Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-22 / 8502. szám

lelke zeit.- Ha már a Videotonnál tar­tunk, Széles Gábor új kiegyezést sürgetett egy írásában, és valójá­ban a magyar tulajdonosi réteg megteremtését kérte számon. ■- Ez is elhelyezhető a már idézett egyik kívánságlistába, amelyik pa­naszkodik a lehetőségek hiányáról. Biztos, hogy nem ideálisak, nem op­timálisak a magyar magántőke kiala­kulásának körülményei. Gondoljuk át indulatok nélkül. Egyik évről a másikra kezdett el ötvenezer jogi személyiségű cég dolgozni. Kétszáz­ezerrel növekedett az egyéni egzisz­tenciák száma. Tízezer vegyes válla­latot alapítottak. Nem értem, mit le­het számon kérni. Nem értem, ho­gyan lehet gyorsabban csinálni. Ideák és valóság- A privatizációt figyelő vagy ab­ban érdekelt emberek gyakran pa­naszkodnak, hogy nem ismerik ki ma­gukat a folyamatok kuszaságában. Ön is többször éneit amellett, hogy tegyék világossá és publikussá a já­tékszabályokat. Mire gondolt? íme a lehetőség, most távirati stílusban el­mondhatja.- A piacgazdaság itt és most új dolog. Meg kell tanulni. Ez Angliá­ban sem ment gyorsan. Amikor Thatcher asszony elkezdte a kisbe­fektetői programját, aminek révén három százalékról huszonöt száza­lékra emelkedett a kistulajdonosok részaránya, az angolokat is tanítani kellett, holott nekik már igazán volt gyakorlatuk a piacgazdaságból. De jöjjünk haza. Mit csináltunk mi? Kezdem a végén. Kibocsátottunk egy újságot „Privinfo” címmel, amiben minden hirdetés megjelenik. Ebben a hetilapban közzétesszük azt is, hogy mi volt a felkínált üzlet sorsa. Koráb­ban megalkottuk a versenyszabályo­kat. Még korábban minden ágazatra elkészítettük a szakmai koncepciót. Tudtuk, milyen irányba akarunk elin­dulni a sütőiparban, a tejiparban, a gabonaiparban, mit tegyünk a do­hányiparban, aminek sikeres és pél­daadó privatizációs menetéről éppen a beszélgetésünk előtti sajtótájékoz­tatón számoltunk be az FM államtit­kárával közösen. Törvényi szinten garantáltuk a nyilvánosságot.- A lakosság túlnyomó többsége ennek ellenére úgy érzi, hogy a tulaj­donszerzés esélyéből kizárták.- Bárki bármit mond, igen széles körben van esély tulajdonossá válni. Például az egzisztenciahitelt több mint tízezren vették igénybe. Tu­dom, lehetne nagyobb is ez a szám. De azt nem lehet várni, hogy egy po­litikai szisztéma megváltozásával egy időben azonnal kicserélődnek a fejek is, azonnal új tudással töltik fel magukat az emberek és azonnal vilá­gos, mi is az a piacgazdaság. Amit ez az ország három esztendő alatt meg­tanult, elképesztő. Persze mindig marad távolság az emberek ideái és a valóság között.- Félig kikerült egy kérdést, amely a hazai magántulajdonosi ré­teg kialakulásának esélyeit firtatta...- Oké, nézzük a konkrét számo­kat. 1990-ben alacsonyabb szinten ^ volt a privatizációs bevétel, mint ma. Akkor a bevétel tízes nagyságrendet ért el, azon belül csupán öt százalék volt a hazai tulajdonszerzés. 1992- ben a nagyságrend hetvenre emelke­dett, amiben harminc százalékra nőtt a magyar érdekeltség. Az idei adatok azt mutatják, hogy ötven százalék fö­lé emelkedett a hazaiak aránya. Te­hát láttuk menet közben is az akadá­lyokat, a lassító tényezőket, és példá­ul éppen ezért lazítottunk az E-hitel felvételének feltételein.- A munkavállalói részvétellel privatizált cégek közül több a csőd szélén áll, mivel késik a tőkeinjekció. Ezrek, tízezrek egzisztenciája kerül­het veszélybe.- A munkavállalói résztulajdon­lás nem egy általános szer, ami min­denre gyógyír. Nekem jó példám is van: Herend.- Az az ügy sem zárult még le. .- Arról szeretnék beszélni, hogy az országban ott indították meg első­ként a dolgozók a kemény szakszer­vezeti mozgalmat, amiből a Munkás- i tanácsok születtek...- Vezetőjéből MDF-es képviselő is lett. Nem gondolja, hogy ez egy kormánypárti érdeh'édelmi mozga­lom, ami számíthat a támogatásra?- Nem hiszem, hogy ez így helyt­álló összefüggés. Magam is jelen voltam Herenden, nem csinálok be­lőle titkot. Már akkor érzékeltem az igényt, hogy a magángazdálkodás ki­alakításához szükséges olyan prog­ram is, ami a vállalatok dolgozói szá­mára is perspektívát nyújt. Ellenkező esetben komoly ellenállásba ütkö­zünk a gazdaság modernizációjának végigvitelében. Egyébként is, ez a módszer bevált már Amerikában, Franciaországban, Angliában. Vissza­térve a kérdése másik felére, a tőke­­injekció nem attól függ, hogy kinek a kezében van egy gyár, hanem, hogy mennyire produktív, életképes.-A privatizáció komoly akadozá­sáért sokan a bankrendszer görcsös működését teszik felelőssé. A keres­kedelmi bankok privatizációja is hú­zódik.- El kell ismemi, hogy ma a ma­gyar gazdaság egyik gyenge lánc­szeme a bankszféra. Mivel ez a gaz­daság egyik legfontosabb in ézmé­­nye, elkerülhetetlen a bankok egész­ségének visszaadása. Egyrész törté­neti kérdés, hogyan alakult ki a két­szintű magyar bankrendszer, aminek részleteiben most nem akarok elmé­lyülni. Fontosabb a konkrét, piaci elemzés, valamint a vezetők tevé­kenységének vizsgálata. És a legfon­tosabb a tőke szemügyre vétele.- Tavaly júliusban fogadta el a kormány a gazdasági növekedés aka­dályait elhárító munkaprogramot. Az ennek részeként megfogalmazott hi­telkonszolidációs folyamat most, egy esztendő után múltán sem ért a végé­re. Tehát nem csupán a bankok hi­báztathatok a lassú tempó miatt.- Az elmúlt év végéig a program a rossz minőségű hitelekre terjedt ki. Idén megindult és most is tart az adós és bank konszolidációs program ki­dolgozása. Ez nagyon lényeg s lépés a bankok egészsége felé. Hogy ez lassú? Nagyon nagy türelmet és kö­rültekintést kíván.- Kerülgeti a bankok privatizálá­sának kérdését.- Mert sokkal inkább bankerősí­tésről beszélnék. A magyar bankok­nak elsősorban tőkeinjekcióra, tőke­erősítésre, valamint a menedzsment javítására van szükségük. Gyenge láncszem- De hát azt hallom mindenhon­nan, hogy a bankok fulladoznak a pénzükben, mégis bűvészmutatvány ■ kicsikarni tőlük a hiteleket.- Az nem a tőke kérdése, hogy mennyi hiteligényt tudnak kielégí­teni a bankok. Sokkal fontosabb, hogy a tőkésítettség mértéke mutat­ja meg a kockázatviselő képességet. Ezen, valamint a forrásgyűjtésen keresztül dönti el a pénzintézet, hogy milyen rendszerben és mód­szerek szerint nyújtja a szolgáltatá­sát, magyarán, mekkora a kamata. Az erősítést a privatizációval együtt valósítjuk meg.- Mikor? Belefér ez még a kor­mány négy esztendejébe?- Muszáj.- Valamennyi kereskedelmi ban­kot?

Next

/
Oldalképek
Tartalom