Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-06 / 8512. szám

A magyarság kollektív felelősségrevonása

Interjú a marosvásárhelyi per védőügyvédjével

Heti Magyarország, 1S93.7.30

«_> KJ

•V

Az 1989 decembere utáni Romániában a „kommunizmus pere” hovatovább immár csak a magyarok ellett folyik, Egymás után szabadlábra kerülnek a hajdani vezető kommunista funkcionáriusok, egészségük romlására hivatkozva, meg arra, hogy nem bírják a börtönkörülményeket. Sokak előérzetét igazolva, szabadon engedték a diktátor hírhedt fiát, Nini Ceausesnit is. Az állítólag „haldokló” diktátorfi azóta éli világát egy román kisvárosban. Közben egyre több magyar kerül a hírhedett román börtönökbe, ilyen-olyan váddal.

Nagy port vert töl a romániai sajtóban, hogy a marosvásárhelyi Cseresznyés Hált a román bíróság tíz év börtönre ítélte, mert az 1990. március 20-ai marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején egyszer belerúgott a fejszékkel, doronggal érkezeit Görgény-völgyi és libánfalvi románok egyikébe, egy bizonyos Mihaila Cofariuba, akit a románság azóta is nemzeti hősként ünnepel. Pedig az egyik tanú eskü alatt vallotta, hogy a földön fekvő férfi, akibe Cseresznyés Pál állítólag belerúgott, nem is azonos a libánfalvi földművessel, mivel azt ő kötözte be a klinikán. Hiába bizonygatták többen is, hogy Cseresznyés Pál, akár a többi megtámadott magyar, önvédelemből cselekedett. Hiába emlegették, hogy Sülő András megvakítói és a márciusi pogrom során halálra gázolt négy magyar gyilkosai ma is szabadon élnek. Mondhatlak bármit a tanúk, Cseresznyés Pált elítélték. Később pedig Románia legfelső bírósága jóváhagyta az ítéletet. Cseresznyés Pál sorsa iránt most nemcsak az Európa Tanács, hanem az amerikai kormányzat illetékesei is érdeklődnek.

Megkerestük kérdéseinkkel Frunda György szenátort, a romáit parlament jogi bizottságának alelnökét, az Európa Tanács jogi bizottságának tagját, Cseresznyés védőügyvédjét, aki a per politikai hátteréről beszélt lapunk olvasóinak.

— Szenátor úr, a legfelső bíróságon elhangzott védőbeszéde után a román sajtó egy része megtámadta önt. A marosvásárhelyi Cuvintid Liber három részes sorozatban próbálta megcáfolni a védőbeszéd ,, románellenes" megállapításait. Menynyire meghatározó román részről ez a magatartás'.'1

— A központi román sajtó demokratikusabb része sokkal tisztességesebben állt hozzá a Cseresznyés-perhez, mint az eddigi etnikai

konfliktusokhoz. Többek közt az Evenimentul Zilei és a Meridian azt hangsúlyozták, hogy nemcsak azért igazságtalan a törvényszék ítélete, mert nem lehet Cseresznyésre rábizonyítani a gyilkossági kísérletet, hanem azért is, mert az ítélet a magyarság kollektív Jélelösségrevonását jelenti. Szerintem is, a Maros megyei törvényszék — amely többször is bizonyságot adott elfogultságáról — nem az igazságot kereste, hanem a magyarokat kívánta megbüntetni. A Cseresznyés-pert is politikai ügyként kezelte. Az ítélet 45 oldalas indoklásában 30 oldal a március 20-i eseményeket „magyarázza”, és úgy állítja be azokat, hogy a magyarság mint közösség bűnös értük. Mi szükség volt erre egy bírói indoklásban? Nos, az ítélet a Helsinki Bizottság és a román parlament jelentéseinek közzététele után született meg. Még a román parlament jelentése sem vádolja a magyarokat. A Helsinki Bizottság pedig egyértelműen a volt szekus tiszteket és aktivistákat mint felbujtókat és szervezőket tekinti bűnösnek. A Maros megyei törvényszék ítélete a kél jelentés ellensúlyozására született meg, hogy később történelmi, politikai dokumentumként lehessen rá hivatkozni.

— llát akkor egyáltalán volt-e esély feline illő ítéletre'!

— Egy jogállamban Cseresznyés Pált fölmentették volna a gyilkossági kísérlet jogilag tarthatatlan vádja alól. A másik vád, a közerkölcs- és a közrendháborítás vádja íredig jogilag nevetséges. Éppen ez az ein-