Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

Magyar Hírlap, 1993.8.4 Interjú Püski Sándorral a szárszói konferenciáról „Szárszó” nem akar senkit kirekeszteni — Antall József és az MDF jelenlegi vezető centrumpolitikusainak jelenléte terhelné a szárszói találkozót, s hátráltatná a párbeszédet — nyilatkozta lapunknak Püski Sándorva neves könyvkiadó, a rendezvény főszervezője. Mint korábban ismertté vált, augusztus 23—29. között Balatonszárszón tábort tartanak az 1943-as népi politikusi találkozó ötvenedik évfordulóján. A konferencia tárgya a „magyarság megmaradása”. A résztvevők között szerepel Lezsák Sándor, Für Lajos, Csoóri Sándor, Pozsgay Imre, Kiss Gy. Csaba, Csurka István, Szűrös Mátyás, Kádár Béla, Kosa Ferenc és Nagy Sándor is. — A szervező szerint mi lehet az aktualitása — az ötvenedik évfordulón túl — a szárszói ta­lálkozónak ]993-ban? — 1993-ban szintén a nemze­ti gondokról kell beszélni. A pár­beszéd nemcsak politikusok részvételével zajlik majd — s ők sem pártjuk vezetőiként keres­nek szószéket —, hanem társa­dalmi szervezetek képviselői, írók, művészek és más független személyiségek együtt próbálnak megoldást keresni a nemzeti gondok rendezésére. Az össze­kötő kapocs a mai, illetve az öt­ven évvel ezelőtti találkozó kö­zött az égető nemzeti sorsproblé­mák tárgyalása iránti igény. A politikai-társadalmi helyzet ter­mészetesen más, mint 1943-ban volt: sok tekintetben ma rosz­­szabb állapotban vagyunk. 1943- ban a háború fenyegetett minket, ám a nemzet a visszacsatolt terü­letekkel kivételesen jó állapotba került. Akkor csak kevesen hit­ték, hogy a területek visszaszer­zésére még ráfizet az ország és az új békekötés a trianonihoz ha­sonló őrültségeket okoz. Mai nemzeti gondjaink nem csupán a gazdaság és a politika állapotát érintik, a közvélemény nagy ré­szét sem sikerült bevonni a poli­tizálásba. Az ötvenedik évfordu­ló ürügyét arra szeretnénk fel­használni, hogy visszaállítsuk a közéleti tevékenység és a politi­zálás iránti társadalmi kedvet. —1943 Szárszójához szoro­san kapcsolódik a „harmadik utas” politikai koncepció. Van-e erre esély, lehetőség a mai mo­dern politikai viszonyok között? — Egy saját út vagy magyar út — ki hogyan nevezi — a nemzet mindenkori követelmé­nye. A szellemi-politikai áramla­tokat a nemzetnek mindig saját testére kell szabnia, különben el­sorvad. A harmadikutasság nem kötődik évszámokhoz, alkalmak­hoz: a nemzet természete, ízlése, alkata szerinti alkalmazkodás a mindenkori, szélesebb politikai áramlatokhoz. A magyar társa­dalom elutasította a kommuniz­must. és a nyers kapitalizmus el­ső kísérletei is elfogadhatatlanná váltak számára. — Lát-e esélyt a jelenlegi po­litikai helyzetben a dolgok sajá­tos „átszabására" ? — Valamennyi parlamenti párt meggyöngült az elmúlt há­rom év alatt. Egyik sem számít­hat arra, hogy önálló, nagy párt­ként 1990-hez hasonló magas szavazati arányokhoz jusson. A jelenlegi koalíció a jövőben is beletartozik a nemzeti oldalba — bár az MDF belső válságát ép­pen a népi szárny kiszorulása okozta —, de önmagában kevés erőt képvisel ahhoz, hogy ismét kormányozhasson. A stabil kor­mányzóképességhez, a nemzeti oldal koalícióalkotásához szük­ség lesz az MDF-ből kizárt Csurka Istvánék pártjára és tábo­rára. Ugyanakkor a nemzeti ol­dalhoz hozzátartozik még a Pozsgay Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetség, és ide szeretném számítani az MSZP erős nemzeti irányzatát is. A hát­ralévő hónapokban el kell szánni magunkat a küzdelemre, nehogy liberálisok győzelme szülessen 1994-ben. — Lakiteleken egy politikai párt. az MDF csírája bontako­zott ki: várható-e hasonlóan szo­ros összefogás Szárszótól? — Együttműködés kialakítá­sára lesz lehetőség, de szoros szervezeti kötelékekre senki sem gondol. Elméletileg lehet, hogy szükség volna az összefogásra, de nem bízom ennek eredmé­nyességében. Az összejövetel közvetlen célja: elvinni a válasz­tókat a szavazóumákhoz. Nem muszáj egységesnek lennünk, de együtt kell működni. Egyébként tervezünk egy közös zárónyilat­kozatot, amelyet remélhetőleg minél több személyiség ír alá. — A jelen lévők névsorán vé­gigtekintve felvetődhet: jelentő­sen eltérő politikai irányzatok képviselői jönnek össze. Nem zárhatja ki ez az együtt gondol­kodás esélyéi? — Igyekeztük úgy meghúzni az együttlét határvonalait, hogy ne hiúsuljon meg a párbeszéd. A magyarság jövőképével foglal­kozó legnagyobb témakört már „kipróbáltuk kicsiben” Kisúj­szálláson, nagyjából ugyanebben a politikusi körben. — Csurka István irányzatát sokan nem tartják szalonképes­nek. Jelenlétük nem járat-e le más erőket? — A jelenlévők névsora hosszú egyeztetés eredménye­ként, néhol engedményeket téve alakult ki. Az ellentétek elren­­dezhetőek a mi köreinken belül. — Azt is a szemére vethetik önnek, hogy túlzottan szűkre szabta a határokat. Egyesek ki­rekesztésként is értékelhetik, hogy a liberális pártok politiku­sai, liberális gondolkodók nin­csenek a meghívottak között. — Természetesen émek ilyen vádak, miként Lakiteleket is. Szárszó is a saját politikai-kultu­rális kereteink kialakítására szol­gál, amelybe nem tartozik bele minden politikai árnyalat. Senkit sem akarunk kizárni, s nyilván mindenki kialakítja a maga kö­reit. Szárszó nem akar „össznem­­zeti összebújás” lenni, mindenütt folynak a szövetségkeresések. — Az MDF egykori alapítói jelen lesznek, ám feltűnő a leg­nagyobb kormányzó párt mosta­ni vezetőinek szinte teljes hiá­nya. Miért nem hívták meg őket. így Antall Józsefed — Az MDF-ből nagymérték­ben kiszorult a népi-nemzeti irányzat, és a kereszténydemok­rácia került előtérbe a pártban, amely számunkra egy nemkívá­natos fejlődést jelentett. Mihelyt az MDF tudja rendezni a kiválás zavarait és fájdalmait, újra lehet tárgyalni a párttal. A kiváltak — Csurka, Bíró, Kiss Gy., Fekete — a későbbiekben újra megta­lálhatják egymást az MDF-fel. Tudatosan nem hívtuk meg An­tall Józsefet és az MDF-centrum politikusait: túl friss a szakítás élménye, jelenlétük minden MDF-ből kiszorult személyiség számára terhes volna és elront­hatná a párbeszédet. • Szombathy Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom