Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-05 / 8491. szám

Drogügyben a rendőri lobbi lényegesen erősebb az egészségügyinéi

Magyar Hírlap, 1993.6.25

A ’80-as években a drogosok szinte kizárólag deviánsok voltak. Külsejük is ezt tükrözte, csavarogtak, nem dolgoztak. Most viszont már sok illegális drogfogyasztót kezelünk, akiknek jó állásuk van, vagy vállalkozók. Rajtuk egyáltalán nem látszik, hogy kábítószeresek.

Meg tudják fizetni az illegális szert, és akkor jelentkeznek az ambulancián, ha már nem tudják ellátni a munkájukat, s attól tartanak, hogy esik az életnívójuk, amihez hozzászoktak — nyilatkozta lapunknak a holnapi kábítószer-világnap alkalmából Gerevich József pszichiáter, a Magyar Narkológiai Társaság elnöke, aki szerint „nem kellene tűzzel-vassal üldözni a drogosokat”.

— Hogyan derül ki valakiről, hogy kábítószer-fogyasztó?

— Bejön az ambulanciára és megkér minket, segítsünk neki abban, hogy leszokjon. Ha viszont az illető nem mondja el senkinek, hogy drogos, akkor az többnyire nem is derül ki róla, s még a vakbélműtétjére is inkognitóban megy el. De miért is mondaná meg az igazat, ha egyszer a törvény bünteti a drogfogyasztást. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy az információ mennyire megbízható kézbe kerül. Ez a kényszerű titkolózás nyilvánvalóan még a banális beavatkozások kockázatát is növeli. Egyre több anya szül úgy gyereket, hogy kábítózott a terhessége alatt, s az újszülöttnek valószínűleg úgynevezett hozzászokása lesz a droghoz, de miután az anya „a rossz szokását” nem közli a szülésszel, a tünetek nem diagnosztizálódnak az újszülöttnél.

— Mindenki visszaélőnek számít, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül kábítószerrel?

— A törvény értelmében a drog továbbadása és jelentős mennyiség tárolása minősül visszaélésnek. De ha valaki csak egy adagot tart magánál, és azt el is fogyasztja, a május 15- étől hatályosuk módosítás értelmében mentesülhet a büntethetőség alól. Nem árt azonban tisztázni azt, hogy mit is tartanak valójában drognak. Tudniillik számos olyan pszichoaktív szer van, amelynek rendszeres szedése súlyos függőséget, elvonási tüneteket hoz létre, s ezek a gyógyszerek orvos által felírt recepttel beszerezhetők. Ilyenek a benzódiazepanok és a barbiturátok elsősorban, ezeket az úgynevezett illegális drogfogyasztók is használják bizonyos stádiumban. Sőt: a heroinisták és opioidfogyasztók is kombinálják a maguk narkotikumát orvosi vényre felírható vagy recepthamisítás útján hozzáférhető medicinákkal, miután ezek összhatása teremt optimális drogélménvt számukra.

— A drogos lét kiderülhet úgy is, ha bármi módon a rendőrség tudomására jut. Mi történik, ha valakinél találnak egy adagot?

— Eljárást indítanak ellene. Ám ha beigazolódik, hogy a saját használatára szolgál egy adag, akkor nem jut el a bírósági szakig az ügy.

— Az esetben, ha az illető a tárgyalás napjáig igazolja, hogy ideggondozóban, drogambulancián vagy fekvőbetegként valamelyik pszichiátriai osztá, lyon hat hónapos kezelésben részesült.

— Ez így van, pillanatnyilag azonban csak annyit lehet tudni,

! hogy ilyen papírt csak a Tisztij orvosi Hivatal hivatott kiadni.

I De hogy mi alapján állítják ki a

I büntethetőséget kizáró okiratot, azt sűrű homály fedi.

— Tudomásom szerint az önök jogásza tíz kábítószerrel visszaélőt véd a bíróságon ez idő

. szerint, akik közül csak kettőt érint a Büntető törvénykönyv a korábbihoz képest kétségkívül humánusabb módosítása.

— Jelenleg már tizenhétből kettőt érint. A jogászunk helyzetét pedig az lehetetleníti, hogy a törvény a szenvedélybeteg kapacitása helyett a nem kábítószeres betegek gyógyszerfogyasztását veszi figyelembe. Az ily módon meghatározott csekély mennyiség tíznapi gyógyszerszükségletet jelent. Ez pedig egy kemény drogosnak, aki beteg ember, egy alkalomra elég csupán. Ugyanakkor „jelentős mennyiségért” a korábbi

2—8 év helyett most már 5—10 évet lehet kapni. Miközben van már jó néhány olyan drogos, akinek egy gramm heroin a napi fejadagja.

— Eszerint, ha lefülelnek egy ilyen honfitársunkat, minden további nélkül elítélhető?

— Igen. Ezért szorgalmazta a Narkológiai Társaság a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásának kialakítását arra vonatkozóan, hogy mi számít csekély, illetve jelentős mennyiségnek.

— Mi a garancia arra, hogy a pácienseik meggyógyulnak fél esztendő alatt?

— Erre nincs garancia. Hat hónap a minimális időszak, ha ennyi ideig kitart az absztinencia, akkor stabilizálódik a személyiség, és felállítható a prognózis, amelynek alapján megindulhat egyfajta integráció a társadalomhoz.