Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-06 / 8512. szám
Heti Magyarország, 1993.7.30 56 bér zavarta volna meg a csendet, amikor a városban 20 (XX) ember tüntetett és verekedett, amikor hat embert megöllek? De ha a legfelső bíróság végül fölmentette volna Cseresznyés Pált, akkor ezzel elismerte volna, hogy a Maros megyei törvényszék politikai döntést hozott, — Ön vétlöbcszédél egy Cumuside: el lel kezdte: „A szabadság azt jelend, hány az /gázsiig kimondható". Mién mondta ezt? — Ebben a perben az volt a nehéz, hogy a bírói testület megsértése nélkül elmondjam a politikai vetületét mindannak, ami 1990. március 19-én és 20-án történt Marosvásárhelyen. Ugyanis nem elemezték, hogyan jutott el oda Cseresznyés Pál, hogy hasba rúgja Mihaila Cofariut. Márpedig minden bűncselekményben a társadalomnak megvan a maga felelőssége. Ez esetben a legfőbb felelősök azok, akik megszervezték az eseményeket, és akik jelen pillanatban is fontos szerepet töltöttek be a megye politikai életében. — Ón ilyen összefüggésekben hivatkozott a március 19-ei eseményekre'.' — A felvezetésben 1989 decemberének marosvásárhelyi történéseire is kitértem. Elutasítottam azokat a vádakat, hogy a jogos magyar követelések revizionizmust jelentenének. Amit követelünk, beleértve az anyanyelvi oktatást az óvodától az egyetemig, jogilag indokolt igény. Mivel a totalitárius államban a tömegek számára mindez ismeretlen volt, nagyon könnyű volt most a románságot, így a Görgény-völgyi, Felső-Maros menti román parasztokat is félrevezetni. Cofariu a tárgyaláson maga mondta el: a fulujaheli pópa kijelentette, hogy Erdély veszélyben van, s amikor meghúzza a harangokat, akkor be kell menni Marosvásárhelyre megvédeni a románokat és Erdélyt a magyaroktól. A libánfalvi papot miért nem vonja felelősségre soha senki? Talán Romániában is lesz egyszer egy demokratikus kormány, amely majd megköveteli az ügyészségtől, hogy vonja felelősségre az 1990. márciusi események szervezőit. Nem feledjük, Romániában még csak most vonják felelősségre Alexandra Orághicit, aki az ötvenes években követett el gyilkosságokat. A mai gyilkosokat is felelősségre fogják majd egyszer vonni, ebben biztos vagyok. — Cseresznyés Pál azt vallotta, hogy előzetes letartóztatása során, majd később a börtönben is verték, bántalmazták, éjszakánként állandóan zaklatták. Milyen következményei lehetnek vallomásának ’! — Mindenképpen lesznek következményei. Magam, miután kijöttem a tárgyalásról, azonnal felhívtam az igazságügyminisztert, Románia főügyészéi és a belügyminisztert. Azt kértem tőlük, hogy Cseresznyés Pált védjék meg a retorzióktól. Ugyanakkor bűnügyi följelentést nyújtok be azok ellen a börtönőrök ellen, akik megverték Cseresznyést. — Ön azt mondta, élni fog a: utolsó lehetőséggel is, és az Európai Emberjogi Bíróság elé viszi az ügyet. — Ahhoz, hogy az Európai Emberjogi Bíróságon előterjeszthessük, előbb az szükséges, hogy Románia is tagja legyen az Európa Tanácsnak. Ez is jelzi, mennyire fontos nekünk, kisebbségben élő magyaroknak, hogy Románia tagja legyen e testületnek. Persze, nem valamiféle privilégiumként, hanem csak akkor, ha Románia teljesíti a minden tagország számára kötelező minimális feltételeket. — Szenátor úr, ön korábban Káli Király István marosvásárhelyi polgármesterjelölt védőügyvédje is volt, amikor őt megtámadták, megrágalmazták Azt a pert is elvesztettük. Ilyen perek, ilyen vereségek jellemeznék a mi kisebbségi jogvédelmünket .' — Mindenesetre, én harcos alkatú ügyvéd vagyok. Nem hagyom annyiba, folytatom a küzdelmet... TÓFALVI ZOLTÁN (Marosvásárhely)
