Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

Népszava, 1993.8.4

25

Kinek az érdeme a rendszerváltozás?

Jó magyar szokás szerint az idő múlásával a múltunk is változik. Mostanában is szaporodnak a hősök, a kommunista diktatúra kérlelhetetlen ellenfelei, s ezzel együtt időről időre föllángol a vita orról is: kinek milyen szerepe volt a rendszerváltozásban? A közelmúltban a televízió A Hét című műsorában azt állították, hogy a békés átmenet négy ember érdeme: Pozsgay Imréé és Szűrös Mátyásé (MSZMP), Antall Józsefé és Szabad Györgyé (MDF). Szerkesztőségünk Boross Imrét, a Nemzeti Kisgazdapárt főtitkárát, az akkori ese- - mények egyik résztvevőjét kérte föl, írja meg, ő hogyan emlékszik a rendszerváltozást előkészítő évekre.

Mint az közismert, a szellemi előkészítésben nagy szerepet játszottak a Pénzügykutató Intézet munnatársai. A közreműködésükkel elkészült és terjesztett „Fordulat és inform" című, alapjaiban gazdasági, de már politikai következtetéseket tartalmazó elemzés.

Az azonban kevésbé ismeretes, és talán senki sem emlékezett meg róla, hogy a váltás szellemi előkészítésében jelentős szerepet játszott a Pluralista Estek sorozat. A Kossuth Klubban 1988 kora őszétől 1989 januárjáig 12 alkalommal neves előadók, főleg történészek, mintegy 100-150 főnyi hallgatóság előtt ismertették a pluralista politikai berendezkedés lényegét, az 1945 után rövid ideig tartó többpártrendszert. A kitűnő referensek közül csak néhány név: Szabó Miklós, Litván György, Vásárhelyi Miklós, Bognár József és a videóról előadó Fejtő Ferenc. Nem akármilyen volt a hallgatóság sem. Sok szociáldemokrata ült soraikban és vett részt a vitában. Így többek között az idősebb Borbély Endre, Baranyai Tibor, a hajdani Népszavás Endrödi János, Takács Imre. A kisgazdák közül Ravasz Károly járt rendszeresen az előadásokra.

Az eseménysorozatot Vitézi László filmre vette, amelyből „Komor ég’’ cím alatt dokumentumfilm készült. Minden előadó, vitázó, résztvevő írásban adta

hozzájárulását a film vetítéséhez, pedig elhangzottak ott olyanok, amelyekért egy7 visszarendeződés esetén, ami 1988-ban bizony még kísértett, komoly következmények járhattak volna. Vitézi filmje azonban szerencsésebb volt, mint a Fekete Doboz által az EKA üléseiről készült anyag, amelynek kétórás változata — mint hírlik — néhány jelenlegi kormánypárti politikus engedélyének hiánya miatt nem kerülhet a .nyilvánosság elé, bár Kónya Imre a hozzájárulást az 1990. március elején történő vetítés után előttem adta meg, és a bemutatott filmről a velem való beszélgetésen lelkesen és pozitívan nyilatkozott.

De térjünk vissza a Pluralista Estékhez.

Az egyik legérdekesebb előadás Nyers Rezsőé volt 1988 november utolsó napjaiban. Az akkori MSZMP- vezető, államminiszter a szociáldemokráciáról és a Szociáldemokrata Párt '45 utáni szerepéről, tevékenységéről tartott előadást, rendkívül színesen és eredetien. Foglalkozott az 1944. októberi nyilas hatalomátvétellel is. A vitában felszólaltam. Elmondtam, hogy kellemesen és jól érzem magamat a fűtött helyiségben, a kényelmes fotőjökben, főleg azért, mert olyanok között lehetek, akikhez nézeteim közel állnak. örülök a színvonalas és sokoldalú elóadásnaK, de — mondottam a hallgatóság nem kis csodálkozására — nem szeretnék a miniszter úrral egy börtönben ülni. Mindenki ram nézett, de én folytattam. 1944. október 15-e után ugyanis — emlékeztettem rá — ugyanabban a börtönben ült Kállay Miklós miniszterelnök és az általa is üldözött Rajk László. Ha visszarendeződés lesz

— fogalmaztam —. a szituáció megismétlődhet, és Nyers Rezsővel azonos börtön lakói lehetünk.

De miért következett bt az adott helyzet i944. október 15-e után — tettem fel a szónoki kérdést. Azért, mert — mondottam

— Horthy Miklós kormányzó nem hallgatott gróf Bethlen István es Bajcsy-Zsilinszky Endre tanácsaira, akik határozottan követelték az akkori honvédségnek a nyilas tisztektől való megtisztitá• sát. Emiatt nem sikerült a í kiugrás, ezért került ugyanabba a börtönbe Kállay Miklós és Rajk László. Nem szeretném — folyí tattam —, ha én, mint hatalomnélküli, az akkor hatalommal rendelkező Nyers Rezsővel kerülnék azonos börtönbe, mégpedig azért, mert fegyver van a viszszarendeződés harcos támogatóinak, a Munkásőrségnek a kezében. Azzal fejeztem be — nem kis meglepetést, de főleg tetszésnyilvánítást kiváltó mondandómat —, hogy követelem a Munkásőrség haladéktalan feloszlatását. Végső szavaim ezek voltak: el a kezekkel a fegyverektől. Nagy nyilvánosgás előtt nyíltan, kertelés nélkül ez a követelés — ügy tudom — akkor hangzott el először, mégpedig Grósz Károly hirhedett sportcsarnoki beszédét követően alig egy hónappal.

Nyers Rezső a vitazáróban válaszolt. Nekem is. A történelmi párhuzammal egyetértett, és a jelenlevők nem kis csodál-