Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
44 Részlet a Magyar Narkológiai Társaság június 14-én kelt, dr. Solt Pálhoz, a Legfelsőbb Bíróság Elnökéhez írt leveléből: „A büntetőjogi szabályozásban megnyilvánuló szemléletváltás véleményünk szerint a gyakorlatban sajnos egyelőre nem érvényesülhet. Egyik okának a Legfelsőbb Bíróság VI. sz. büntető elvi döntésének II1/1. és 111/2. pontját tartjuk Az 1986. december 27-én kihirdetett VI. BED a »csekély« és a »jelentős« kábítószer-mennyiségeket úgy a kábítószerek, mint a fogyasztók tekintetében differenciálatlanul és oly alacsony mértékben, valamint az elkövetési idő értékelése nélkül határozta meg, hogy ez akadályozza az 1993. évi XVII. törvényből megállapítható jogalkotói cél és kriminálpolitika érvényesülését. Különösen igaz ez a Btk. 282/A §-sal kapcsolatos kriminálpolitikai törekvés megvalósulására. A törvényjavaslat miniszteri indoklása szerint ugyanis a módosítással a jogalkotó »lehetővé kívánja tenni a büntetőjogi útról való elterelést a fogyasztók esetében, ha önkéntes gyógykezelésnek vetik alá magukat«, mert »nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a kábítószer-élvező gyógykezeltesse magát, minthogy a kisebb súlyú bűncselekmény miatt büntetést szabjanak ki vele szemben«. A »csekély« mennyiség mértékének VI. BED általi meghatározása mian azonban nyilvánvaló, hogy csak kivételes esetben kerülhet majd sor a 282/A § alkalmazására, ráadásul esetleg csupán azoknak a fogyasztóaknak az ügyeiben, akiknek állapota nem indokolja a gyógykezelést. A gyógyulásra szorulók esetében viszont a »csekély« mennyiség valóban csekély mértéke miatt szóba sem kerülhet a »büntetés helyett gyógykezelés« alternatívája. Ez pedig különösen a jelenlegi hazai kábítószeihelyzetre és az ehhez kriminalisztikai szempontból logikusan igazodó rendőrségi stratégiára tekintettel, a fogyasztókra még a korábbiaktól is súlyosabb következményekkel járhat. Figyelemmel a »jelentős mennyiség« ugyancsak alacsony mértékére és az ezzel a mennyiséggel elkövetett visszaélés lehetséges büntetőjogi konzekvenciáira is, véleményünk szerint tehát a Legfelsőbb Bíróság VI. büntető elvi döntése akadályozza a már idézett kriminálpolitikai cél megvalósulását. Kérjük ezért és javasoljuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság vizsgálja felülk a VI. BED-et”. — És akik kívül esnek ezen a körön? A kábítószerrel visszaélőket vagy a más bűncselekményért elítélt drogosokat részesítik valamilyen elvonókezelésben a börtönökben? — A Kozma utcai igazságügyi elmemegfigyelőben van egy speciális pszichiátercsoport, amely kezeli a szenvedélybetegeket is. A többi börtönben vagy {egyházban viszont semmi nem történik velük, s meglehet, ki sem derül róluk, hogy kábítószeresek. De azt is rebesgetik drogos körökben, hogy hozzá lehet jutni „anyaghoz" a börtönben is. — És aki nem ilyen ügyes „kapcsolatteremtő" ? — Az leszokik. Többekkel előfordult már ez, akiknek nem sikerült korrumpálnia a személyzetet. Egy-két hétig cudarul érezték magukat, tele voltak mindenféle panasszal, aztán rendbejöttek. Egyébként ez a módja a különböző totális szervezetekben is az elvonásnak. Vannak pszichiátriai osztályok, ahol a zárt részlegbe zsuppolják a drogost, s ott tartják, amíg kitisztul, vagyis lényegében ugyanaz a szisztéma, mint a börtönökben. — Viszont a pszichiátriai osztályokra csak egy drogost vesznek fel... — Maximum kettőt, úgy tu-. dom. Ez azért van így. mert a drogos kezelése, úgymond, olyan megterhelést jelent a személyzet részére, hogy az elvonja a figyelmet, energiát a többi betegtől. — Egyáltalán, milyen esetben indokolt, hogy a drogos fekvőbeteg-ellátó intézménybe kerüljön? — Két esetben. Ha valakinél olyan súlyos függőség alakult ki, hogy ambuláns körülmények között már nem lehet kezelni; vagy ha szociálisan olyan problémái vannak az illetőnek, hogy nincs honnan bejárnia az ambulanciára. Mi. ha egy mód van rá, nem preferáljuk a kórházi kezelést, s inkább megkíséreljük menhelyen vagy átmeneti szálláson elhelyezni a szociálisan ellehetetlenült pácienseinket. így nagyobb a biztosíték arra, hogy jó irányba indul el a fejlődésük. Egyszerűen azért, mert kevés olyan kórházi osztály van, ahol értenek a drogosok ellátásához. — Kik működtetnek drogambulanciát? — A miénket a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, a többit az önkormányzatok működtetik, de van már drogambulancia kórházban, sőt gyermekideggondozóban is. — Önök felírnak úgynevezett szinten tartó adagot a pácienseiknek? — Ez még csak a Jász utcában rendszeresített, mi nem foglalkozunk egyelőre Metadonkezeléssel. A Métádon olyan opioid, ami helyettesíti a heroint és a heroinszerű anyagokat. Magyarországon Depridol néven fut — injekcióként és tablettás formában. Felírják, a drogos elmegy a patikába, kiváltja, 1990-ben még csak 7, tavaly 253 kiló kábítószert foglalt le a rendőrség — ebből hozzávetőlegesen 100 kiló itthon termesztett marihuána volt —, idén pedig a félév vége előtt már 200 kilóra rúg a zsákmány. A ténylegesen forgalomba kerülő mennyiséget nem lehet megállapítani, de nyilvánvalóan többszöröse a lefoglaltnak. Molnárné Szomor Katalin, a tárcaközi bizottság titkára szerint nem is annyira a mennyiség, mint „a lefoglalások trendje aggasztó elsősorban". Ugyanakkor a hasonló nagyságú országokban, például Hollandiában már száz tonnákban mérik az elkobzott kábítószer mennyiségét évente. Bizakodásra nincs okunk, hiszen Magyarországon a mákültetvények szinte mindenhol megtalálhatók, s ennek megfelelően az utóbbi két évben „a fiatal drogosok körében járványszerűen terjed a mákvisszaélés’'. Nem kell megvenniük az ötvenszer annyiba kerülő heroint, ha egyszer mákkal is el lehet érni ugyanazt a hatást. A tárcaközi bizottság titkára szerint: „a társadalmat összefogásra kellene mozgósítani a mákvisszaélés ellen. Ilyenkor, zöldérés idején megmetszik a mákfejet, s az így összegyűjtött máktejet intravénásán fogyasztják. Sajnos azonban ártalomcsökkentő programokra pénz ez idő szerint nincs sehol".-«iiuSZdiii: e s egy ideig azon él. Különösen Amerikában és Hollandiában népszerű ez a kezelési mód. Én ezzel szemben a fokozatos vagy a radikális elvonás híve vagyok. Nagyon jó gyógyszereink vannak, amelyekkel mérsékelni lehet az elvonási tüneteket, s nem kell félnie a betegnek attól, hogy sokat fog szenvedni. Vannak utcai munkásaink, volt drogosok, akik tartják a kapcsolatot a kábítósokkal, s elhozzák a barátaikat az ambulanciára. Ez a leggyakoribb „bekerülés”, de családi orvosok, ideggondozók is küldenek már narkósokat hozzánk. A szakma egyébként a terápiát illetően világszerte rendkívül megosztott, sokféle megközelítés van, s ezért nincs egyedüli és kizárólagos módszer. Óriási különbség van a fülönböző drogok és a drogok iák az emberre kifejtett hatása között. Amerikában például a hasis hatóanyagát, a tetra-hidrokamamidolt gyógyszerként adagolják bizonyos betegségekre. — Ilyen értelemben nálunk a hosszú időn át nyugtatót, altatót szedők is vádolhatok lennének kábítószerrel való visszaéléssel. — Abban az esetben igen, ha az Eunoctin, a Noxylon meg az Andaxin rajta lenne a kábítószerlistán... A Noxylon tabletta például olyan szer, amelynek elvonása függőség esetén sokkal súlyosabb tüneteket okoz a heroinnál! Tavaly, a magyarországi droghelyzetet feltérképezendő, írtunk valamennyi, aki or még körzeti orvosnak, ho-y számoljanak be arról, hál v
