Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-05 / 8491. szám

Magyar Hírlap, 1993.6.29

13

A NAP INTERJÚJA Molnár Imre kormány-főtanácsadóval

A190 millió forint az új nemzetpropaganda-bizottságot segítené

A legnagyobb felelőtlenség lenne most párhuzamos utakat indítani sanyarú gazdasági helyzetünkben. Azt azonban leszögezném: ezt az ügyet tovább nem lehet halogatni. Felelősséget kell éreznünk utódainkért, hogy jól érezzék magukat magyarként hazájukban — nyilatkozta lapunknak a készülő nemzetpropaganda-központ felállításáról Molnár Imre kormány-főtanácsadó, Katona Tamás államtitkár helyettese.

— Részleteiben már nyilvánosságra került a: a teirezet, amely nemzetpropaganda-központ felállítását célozza. Mikor született meg a Miniszterelnöki Hivatal erre vonatkozó elképzelése?

— Má; több, mint két esztendeje vetettük először papírra azt a gondolatot, amely most eljutott addig a megvalósításban, hogy kormányelőterjesztés van előkészületben. Korábban a Külügyminisztériumban dolgoztam, majd a Miniszterelnöki Hivatalban is örököltem a nemzetpropaganda koordinátori szerepkörét. Elérkezett az idő arra, hogy e témában a kormány határozatot hozzon. A majdani kormányhatározat alapján létrejön a nemzetpropagandabizottság. E testületnek miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői lesznek tagjai. Részt vesz ebben mások mellett az MKM, a Külügyminisztérium, a NGKM, az MTA, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a legnagyobb televíziós és sajtószervek.

— Ezek szerint a kormány nem új hivatalt hoz létre, hanem csupán egyeztető bizottságot.

— Ennek a bizottságnak lesz egy éves munkaterve, amelyben kiemelt feladatként szerepel a majdani nemzetpropaganda-központ létrehozásának előkészítése. Azt viszont még nem tudom megmondani, hogy az intézményesülés után megszűnik-e a bizottság. mert a testület feladatai között legalább ilyen súllyal szerepe! egy nemzeti értékgyűjtés, egyfajta leltár készítése a külföld számára. Ennek célja, megmutatni Magyarországot a maga teljes, kulturális, etnográfiai valóságában. A fentiek több éven át tartó folyamatokat igényelnek.

— A pótköltségvetésben az erre a célra előirányzott 190 millió forint e tevékenység előkészítésére szolgál?

— Ez a keret nemzetpropaganda-célokat segítene elő, s azon belül nemzeti tájékoztatási feladatokat. Reméljük, hogy megszavazza az Országgyűlés, s így az összegből elindítható a bizottság munkája.

— Ebből számomra az derül ki, hogy a hivatal felállítására nem az idén kerül sor.

— Úgy látom, hogy valóban nem. A 190 millió forint elsődlegesen az új bizottság tevékenységét segítené: kiadványokat és számítógépes nyilvántartást kell készíteni az ország szellemi-, kulturális-, anyagi értékeiről. Ezeket a katalógusokat kell nagy példányszámban a világ elé tárni.

— Ki vezeti és mikor állhat fel majd ezt a testületet?

— Az előkészítés az én feladatom. A bizottság feltehetően kora ősszel alakul meg. Szinte biztosra vehető az is, hogy idén ősszel már tevékenykedik is.

— Mi indokolta azt, hogy a korábbi ötlet éppen most fogalmazódjon meg előterjesztés formájában?

— Ennek már régen sorra kellett volna kerülnie, de más, nyomasztóbb gondok elsőbbséget élveztek. Bármikor valósuljon is meg tervünk, már bizonyosan késésben vagyunk. Az ország történelmén végigtekintve ugyanis megállapítható, hogy már a Rákóczi-szabadságharcban megsínylettük a nemzetpropaganda hiányát. Ezért fogadták Rákóczit

a franciák olyan kétértelmű udvariassággal. Mindez folytatódott 1848—49-ben Kossuth nemzetközi kudarcaival, illetve az első világháború után sem szabták volna olymértékben szét hazánkat, ha nemzetpropagandát tudtunk volna szembeállítani az utódállamok friss, és virulens propagandájával: elég. ha a románokra gondolunk. Magyarország mindig koldus-királyfi volt: értékeiben királyfi, magatartását illetően: koldus. Ezen kell változtatni.

— Az Ön tervezetének egyes megfogalmazásait Csurka István retorikájához hasonlították.

— A kritizálok nyilván tudják, hogy én is író vagyok. Ugyanakkor Csurka István stílusát nem vállalom. Nagyon meglepett ez a váratlan és goromba támadás, hiszen azt gondoltam, hogy minden magyar ember — pártállásra, életkorra, nemre, fajra való tekintet nélkül — odaáll egy olyan cél mellé, amely a magyar név tisztességes eszközökkel történő fényesítését jelenti. De ezt egyesek pártpolitikai szintre vitték le, amit méltatlannak érzek.

— Már korábban nyilvánosságra került az is, hogy az MDF egyik parlamenti képviselője, Csapody Miklós több hónapja dolgozik az Önökéhez hasonló tartalmú előterjesztésen. Az ő tervezetében hasonló célokra bukkanunk. Hogyan viszonyul a kormány az MDF-es képviselő javaslatához?

— A nemzetpropagandának csak egy szelete a nemzeti tájékoztatás. Egy olyan része, amely, csak belföldre irányul.

— Ön olvasta a Csapody-féle

tervezetet? A külügyi bizottság szerint az is külföldre irányuló tájékoztatást hordoz.

— Úgy tudom, hogy nem így van. Ha mégis, akkor sokban megegyezik a nemzetpropaganda céljaival. Ugyanakkor a Nemzeti Tájékoztató Hivatal feladata az, hogy létrehozza a honi tömegtájékoztatás, sajtó és informnációs rendszerek belső összhangját.

— Csapody elképzelése mégiscsak az önökéhez hasonlít.

— A nemzetpropaganda az egész, amely nemzeti tájékoztatás nélkül nem valósítható meg. Itt a rész és az egész viszonyáról van szó. Másként ezt nem lehet felfogni. Csapodyval lényegileg egyetértünk, de én a fenti gondolatokból következően készítettem kormányelőterjesztést, amely nyomán létrejön a kormánybizottság. Csapody tervezete benne foglaltatik a miénkben, ám a miénk a nagyobb rendszer, amely sokkal több elemet tartalmaz. Legalábbis ezt tételezem fel abból, amit a sajtóban olvastam Csapody elóteijesztéséből.

— Tehát itt nem egy versenyfutásról van szó a kormány és egy képviselője között?

— Nem, ezt visszautasítom.

— Mi lesz a sorsa az MDF-es honatya indítványának?

— Ezt nem tudnám megmondani. Melegen támogatom. De egyeztetésre lenne szükség, és úgy a kisebb rész beleilleszkedhet a nagyobb egységbe. Nem egymás mellett, hanem egymásban lesz helye a két tervezetnek. A legnagyobb felelőtlenség lenne most párhuzamos utakat indítani sanyarú gazdasági helyzetünkben. Azt azonban leszögezném: ezt az ügyet tovább már nem lehet halogatni. Felelősséget kell éreznünk utódainkért, hogy jól érezzék magukat magyarként hazájukban. Hozzátenném: a nemzeti propaganda ügye független a jelenlegi kormányzattól, annak parlamenti ciklusokon kell átívelnie.

• Szómba thy Pál