Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-06 / 8512. szám

Heti Magyarország, 1993.7.30 56 bér zavarta volna meg a csendet, amikor a városban 20 (XX) ember tüntetett és verekedett, amikor hat embert megöllek? De ha a legfelső bíróság végül fölmentette volna Cseresznyés Pált, akkor ezzel elis­merte volna, hogy a Maros megyei törvényszék politikai döntést hozott, — Ön vétlöbcszédél egy Cumus­­ide: el lel kezdte: „A szabadság azt jelend, hány az /gázsiig kimondha­tó". Mién mondta ezt? — Ebben a perben az volt a ne­héz, hogy a bírói testület megsérté­se nélkül elmondjam a politikai ve­­tületét mindannak, ami 1990. márci­us 19-én és 20-án történt Marosvá­sárhelyen. Ugyanis nem elemezték, hogyan jutott el oda Cseresznyés Pál, hogy hasba rúgja Mihaila Cofa­­riut. Márpedig minden bűncselek­ményben a társadalomnak megvan a maga felelőssége. Ez esetben a legfőbb felelősök azok, akik meg­szervezték az eseményeket, és akik jelen pillanatban is fontos szerepet töltöttek be a megye politikai életé­ben. — Ón ilyen összefüggésekben hi­vatkozott a március 19-ei esemé­nyekre'.' — A felvezetésben 1989 decem­berének marosvásárhelyi történései­re is kitértem. Elutasítottam azokat a vádakat, hogy a jogos magyar kö­vetelések revizionizmust jelentené­nek. Amit követelünk, beleértve az anyanyelvi oktatást az óvodától az egyetemig, jogilag indokolt igény. Mivel a totalitárius államban a tö­megek számára mindez ismeretlen volt, nagyon könnyű volt most a ro­mánságot, így a Görgény-völgyi, Felső-Maros menti román paraszto­kat is félrevezetni. Cofariu a tárgya­láson maga mondta el: a fulujaheli pópa kijelentette, hogy Erdély ve­szélyben van, s amikor meghúzza a harangokat, akkor be kell menni Marosvásárhelyre megvédeni a ro­mánokat és Erdélyt a magyaroktól. A libánfalvi papot miért nem vonja felelősségre soha senki? Talán Ro­mániában is lesz egyszer egy de­mokratikus kormány, amely majd megköveteli az ügyészségtől, hogy vonja felelősségre az 1990. márciu­si események szervezőit. Nem fe­ledjük, Romániában még csak most vonják felelősségre Alexand­ra Orághicit, aki az ötvenes évek­ben követett el gyilkosságokat. A mai gyilkosokat is felelősségre fog­ják majd egyszer vonni, ebben biz­tos vagyok. — Cseresznyés Pál azt vallotta, hogy előzetes letartóztatása során, majd később a börtönben is verték, bántalmazták, éjszakánként állandó­an zaklatták. Milyen következményei lehetnek vallomásának ’! — Mindenképpen lesznek követ­kezményei. Magam, miután kijöt­tem a tárgyalásról, azonnal felhív­tam az igazságügyminisztert, Romá­nia főügyészéi és a belügyminisz­tert. Azt kértem tőlük, hogy Cseresz­nyés Pált védjék meg a retorzióktól. Ugyanakkor bűnügyi följelentést nyújtok be azok ellen a börtönőrök ellen, akik megverték Cseresznyést. — Ön azt mondta, élni fog a: utol­só lehetőséggel is, és az Európai Em­berjogi Bíróság elé viszi az ügyet. — Ahhoz, hogy az Európai Em­berjogi Bíróságon előterjeszthessük, előbb az szükséges, hogy Románia is tagja legyen az Európa Tanács­nak. Ez is jelzi, mennyire fontos ne­künk, kisebbségben élő magyarok­nak, hogy Románia tagja legyen e testületnek. Persze, nem valamiféle privilégiumként, hanem csak akkor, ha Románia teljesíti a minden tagor­szág számára kötelező minimális fel­tételeket. — Szenátor úr, ön korábban Káli Király István marosvásárhelyi pol­gármesterjelölt védőügyvédje is volt, amikor őt megtámadták, megrá­galmazták Azt a pert is elvesztettük. Ilyen perek, ilyen vereségek jellemez­nék a mi kisebbségi jogvédelmünket .' — Mindenesetre, én harcos alkatú ügyvéd vagyok. Nem hagyom annyi­ba, folytatom a küzdelmet... TÓFALVI ZOLTÁN (Marosvásárhely)

Next

/
Oldalképek
Tartalom