mellett nálunk is szer­veződnek a zöld politikai csoportok, vagy a globális kihívásokra választ kereső alternatívok, vagy éppen az alkotmányos monarchiában gondol­kodó legitimisták. Miután a parla­menti pártok nem fedik le a társada­lom értékköreit, az átmenetek pártjai közül némelyik vezető párt lehet, ha a pártszerkezet átalakulásakor vonzási pólussá válik. 6. PUHA DIKTATÚRÁBÓL KEMÉNY DEMOKRÁCIÁBA? A szakértői tanácskozáson újra és újra felmerült a kérdés: mi történte Honnan hova jutottunk? A Kádár-korszak-végi puha, liberalizált diktatúrából egy másik, nem ugyanolyan, de hasonló be­rendezkedésbe léptünk? Ismét puha diktatúra? Csakhogy a sokpártrend­szer és a politika fogságából még csak részben klszábaduh ' piacgazdaság megkerülhetetlen ■ vívmány. Mehe­tünk-e egyáltalán tovább? Á puha dik­tatúrát csak kemény, változatlanul központosított demokrácia folytathat­ja, mert a rendszerváltás szükségkép­peni vesztesei támadnák a demokráci­át? Vagy a rendszeríeuáüók szélsőséges csoportjai hosszú távon is csak revan­­sot akarnak? Csakhogy nincs társada­lmilag elfogadott és támogatott szélső­ség, bár a helyzet romlása esetleg ezt is magával hozhatja. Az új politikai rendszer győztesei, a kormánykoalíció és ellenzék együtt viselkedik úgy, mint­ha egypárt lenne, és hatalmát minden­áron meg kellene védenie? Mindene­setre a parlamenti pártok elszakadtak a társadalomtól, és csak visszafelé érez­hetik magukat legitimnek. Az a közös törekvésük jól kitapintható, hogy ma­gukkal szemben nem engednek felnőni 9 n sem gazdasági erőt, sem civil mozgal­mat, sem parlamenten kívüli pártot. A demokrácia válsága-, a tartósított poli­tikai esélykülönbség. A parlamentbe került politikai pártok programjai fo­kozatosan elszíntelenedtek, elértékte­lenedtek; egyelőre képtelenek a szel­lemi megújulásra. Ennek az is oka, hogy a három politikai főirány már végképpen nem azonos a három szel­lemi főiránnyal. Mindegyik oldalon mindegyik irányzat egyre több önde­finíciót női nyilvánosságra. A közös libe­rális ái szófiáié minimumot senki nem utasítja el. Az alapértékek közeledtek — a politikai filozófiák mégis egyre ér­téktelenebbek. A magyar értelmiség jelesei a pártokban, de szellemi fóru­mokon is alulteljesítenek. Elképesztő, mennyire nincs ideológusa az Antall­­féle MDF-nek vagy a KDNP-nek. Mind a három politikai irány indokolt, de mind a három újragondolásm szorul. Ennek elvégzése már csak a jövő évi választások után várható. Addig félő, hogy a parlamenti pártok többsége, el­itjeinek zöme a tarthatatlan helyzet miatt érvek helyeit erőszakkal kívánja rá­erőltetni akaratát a társadalomra. Ezért a kirekesztés rejtett szándéka és igénye jelentkezik, nem a párbeszédé is az együtt­működésé. A hatalomban nem domináns a haladó konzervatív felfogás, és az el­lenzékben sem hangadók a moderni­zált politikai gondolkodások. Egyálta­lán: a gondolkodás ismét vesztére áll a hatalmi törekvésekkel szemben 1993 ősze nem más, mint az új po­litikai gondolkodások és integrációk egyelőié feloldhatatlannak látszó hiánya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom