Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8503. szám
Magyar Hírlap, 1993.7.16 A parlamenti pártok „szavazati potenciálja" diplomások körében .-. i-t ' x -cU . « .-------------- tt 7 22 14 * 3 Eff 1-21 Ur-26 40 30 20 10 o ■10 -20 -30 ■40 ^ MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP I__i 1992 nyara 1993 nyara MJ □O ED BEM (A „melyik pártra szavazna?" és a „melyik pártra nem szavazna1” kérdésekre adott válaszok százalékos megoszlásainak különbsége, pártokként) 3. ábra sek) rokonszenvére számíthat, a Fidesz a náluk fiatalabbakéra (35 év alattiak). a KDNP pedig a náluk idősebbekére (65 év felettiek). Sem a település típusa, sem a foglalkozási státus, sem a jövedelmi helyzet, sem a nemi kategória tekintetében nem különböznek viszont lényegesen az egyes pártok diplomás szavazói. A pártok választási esélyeit nagymértékben befolyásolhatja, hogy milyen „hátországgal" rendelkeznek, milyen arányban választják őket másodikként a kérdezettek. Az értelmiség tavalyi és idei másodlagos pártválasztásai lényegében megegyeznek (2. ábra). A másodlagos pártpreferenciákkal rendelkezőket végül is felfoghatjuk látens rokonszenvezőkkiém. akiktől a pártoknak egy szavazat megszerzése már nem ütközik elháríthatatlan akadályokba. A legkedvezőbb helyzetűnek itt is a Fidesz mondható, nekik van a legnagyobb hátországuk, s a diplomásokon belül nagyobb a súlyuk, mint a teljes választónépességen belül. Másodikként az SZDSZ-t nevezhetjük meg. itt sajátos módon még a közvélemény egészén tapasztaltakhoz képest is markánsabban jelentkezik az a tény, hogy a párt tartalékbázisa nagyobb mint az elsődleges támogatói kör. Az MSZP-nek már koránt sincsenek akkora tartalékai mint a liberális pártoknak. Még kevésbé mondható el ez a kormánykoalíció pártjairól. közöttük is legkevésbé a független kisgazdapártról. Az egyes pártokhoz fűződó kapcsolatot egy úgynevezett kvantitatív módszer segítségével, egy számítási eljárással is szeretnénk értelmezni. Meghatározzuk minden pártnak az úgynevezett „szavazati potenciálját", ami az adott pártra szavazók és az arra biztosan nem szavazók arányának különbségéből ered (3. ábra). Egy pártnak erős pozitív szavazati potenciálja úgy lehet, ha nagyon sokan vannak • olyanok, akik rá adnák voksukat. s nagyon kevesen olyanok, akik semmiképpen nem szavaznának rá. Erős negatív szavazati potenciálja viszont éppen fordítva alakulhat la. ha az ellenszenvezők aránya jóval nagyobb mint a rokonszenvezőké. A nullaérték, a potenciál semlegessége — hogy csak két jellegzetes esetet említsünk — adódhat egyrészt úgy. ha nagyon megosztott a társadalom egy párt megítélésében, tehát hasonló arányban támogatják, mint ahanyan elvetik, másrészt úgy. ha nem vált ki semmiféle reakciót, se pro. se kontra — szürke marad. E mutató értéke mintegy sűrített formában fejezi ki a párt erejét a választópolgárok körében, egyaránt figyelembe véve a rokonszenveket és ellenszenveket. A legerősebb pozitív szavazati potenciálja az értelmiségiek körében tavaly is, az idén is a Fidesznek van. Ennek csökkenése csaknem teljes mértékben a rokonszenvezők arányának mérséklődésével magyarázható. 1992 nyaráról 1993 nyarára nőtt az MSZP pozitív szavazati potenciálja. Az elmúlt egy évben a szinte azonos — mérsékelten pozitív — szintről valamelyest eltávolodott egymástól az SZDSZ és a KDNP. bár alig észrevehetően, de ellentétes irányt vettek, a szabad demokraták fölfelé, a kereszténydemokraták lefelé. Tavaly is. most is két parlamenti pártot találhattunk a negatív tartományban: az MDF- et és az FKGP-t. Tavaly az FKGP. az MDF-nél sokkal nagyobb, mondhatni erősen negatív szavazaú potenciállal rendelkezett az értelmiség körében. Most lényegében azonosnak nevezhetjük e tekintetben őket. Az egyenlő potenciál kialakulása nem 3 preferenciák változásának, hanem a diszpreferenciák módosulásának a következménye. Az értelmiség parlamenti pártokra vonatkozó szavazati potenciáljait szemügyre véve megállapítható, hogy az ellenzéki pártok egyértelműen a pozitív tartományban találhatók. hozzájuk tehát inkább — ha különböző mértékben is. de — kötődik az a réteg, mint a kormányalkotó egykori s mai koalíciós pártokhoz. Közülük az MDF és az FKGP ma egyértelműen a negatív tartományba, az elutasítás szegmensébe sorolható. Az értelmiségiek többsége nemcsak a pártok közötti választásaiban, hanem az esélyek megfogalmazásában is az ellenzéki erőket emlegeú. A lakosság egészéhez hasonlóan a F ‘-sz választási győzelmére számíthatnak a leginkább, bár ez a várakozásuk az elmúlt egy évben valamelyest visszafogottabbá vált. A választópolgárok teljes körénél nagyobb arányban várják az MSZP és az SZDSZ első helyét, s a tav alyihoz képest ezúttal mindkét álláspontot többen képv iselik. Idén viszont kevésbé számolnak az MDF választási győzelmével, s egyre inkább megközelítik a lakosság ebbéli mérsékelt várakozásait. Az FKGP-nek es a KDNP-nek csak elenyésző számban adnak esélyt a végső sikerre. Távolodtak egymástól az MDF és az SZDSZ hívei A cikk elején már említést tettünk arról, hogy a '90-es választások idején az értelmiségiek MDF- es és SZDSZ-es hívei között nem feszültek markáns ellentétek. Mára azonban meglehetősen távol kerüli egymástól e két csopon. A békesség azonban békétlenséggé es nem ellenségességgé változott. Lényegében teljesen megszűnt az a korábban többséginek számító jellegzetesség. miszerint az egyik párt szavazói a másik pártot is „talon ban" tartották. Ugy anakkor megnőtt a szavazásból a másik párto: kizárók aránya, s ez aszimmetrikusan ment végbe, hiszen inkább az SZDSZ értelmiségi támogatóira jellemző, hogy az MDF-re semmiképpen nem szavaznának, mim fordítva Beszámolhatunk még egy lényeges változásról is. 1990- ben még viszony lag nagy közmegegyezés volt az MDF és SZDSZ értelmiségi táborán belül az MSZP elutasítását illetően, most viszont más a hely zet. Az ellenérzések kinyilvánítása néhány százalékosra redukálódott, ám nem járt egy üt: az elfogadással, választási altemu tívaként való megjelenéssel ZAVECZ TIBOR
