Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Pesti Hírlap, 1993.8.4 növekvő esélykülönbségeket. Ennél a politikai iránynál sem képzelhető el, hogy ery központú politikai fellállás jön létre, akkor sem, na a Fidesz és az SZDSZ aláírta a választási együttműködést. A liberálisok helyzeti nehezíti, hogy mind a baloldali, mind a jobboldalt pártokban jelentős liberális csoportok vannak. Már ezért is aligha képzelhető el egy teljes liberális integráció, ráadásul a Fidesz felvett egy nemzeti liberális mezt, vagy még pontosaién egyre kevésbé programpárt, sokkal inkább a hatalom megszerzésére összpontosító pragmatikus párt. A magyar szellemi életben leginkább kidolgozott a liberális világkép, sőt a kilencvenes évek első felének divat- és presztízsértékrendje is liberális Ennek ellenére szintén szükség lenne egy új (inkább a hazai viszonyokból kiinduló) Uberális koncepcióm, ami a felvetett dilemmákat igyekezne tisztázni. A liberális divatkorszak elmúltával a nemzeti érdekek, éitékek iiánt nem közömbös, a szociális kérdések megoldását segítő liberális gondolkodás sikere átmenthető. A három vezető politikai érám mellett külön elemzést igényelne a fő irányok közötti átmenetek vagy a főirányok melletti új irányok keresése. A már említett átmenetek — nemzeti liberálisok, szodálliberálisok, liberálkonzervatívok, harmadik utas népi baloldaliak — mellett nálunk is szerveződnek a zöld politikai csoportok, vagy a globális kihívásokra választ kereső alternatívok, vagy éppen az alkotmányos monarchiában gondolkodó legitimisták. Miután a parlamenti pártok nem fedik le a társadalom értékköreit, az átmenetek pártjai közül némelyik vezető párt lehet, ha a pártszerkezet átalakulásakor vonzási pólussá válik. 6. PUHA DIKTATÚRÁBÓL KEMÉNY DEMOKRÁCIÁBA? A szakértői tanácskozáson újra és újra felmerült a kérdés: mi történte Honnan hova jutottunk? A Kádár-korszak-végi puha, liberalizált diktatúrából egy másik, nem ugyanolyan, de hasonló berendezkedésbe léptünk? Ismét puha diktatúra? Csakhogy a sokpártrendszer és a politika fogságából még csak részben klszábaduh ' piacgazdaság megkerülhetetlen ■ vívmány. Mehetünk-e egyáltalán tovább? Á puha diktatúrát csak kemény, változatlanul központosított demokrácia folytathatja, mert a rendszerváltás szükségképpeni vesztesei támadnák a demokráciát? Vagy a rendszeríeuáüók szélsőséges csoportjai hosszú távon is csak revansot akarnak? Csakhogy nincs társadalmilag elfogadott és támogatott szélsőség, bár a helyzet romlása esetleg ezt is magával hozhatja. Az új politikai rendszer győztesei, a kormánykoalíció és ellenzék együtt viselkedik úgy, mintha egypárt lenne, és hatalmát mindenáron meg kellene védenie? Mindenesetre a parlamenti pártok elszakadtak a társadalomtól, és csak visszafelé érezhetik magukat legitimnek. Az a közös törekvésük jól kitapintható, hogy magukkal szemben nem engednek felnőni 9 n sem gazdasági erőt, sem civil mozgalmat, sem parlamenten kívüli pártot. A demokrácia válsága-, a tartósított politikai esélykülönbség. A parlamentbe került politikai pártok programjai fokozatosan elszíntelenedtek, elértéktelenedtek; egyelőre képtelenek a szellemi megújulásra. Ennek az is oka, hogy a három politikai főirány már végképpen nem azonos a három szellemi főiránnyal. Mindegyik oldalon mindegyik irányzat egyre több öndefiníciót női nyilvánosságra. A közös liberális ái szófiáié minimumot senki nem utasítja el. Az alapértékek közeledtek — a politikai filozófiák mégis egyre értéktelenebbek. A magyar értelmiség jelesei a pártokban, de szellemi fórumokon is alulteljesítenek. Elképesztő, mennyire nincs ideológusa az Antallféle MDF-nek vagy a KDNP-nek. Mind a három politikai irány indokolt, de mind a három újragondolásm szorul. Ennek elvégzése már csak a jövő évi választások után várható. Addig félő, hogy a parlamenti pártok többsége, elitjeinek zöme a tarthatatlan helyzet miatt érvek helyeit erőszakkal kívánja ráerőltetni akaratát a társadalomra. Ezért a kirekesztés rejtett szándéka és igénye jelentkezik, nem a párbeszédé is az együttműködésé. A hatalomban nem domináns a haladó konzervatív felfogás, és az ellenzékben sem hangadók a modernizált politikai gondolkodások. Egyáltalán: a gondolkodás ismét vesztére áll a hatalmi törekvésekkel szemben 1993 ősze nem más, mint az új politikai gondolkodások és integrációk egyelőié feloldhatatlannak látszó hiánya.
