Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-12 / 8495. szám
HVG, 1993.7.3 iO Parlamenti „átülések” 1990. májustól 1993. június 28-lg 9jf KÉPVISELŐ HONNAN 11990. i*.. Denes János MDF F Király Béla F SZDSZ Király Zoltán MDF F Pozsgay Imre MSZP F 1 K-~<' \ Balogh Janos SZDSZ MDF Barcza Imre SZDSZ F Beke Kata MDF F Bertha Zoltán SZDSZ F Biiec; Endre SZDSZ F Gak Ákos MDF F Horváth Tivadar SZDSZ KDNP Hke< Csaba MDF F G. Nagyné Maczó Ágnes MDF F Ugnn Emese KDNP FKgP Balogh Gabor Bereczki Vilmos Horváth László Kadar Peter Mózes Mihály Mozs Józset Palotás János Petrenko János KDNP FKgP SZDSZ .SZDSZ SZDSZ SZDSZ MDF MSZP F F Fidesz KDNP F KDNP F F Balas István MDF F-Bnecz Endre F MDF Boooán Emil MDF Ml Bognár László MDF Ml Csurka István MDF Ml Debreczerv József MDF r Deme Zoltán MDF Ml Elek István MDF F* Gaö Ákos F KDNP Horvath Laios MDF Ml ' Kelemen József MDF Ml Kiraíy B Izabella MDF r Körösi Imre MDF F Kuoa Mihály MDF F Miklós Árpád MDF Ml More László MDF Ml Réti Miklós MDF Ml Szabó Lukács MDF Ml Tóth-Kurucz János MDF Ml Weszetovszky Zoltán MDF Fidesz Zacsek Gyula MDF F' 'Korábbi frakciójukból Kizártak őket, s mivel átütésük hivatalosan nincs Bejelentve, új .helyüket' sajtónyilatkozatokból valószínűsítettük F . függetlenek. Ml ■= Magyar Igazság portba vag>’ a függetlenek közé ülhetnek, újat nem hozhatnak létre. Az eddigi parlamenti gyakorlat ezt a gondolatmenetet követte. Sajátos kivétel az 1991-ben kettészakadt FKgP-frakció esete, ott ugyanis mindkét tábor magát tartotta az „igazinak", az egységes képviselőcsoport jogutódjának. Ennek kapcsán mondta ki 1992. február 20-án a parlament alkotmányügyi, illetve ügyrendi bizottsága: „egy párthoz tartozó képviselőknek két parlamenti frakciója egyidejűleg párhuzamosan nem működhet." Utóbb aztán a kisgazda frakció ügye „magától" megoldódott: a Torgyán-hívek heten maradtak, így ők elvesztették jogukat a frakció fenntartására (a pártelnök követőit a parlamenti iratokban azóta frakción kívüli FKgP-képviselőknek titulálják), a kisgazda 36-ok pedig pártháttér nélkül is - kormánypárti - frakcióként működnek. Az MDF-frakcióból kizárt, illetve dezertált képviselők által létrehozott Magyar Igazság (MI) frakció megalakulása után (HVG, 1993. június 19.) éppen a házszabály előírása miatt merült fel a pártalapítás szükségessége. Egv másik értelmezés szerint ugyanis, ha a frakcióalapítók mögött párt is van, nem kell feltétlenül a függetlenek közé (vagy más létező frakcióba) ülniök. A kérdés mennyire különböző politikai nézetű politikusokat tömörít is - létszámát tekintve lassan „megelőzi" a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióját is. A parlamenti házszabály kimondja: „az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselői, továbbá a pártokhoz nem tartozó képviselők ... állandó képviselőcsoportot (frakciót) hozhatnak létre." Ez a kétségkívül többértelmű mondat úgy is értelmezhető, hogy a parlamentben csak (egy vagy több) pártfrakció, illetve képviselőcsoportjöhet létre, vagyis a pártfrakcióba nem tartozó (onnan kiváló) képviselők csak egy másik - már létező - pártcsoazonban még ezzel sem oldódott meg: párt már lesz ugyan az Mi-frakció mögött, ám kérdés, az új szervezet „parlamenti képviselettel rendelkező" minősítést kap-e. Egy újabb értelmezési lehetőség szerint ugyanis csak ilyen pártnak van frakcióalakítási joga. Dávid Ibolya, az ügyrendi bizottság NlDF-es elnöke például kijelentette: a pártok a választásokon szerzik meg a képviseleti jogosultságot, vagyis az átüléses pártfrakció-alapítás a választói akarat kikerülése volna. A házszabályban azonban nincs efféle előírás, márpedig az ilyen súlyú kitételeket parlamenti döntéssel kellene rögzíteni, s kizárni azt. hogy egyik-másik parlamenti bizottság ezzel kapcsolatos - esetleg napi politikai érdekek alapján született - állásfoglalása emelkedjen „törvényerőre". A kevésbé szigorú értelmezés alapján - e szerint az a párt tekintendő parlamenti képviselettel rendelkezőnek, amelynek képviselője van - e hét eleji „állapotában" a magyar Országgyűlés tulajdonképpen tizenötpárti (lásd keretes írásunkat). Mindez annak következménye, hogy a képviselő a mandátum megszerzése után önállósul választóival és pártjával szemben egyaránt. E gondolatmenet és a képviselők egyenlőségének szabálya szerint viszont az sem lehetetlen elképzelés, hogy 10 képviselő akkor is jogosult frakcióalapításra, ha „átülő", s párt sincs mögötte (az más kérdés, hogy frakcióvezetőjük nem ülhet be például a Honvédelmi Tanácsba). E mellett lehet érv, hogy a frakciót cserélők nem veszítik el parlamenti helyüket még akkor sem, ha pártlistán jutottak mandátumhoz, s szabad akaratukból távoztak eredeti frakciójukból, márpedig ez éppen úgy tekinthető a választói akarat megkerülésének, mint a csoportos átlépés. A szabad mandátum, illetve a képviselő-visszahívás intézményének eltörlése is arra utal, hogy a mai képviseleti rendszerben a választói akaratnyilvánítás tere a szavazás, vagyis a választópolgároknak és a pártoknak azt is el kell viselniük - legalábbis a következő voksolásig -, hogy egyik-másik képviselő „megcsalta” őket. JUHÁSZ GÁBOR
