Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-05 / 8491. szám

Népszava, 1993.6.26

14

Százezrek vették el a Fidesz szüzességét

i

i

Dupla íróasztal, forgatható bőrfotel, számítógépes monitor, elegáns, fekete, kerek tárgyalóasztal. Egy képviselő dolgozószobájának kellékei. Dunára néző kilátással, a „Fehér Ház” negyedik emeletén. Sehol egy narancs, pedig akik itt jönnek-mennek, igazi fideszesek, sziasztok a köszönésük. A titkárságon a farmernadrágosból mára nyakkendőssé komolyodott Kövér László, Deutsch Tamás,

Rockenbauer Zoltán jön-megy, intézkedik. Időnk bőven van körbenézni, figyelni Iványi Györggyel, az Inter Európa Bank Rt. elnök-vezérigazgatójával. A 14 árára megbeszélt interjúra Orbán Viktor fél három után érkezik. „Elnézést, de bankelnökökkel ebédeltem, meg kell értened” - fordul a Népszava Szólabda alkalmi riporteréhez, aki - ugyancsak elfoglalt ember lévén — rögtön belekezd az interjúba.

IVÁNYI GYÖRGY:

— Három évvel ezelőtt nem voltak a Fidesz múltjában adott és kapott sebek. Ezért tudott a múlt helyett jelenben, jövőben gondolkodni. Kaptatok-e és osztottatok-e sebeket az elmúlt három évben?

ORBÁN VIKTOR:

— Kaptunk is, meg osztottunk is. Csak az nem ad és nem kap politikai sebeket, aki kívül van a politika színpadán. Az ember — bármennyire is szeretne kívül maradni időnként — azzal, hogy bent van a parlamentben, belül van. Amikor 400 ezer ember azt mondta az országban, hogy Fidesz, Viktor, befele a parlamentbe, ezzel úgy döntöttek, hogy nekünk sebeket kell adnunk és kapnunk.

IVÁNYI GYÖRGY:

— Hajlandó vagy példákat is mondani?

ORBÁN VIKTOR:

— A taxisblokád idején elmondott beszédem a parlamentben két irányban is sebeket ütött. Az egyik oldalon a kormány hazugnak í evezése amiatt,

hogy megígérték: nem emelik a benzin árát, és mégis felemelték. A másik oldalra — az SZDSZ és az MSZP irányába — is volt egy erős vágás, ami arról szólt, hogy uraim: azért, mert kivonultak az emberek az utcára, nem kell rögtön a kormány lemondását követelni, megbuktatásáról beszélni.

IVÁNYI GYÖRGY:

— Neked mi fájt?

ORBÁN VIKTOR:

— Ami először nagyon fájt, az a 90-es választási kampány idején történt. Katonai helikopterekből szórták a körzetemben a röplapokat a helikopterhez hozzáférni tudó ellenfeleim. A röplapokon az állt, hogy liliomtipró vagyok, és csak nagy hatalmú kommunista apám interveniálása mentett meg az igazságos bíróság méltányos büntetésétől. Amikor gyűléseket tartottam és láttam, hogy több száz ember komolyan elhitte ezt a szöveget, akkor éreztem először, hogy olyan pályán vagyok, ahol könynyű fájó sebeket kapni.

egy jó politikát kell csinálni, alkukkal, taktikázással sikerre vinni — annak számára ez a kérdés nem értelmezhető. Ügy is mondhatnám, ha már a szexuális hasonlatnál maradunk, hogy a Fidesz szüzességét 1990-ben, a választásokon vesztette el, és az aktusnál 400 ezer i ember volt jelen. A kér! dés nem igazából az, hogy I egy párt, amely a parlaj mentbe került, elvesztet| te-e a szüzességét, vagy nem, hanem az, hogy me'gtalálta-e a politika morálját. Én azt gondolom, hog^ a Fidesz annyiban sikernek tudhatja a politika és morál területén az elmúlt három évet, hogy szerintem nekünk van egy világos magatartási kódexünk, amely nem hagy kétséget

afelől, hogy a politikai morál különbözik a hét-JKiből less politikai hulla?

IVÁNYI GYÖRGY:

— Ez te voltál, Orbán Viktor. De mi van a -Fidesszel? Ártatlan-e még, és lehet-e egyáltalán ártatlan, aki gyakorlati politikával foglalkozik?

ORBÁN VIKTOR:

— Abban az értelemben, ahogy ma a publicisztikákat írogató értelmiségiek szokták használni az ártatlanság kifejezést, nem tud ártatlan maradni egy párt. Ügy is föl lehet

tenni a kérdést, hogy elvesztette-e a Fidesz a szüzességét. Aki nem a rendszer egészének ellenzéke, tehát nem a rendszeren kívül állónak fogalmazza meg magát, hanem bent van a parlamentben, és azt mondja, hogy uraim, a rendszer jó, alappillérei állnak, innentől' kezdve

köznapi moráltól, mert egy sajátságos világ sajátságos etikájáról van szó. Ehhez viszont tartjuk magunkat. A politika az ember számára nem jelenti azt, hogy távol került mindenfajta morális parancsolattól. Egy másik világba került, amelynek más törvényei vannak, de amelynek ugyanúgy megvannak a maga etikai követelményei.

IVÁNYh GYÖRGY:

— Éppen itt van a gond. Legsúlyosabb örökségünk nem az erőforrások vagy a tudás, hanem