Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
Új Magyarország, 1993.7.15 34 Most ne firtassuk, igaz-e ez, vagy sem, inkább egy ravasz csúsztatásra figyeljünk. Az említett két csoportnak ugyanis egészen más a státusa. A Franciaországban éló algériai arab bevándorló, munkavállaló, aki ott mellesleg zavartalanul megőrizheti identitását, nem kényszerítik arra, hogy vándorbotot vegyen a kezébe, mint tették ezt Ceausescuék az erdélyi szászokkal, svábokkal, teszik azóta is a magyarokkal, zsidókkal és másokkal. Az alapvető, lényegi különbség azonban az, hogy a magyarság, amikor 1100 évvel ezelőtt letelepedett a Kárpát-medencébe, országot, államot alapított. Teljes értékű államitársadalmi életet élt ezer esztendőn át ezen a történelmi tájon, így Erdélyben is. Az pedig fölöttébb vitatott kérdés, hogy .ti volt itt előbb', hiszen a románságról (a vlachokról) először csak a 13. században tesznek említést írásos dokumentumok, krónikák Ez idő alatt a magyarság kiépítette a teljes társadalmi intézményrendszert, iskolahálózatot, melyet a román politikai hatalom az elmúlt hetven év alatt hol furfanggal, alattomos ígéretekkel, hol nyílt erőszakkal elsorvasztott, elvett tőle. A magyarság Erdélyben ma nem alapítani akar iskolát, hanem a jogfolytonosság alapján újraindítani kívánja isko- Jlúit. * / ■ •~ - -' ; ■ • ....................V- V W * « T ♦ Lesz-e magyar egyetem- Magam is beszélhettem még a diktatúra utolsó éveiben olyan, magyar barátaival mindig szolidáris - akkor is, amikor ez különösan veszélyes volt - kolozsvári román értelmiségivel, aki Ceausescut, mint népnyúzót, ezt az Európában szalonképt len senkit szégyenkezve elítélte, a. .»mán nemzeti törekvések .képviseletének' módját határozottan vitatta, azt azonban, hogy egy több mint kétmilliós őshonos nemzetrész miért akar külön iskolákat, sót egyetemet is - lásd a magyar-román barátság, egymás jobb megismerése, együttes tanulás stb. ellen föllépő sze-Earatizmust! sajnos, ezt már ó sem tszott megérteni. Hiszen több családtagja él Pánzsban régóta, s nekik sem jutott eszükbe Franciaországban külön román iskolát követeim... Franciaországban élnek, tehát gyermekeik francia iskolába járnak. Innentől már nincsen messze a: .Beszélj románul, román kenyeret eszel!’ Annyi bizonyos, messze nem következtek be sem a kultúra, sem az oktatáspolitika területén a - megígért, s joggal elvárt, magától értetődő - lépések. A napi energiát ma is a folyamatos küzdelem emészti fel.- Lesz-e magyar egyetem?-A hivatalos román álláspont szerint ma. az ország olyan gazdasági állapotban van, hogy állami egyetem felállítására .jelenleg nincs lehetőség*. A húszas években, a trauma utáni magárata Iá lás kora, éveiben az egyházak felekezetközi egyetem felállításával próbálkoztak, amit épp az állam akadályozott meg, s az ötvenes évek végén a magyar tannyelvű, Bolyai nevét viselő állami egyetemet ugyancsak az állam számolta föl. Most sem szólok arról, hogy a romániai magyarság is adót fizet az államnak. Mégis, hogyan lehetséges egy magyar egyetem felállítása? Úgy, mondja a román oktatási miniszter, ha az erdélyi magyarság saját gazdasági erejéből képes egy magyar magánegyetem felállítására. Ha igen, a hivatal nem gördit ez elé akadályt. Az elemi jogérzéknek - nem méltányosságnak! - a működésére, arra, hogy az eltulajdonított egyetem visszaadandó volna, nem mutatnak jelek. Arról nem is szólva, hogy Funar voltaképp igazán tragikomikus paranoiája most már népszavazás kiírásával is eljátszik a magyar egyetem és a kolozsvári fókonzulatus ügyében. S ez csak a látható, az olvasható jelen, mert a jéghegy kilenctized része a víz alatt van. Tragikus ez azért is, mert számos jószándékú törekvést hiteltelenít Romániában és azon kívül is, melyek valóban a megoldást keresik a kisebbség ügyeiben.- Apropó ktsclbség. Én rzl a gyűjtőfogalmat lassacskán anakronisztikusnak érzem. Meri - alapvető emberi jogokról, emberi minőségről beszélve ebbe a fogalomba - beleérződik bizonyos fokú és jellegű frusztráltság, megfosztottság is. Nem kellene-e ezt a kifejezést valami mással - nemzetrész, néptöredék-helyettesíteni? Egyáltalán: lehet-e emberhez méltó a kisebbségi lét?- A .nemzeti kisebbség' kategóriájánakazelmúltesztendőkbentörténtviszszatérése arra vezethető vissza, hogy ez pontosabb a semmitmondó .szocialista" terminológiánál, mely szerint Kárpátalján .magyar nemzetiség", Magyarországon .szlovák nemzetiség', Németország északi részén pedig .dán nemzetiség" is éL A kisebbség szót egyetlen értelmezésben tudom elfogadni: ha a többséghez viszonyított számbeli kisebbségről beszélünk. Más kérdés, hogy a Minorities, a Minderheiten, úgy tűnik, véglegesen elterjedt a nemzetközi szakirodalomban és a politikában, én magam azonban - összhangban az RMDSZ, a VMDK. és más magyar politikai érdekképviseleti szervek fogalmi jelentőségű szóhasználatával - a Románia területén élő magyarságot romániai magyar nemzeti közösségnek nevezem. Magyarságról is beszélnetek, hiszen e kategóriában mindenki benne van, aki magyarnak érzi-vaDja magát, mégis inkább nemzeti közösségről kiéli beszélnünk az irodalmiasabb magyarság használata mellett, s nem nemzetrészról, mert noha minden szórvány, volt emigráció is élő, nagyobb közösség része a magyar nemzetnek, a kategória történelmi és lelki-kulturális-nyelvi alapját nem a részség, hanem a közösség, jelenti.- Szabó Dezsőt idézve: .minden magyar felelős minden magyaréri". Én azt hiszem, hogy ebben az anyaországnak kell döntő, meghatározó szerepet betöltenie. Nem hiszem, hogy azt a politikát kellene követni, miszerint hagyjuk a kisebbségekéi őket magukat küzdeni, ők tudják, mi a legjobb nekik, mi Magyarországról csupán erkölcsileg támogassuk őket. Nem hiszem, hogy például jyz_tr441itir film]#? Pftgy félvidéti magyarság talpon tud maradni csupán önerejére támaszkodva, miközben energiájának nagy részét az örökös rágalmazások és mindenféle támadások elleni védekezés órli fel. Mi az ön véleménye erről?- Morálisan és politikailag egyaránt egyetértve a Szabó Dezső-i kérdésfelvetéssel, s azzal is, hogy az anyaországnak történelmi és immár alkotmányos kötelezettségei vannak a magyar nemzeti közösségek felé, részben módosítani azeretném a fontieket. Mert valóban nem volna jó, ha a határon túli magyarokat csak úgy hagynánk magukban küzdeni, s csupán erkölcsileg támogatná ókét Magyarország - de nem is ez történik, nem is ez a politikai gyakorlat A Magyar Köztársaság világos álláse az, hogy miután ezek a kérdések . ában régóta nem egy-egy adott állam belügyei, magától értetődik, hogy miként szívesen vesszük a Magyarországon élő nem magyarok anyaországi támogatását, úgy természetesnek tartjuk, hogy az általuk megfogalmazott igények szerint mi is támogassuk a Kárpát-medence magyar közösségeit. Nekünk magyarországi magyaroknak az a jó, azt támogatjuk, azt képviseljük nemzetközi fórumokon, amit az adott magyar közösségek demokratikusan választott politikai képviseletei látnak jónak az általuk képviselt, legjobban ismert körülmények között élű magyarság érdekében. Létezik hála Istennek az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a Felvidéken, létezik a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, s léteznek a horvátországi, szlovéniai, ausztriai magyarok képviseletei is. Ez azonban nem jelenti a felelősség megoszthatóságát! A magyar politika a maga döntéseit saját felelősségére hozza meg, a magyar külpolitika irányát azonban befolyásolja az adott országban élő magyarság sorfa.- Milyennek látja Magyarország és az utódállamokban élő kisebbségek viszonyát? Nem veszélyezletí-e őket a megosztottság? Az, hogy egymásra is figyelnek, jó dolog, hiszen az együvétartozis tudata erőt ad aküzdelemhez. De félő, hogy az anyaországban észlelhető gyűlölködés, a szähüzäs veszélye őket is fenyegeti, ami olt, akár életveszélyes is lehet.- Először is örvendetes, hogy annyi .hátizsákos", itthon és ott egyaránt sokszor üldözött és megfigyeft, akadályozott és tiltott kapcsolat, hajszálér után a nyolcvanas évek derekától megalapozódott, kiszélesedett a korábban természetesen elszakított kapcsolatrendszer.
