Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8502. szám
Magyar Nemzet, 1993.7.17 18 Nevét korábban a sok tekintetben rivalizáló hármas fogatban Kupa Mihály és Kádár Béla mellett emlegették. Aki először látja, azt gondolja, arca kiválóan mutatna Mefisztó jelmeze fölött, ha színpadra lépne. Ezen mosolyog. Tehát humorérzéke is van. Megkeményedik viszont, amikor támadások érik. Sűrűn van része benne. Még pártjából is. Ilyenkor pengéje azonnal visszavág. Nehéz zavarba hozni. Látszólag nem törődik vele, hogy a kormány leggyakrabban leszavazott tagja, bár a legutóbbi fiaskó után is bekérette a számítógépből a szavazási listát...- A minap is leszavazták az egyik interpellációra adott válaszát. Nem először kerül ilyen helyzetbe. Úgy tűnik, csúcsot tart a kormányban. Hogyan éli meg a sikertelenségeket? - kérdezem a tárca nélküli minisztertől, amikor elhúzódunk az Országház egyik csöndesebb folyosójára beszélgetni.- Mit mondjak erre...?-Nincs valami jókedvében...- Fárasztó, de célszerű információkat adni a kérdező képviselő uraknak, akik bizonytalanok. Úgy látom, hogy emocionális elemekkel telítődnek a döntések. Hallhatta: felhorkannak, hogy nem szabad eladni a külföldieknek a drága, magyar terméket és a magyar munkát! Nehéz kezelni az ilyen érzelmi kitöréseket. Szajkózott jelszavak- Nem hiszem, hogy ez önnek megerőltető lenne. Bocsánat a kifejezésért, de eléggé pléhpofával tudja fogadni a támadásokat. Ez a blazírlság szükséges a miniszterséghez?- Lehetséges. Igyekszem megmaradni a realitások talaján. Az utóbbi időszak politikai harcai ráaggattak a privatizáció folyamatára, kezelésére olyan indulatokat, amelyek miatt nagyon módszeres információteijesztésbe kell kezdeni. Ez a kényszer összefügg az MDF-en belüli politikai birkózással, hiszen - szokás szerint - a legtöbb .jelszót” az MDF termelte ki a privatizáció ellen. Össze-vissza szajkóztak mindent- A Monopoly-csoportra vagy Csurka köreire gondol?- Pontosan.- Úgy gondolja, hogy a privatizációs gyakorlatot és módszereket ért kritikák nem érvényesek? Valamennyit érvekkel tudja visszautasítani?- Az MDF elmúlt hét végén tartott országos választmányi ülésén komoly elemzésre nyílt lehetőség. Elég hosszú listát gyűjtöttem én is össze a kritikák, vádak sorából. Csakhogy ez a gyűjtemény két, egymással ellentétes oszlopot alkot.-Idézzük ide, mit kapott a fejére.- Egyik oldalról támadtak, hogy gyors, a másik oldalról, hogy lassú a privatizáció, sőt akadt vélemény, ami szerint le is állíthatnánk. Kérdezték, hogy ki jár jól. Csak a kommunisták? Vagy új klientúra épül? Van, aki a költségvetési bevétel gyarapítása mellett kardoskodott, míg ezzel szemben álltak sokan. Ugyanakkor ugyanabban a mondatban a munkanélkülieknek kértek több pénzt a privatizációs bevételekből. Szó esett a vállalatok feljavításáról, de erre dörrent egy hang, hogy már megint államosítunk. Volt, aki kevesellte az állami beavatkozást, míg mások a cégek tőkeinjekcióját tartották túlságosan kevésnek... Sorolhatnám a vég'telenségig.- Mi minden motiválja a vezető kormánypárton belül is megjelenő, egymást kioltó véleményeket?- A kritikák egyik fele mögött teljesen világosan kitapintható politikai indítékok találhatók, a másik rész pedig egyszerűen szólva gazdasági lobbyzásba kezdett. A tucatnyi, élesen szemben álló tendencia között kell lavírozni egy megvalósítható privatizációs politikával. Ennek a legfőbb hátránya, hogy mindenki középre lő.- Létezik-e valamilyen cél, amihez mérhető a privatizáció üteme?- Természetesen. Ugyan a stopper nem működik, nem is tűztünk ki győzelmi határidőt. A cél, hogy minél előbb a magántulajdonosi magatar. tás, a verseny, a kényszerek logikája hassa át a gazdaságot. Evégett engedtük szabadjára a magánkezdeményezéseket. Létezik már törvényi szabályozás a tulajdonszerkezet átrendezésére, és ezek mentén zajlanak a folyamatok. A kormányprogramban is szerepelt, hogy a magángazdaság kerüljön többségbe. Ez változatlan. Nézzük meg, mekkora volt a magángazdaság 1989-ben, és nézzük meg, mekkora ma! Biztos vagyok benne, hamarosan ez a tulajdonosi hányad lesz a nagyobb. * Éhség a piacra-Nem túlságosan optimista? Kupa Mihály még pénzügyminiszter korában azt mondta, hogy Magyarországon tíz év múlva is az állami tulajdon lesz többségben.- Ma már negyven százaléknál tart a magántulajdon. Tegnap olvastam egy angol cég jelentését, ami az ország hitelképességével foglalkozik. Ez a munka 1992 végén készült, és ugyancsak negyven százalékról beszél. Meggyőződésem, hogy már ma a verseny, a kényszer és a kemény érdekeltség határozza meg a gazdasági döntéseket, lépéseket. Magángazdaság van ma már Magyarországon.- Számíthat rá, hogy ezt a kijelentését ismét sokan megkérdőjelezik, túlzásnak minősítik. Gondoljon csak arra az ezermilliárd forint értékű tulajdonra, ami az Állami Vagyonkezelő Rt. kezében van...- Mindenféle számot elő lehet venni. Tény, hogy az ÁV Rt. fennhatósága alatt lévő vállalatok sem számíthatnak semmiféle pátyolgatásra. őket is körülveszi a piac. Emeljünk ki ebből a csoportból egyetlen céget, a Matávot. Szorongatja a telefontender, ott áll a privatizáció előtt, már ma is többszereplős a piac. Megszűnt a kényelmes élete, a kényelmes állami tulajdoni léte. Már az jelentett valamit, hogy társasági formában működik, de a legfontosabb, hogy körbefogják a piacra éhes versenytársak.-Számosprivatizációt azért kritizálnak, mert a külföldi tőke csak a piacra éhes, ám a megszerzett tulajdont, gyárat, vállalatot, üzemet azonnal bezárja, a termelést megszünteti és máshonnan hozza a jóval drágább árut.- Nem tagadom, ez jól hangzik...- Emlékszik még a nyolcvan forintos francia tejre, amit akkor hoztak be, amikor a magyar tejipari vállalatok lemondták a szállításokat a bölcsődékbe, óvodákba?- A francia tej egy liberalizációs lépés következtében jelent meg. Volt akkor Magyarországon harminc forintos tej, vagy nem? Ha már tejipari példát említett, én is hasonlóval élek. A Veszprém Megyei Tejipari Vállalatnak volt egy fagyigyára, a Panda. Ezt megvette egy amerikai cég. Hirtelen bele is fektetett másfél milliárd forintot és felépítette Európa egyik legnagyobb fagyigyárát, ami azóta nem csupán a magyar piacra ontja az Eskimo jégkrémet. így működik egy komoly, szabadversenyhez szokott cég, amelyik valóban éhes a piacra. Aki tehát a piac ellen szól, az Magyarország modernizációja ellen beszél. Hasznos nekünk a külföldi tőke? Igen. Például az Eskimo négyszáz munkahelyet teremtett. Európa legjobb technológiáját telepítették ide. Bővül az export. Segít a hazai termelőnek, hiszen ötvenmillió liter tejet dolgoz fel. Ez a privatizáció és nem más.- Ön is tudja, hogy nem minden cégről lehet sikertörténetet kanyarítani. A magyar ipar féltett kincse volt például az Ikarus, a Videoton...- Összeomlott a kelet-európai piac. Az, hogy nem tudják kifizetni a magyar buszokat, nem függ össze a privatizálással. A Videoton problémája is a piaci értékvesztés miatt ke-Most írjuk a szocializmus lebontásának tankönyvét Szabó Tamás az ellentétes érzelmekről, a gazdasági stopper ór ár ól, a titkok káráról és Hruscsov tévedéséről
