Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
Új Magyarország, 1993.7.1535 Nemcsak a Magyar Demokrata Fórum genezisének. szellemi identitásának, er* koloáségénrk (rlenletle szerves nví’l az az egészséges, a reális magyar nemzeti önazonosság körébe, a magyar nemzeti tudatba szervesen beletartozó probléma, amit a határon túli magyarság jelent. A nemzeti kérdés, az utódállamokban éló magyarság sorsa és jövője, az érte érzett felelősség fontos szerepet játszott a magyarországi rendszerváltozás máig tartó folyamataiban is. Mára elmondható, hogy anyaország és az elszakított magyarság .viszonya - inkább eleven kapcsolatrendszerről, baráti és hivatalos szálak tízezreiről beszélnék: - működik. Olyan, amilyen - nem mondom, hogy jobb nem lehetne, ez azonban nagyon sokfélén múlik egyszerre. Egy dolog bizonyos: Magyarország sorsa meghatározza az ő sorsukat is, tehát aki ezt az országot erősíti, építi, gazdagítja anyagilag és szellemiekben, folytat és újít, hat, alkot és gyarapít, az nemcsak a Kárpát-medencei, hanem az egész világ magyarságát erősíti. A magyar nemzet erősödéséből, erősítéséből pedig a történelem folyamán eddig még egyetlen népnek, egyetlen szomszédunknak, Németh Lászlóval szólva egyetlen tejtestvérünknek sem származott kára. A megosztottság, bármennyire is korunk magyar politikai tünete, azt hiszem, nem -valami lerázhatatlan magyar fáhim akkor sem, ha valamekkora .megosztottság' a polgári demokrácia mindenkori velejárója. Fontosabb, hogy többet tegyünk azért, hogy az lllycs-i .haza a magasban' lejjebb kerüljön végre ide a földre, hogy niközben nat és működik a naponta gyakorolt egyúvétartozás-tudat, a magyarság viszonylagos megosztottsága ne hullámozzon át az anyaországból a többi magyar nemzeti kőzősségoe. S ha áthullámzik-mert ezt sem kell természetellenesnek tartanunk, izgatottan, romantikusan szemlélnünk -, akkor ne keletkezhessenek szemléleti, vonzalmi, netán pártpolitikai-ideológiai alapokon tartós szakadékok. Ezért semmiképp sem szabad a külpolitika, a nenv zetpolitika áttekinthető, rendben tartandó asztallapjáról darabkákat eüofM/ kod ni, z&ebretenni, netán lehúzni az egészet valahová az asztal alatti sötét- : be, nem szabad a .külmagyarságot* és a vele való törődést lehúzni a partpolitikába, alárendelni ilyen céloknak. Sajnos, vannak erre mutató ielenségekanynyi eltoriaszdt évtized után. A sok rossz politikai reflex és egyéni ambíció mellett számtalan kiéletien, hihetetlen dinamizmusú akamokság és mániákus küldetéstudat is működik. Hogyne működne! Aminthogy az sem természetellenes, még ha nem is Ízlésem szerint való, hogy az innen exportálódon belső ellentétek nyomán a határontúli magyarság köreiben is nem egy elcsúszás, kisajátítási törekvés vagy eppen anyaországi törleszkedés is tapasztalható. Abban bízni, hogy mindezt majd kimossa az idő, s eltompítia majd egy tisztultabb társadalmi tudat, politikai konstelláció - azt hiszem, naivitás, még ha szép is az elképzeléí. Mindennek elejét venpi csak a világosan megfogalmazott elvek hatékony gyakorlásával, összehangoltsággal és natározottsággal lehetséges. A lehetséges magatartás- .Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk, de miként maradhatunk megrön hogyan vélekedik erről?- Igaza van Sütőnek, amikor azt írja, hogy .... kisebbségjogi küzdelmeink kimenetele elválaszthatatlan a román nép demokratikus - md még ellenzéki - erőinek gyarapodásától', maia pedig hogy ....ebből nem következik, nogy esolesó társaságként, a küzdelem veszedelmeitől megriadva a várakozás passzivitásában hagyjuk hamvába hullni minden radikális követelésünket. Radikálisát mondok, meri az óvatosan szemérmeles, vercbléptű kisebbségi törekvések fölött már kimondta ítéletét az elmúlt hetven esztendő.' Nem vagyok radikális, amikor ezt a sokaknak talán'túlzónak tűnő álláspontot idézem egyeterloleg, mivel meggyőződésem, hogy nem radikalizmus ez, csurián értelmes realizmus Vagyis nem mis, mint jó szándék, belátás es ön/egyelem a lehetséges magatartás. Ebbé az irányba mutatnak immáron az RMD5Z újabb törekvései is, az önrendelkezést illetően. A veréblépteket minden jó szándékuk mellett mindig kísérte valami naiv reménykedés is, aminek régesrég elmúlt mar az ideje. Nem a hité múlt el, csupán a romantikáé. Tárgyalóasztalhoz tárgyalófelek szükségeltetnek, tárgyalni pedig múlhatatlanul szükséges a megbékél« érdekében éppen úgy, mint tanítani, lapot szerkeszteni, istentiszteletet tartani, kereskedni és verset írni Aniazi Kálmán
