Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
A Jány-per: ügyészi felülvizsgálati Indítvány (1.) Miért ítélték halálra? Új Magyarország, 1993.7.15 41 A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati Indítványt nyújtott be június Isbzcpén a Legfelsőbb Bíróságnak nelial Jiny Gusztáv vezérezredes javára, akit a Budapesti Népbirúság 1947. október 4-én golyó által végrehajtandó halálbüntetésre ítélt háborús bűntett miatt. Az Ítéletei -amely ellen a vádlott és a védi nem fellebbezhetett - 1947. november végén végrehajtották. A Legfőbb Ügyészség állás- I pontja szerint az elítélt bűnösségének megállapítása a büntetójogszabályok megsértésével torténL Az ügyészség indítványozza, hogy a Legfelsőbb | Bíróság az első fokon jo'gerősltett ítéletet helyezze hatályon kívül, s hozzon a törvénynek megfelelő határozatok Jány Gusztávot mentse fel az ellene emelt vád alól, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem háborús bűntett A Budapesti Népbírőság ítéletében megállapította: jiny (Hauczinger) Gusztáv - akit 1940-ben neveztek ki a 2. magyar hadsereg parancsnokivá, és csapatait 1942. május 13-án indította el a keleti frontra - 1943 januárjában a szovjet támadások megállítása érdekében az utolsó emberig, az utolsó töltényig való kitartásra adott paiancsot a katonáknak. Ennek következtében a 200 ezer főt meghaladó hadsereg több mint 120 ezer katonái vesztetL Jány Gusztáv hazatérése után új feladatot nem kapott, 1943. november 1-jével nyugdíjazták. A szovjet hadsereg előrelórése után Bajorországba távozott, ahol hadifogságba került, majd 1946. október 7-én önként visszatért Magyarországra. A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati Indítványában kifejtette: a Budapesti Népbírósig tévedett, és téves jogi következtetéssel megsértette a büntetőjogszabályokat, amikor Jány Cusztáv cselekményeit értékelve arra a következtetésre jutott, hogy: .ha tevékenységével aktive nem is segítette elő a háborúba való belesodródásba az országok de kétségtelen, hogy azt megakadályozni nem törekedett bár erre vezető közhivatali állásánál módja lett volna, s így maradék nélkül megvalósította a háborús bűntettet". Az ügyészség megalapozatlannak tartja a népbíróságnak azt az állítását amely szerint Jiny Gusztáv egyrészt a megszállt területek lakosságával való bánás tekintetében aúlyosan megsértette a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat másrészt külföldön felbujtója volt emberek törvénytelen megkinzásának és kivégzésének. A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság várhatóan szeptemberben tárgyalja. Elnök: „A zsidó munkaszolgálatosok rendben vonultak vissza, míga honvédség szétszaladt. Mi ennek az oka?" Jány: „Az alparancsnokok érdemeez. Nem vagyok bűnös, soha mást nem tettem, mint amit esküvel fogadott kötelességem előírt, és ami még a mai honvédségben is bennfoglaltatik. Igaz, ennek legjobb tudásom szerint igyekeztem eleget tenni, még akkor is, mikor kemény rendszabályokhoz kellett folyamodnom, hogy a rend és a fegyelem fel ne boruljon, éé-a hadsereg becsülettel harcoló zömének biztonsága, élete végveszélybe ne kerüljön. Szabályzataink előírásain túl nem tettem magamat. Az Oroszország elleni háborúnak sem politikai, sem katonai kezdeményezője nem voltam, ebben az irányban folyó tárgyalásokon soha részt nem vettem. Nem voltam és nem vagyok németbarát, sem eszméik megszállottja. Németországot nem ismertem, azon csak átutaztomban jártam, ott nemhogy balátom, de még ismerősöm sem volt. Eszméiket soha nem tanulmányoztam, katona, magyar katona voltam, akitől politika és annak áramlatai távol állottak. Kitüntetések után nem futottam, különösen idegen kitüntetések után nem. Engem a német fővezér nem tüntethetett ki. A vaskeresztet szimbólumnak tartottam, ezt kifejezésre is juttattam, mikor azt mondtam, ezt úgy veszem, mint elismerését a magyar hadsereg teljesítményeinek, éppúgy, mint 1943. május 1-jén, mikor Budapestre érkeztem, és amikor a miniszterelnök üdvözölt, szavait'azzal köszöntem meg és hárítottam el, hogy tudom, hogy nem nekem szólnak e szavak, hanem azoknak a hősöknek, kik a Don mentén életet és vért adtak azért, hogy a háború vihara végig ne seperjen országunkon. Nem vagyok sváb szülők gyermeke, j Anyai ágon magyar vagyok, jány Vilma édesanyám neve. Apai ágon elődeim nyugat-magyarországi óslakók, és nem jöttmentek. Magyar testvéreikkel együtt öntözték vérük és verítékükkel hazánk szent földjét, és osztoztak jó és balsorsban. Én nem szegődtem német zsoldba, és nevem ellenére is magyarnak érzem és tartom magamat. Nem mintha az aradi 13 nagyhoz merném magam mérni, meggyőződésem, hogy’ nincs senki, aki Aulichtól, Leiningentől vagy Pöltenbergtől magyar mivoltát kétségbe akarná vonni. Most is fohászom szálljon a Mindenható trónusához azzal a kérelemmel, hogy ne adjon hazánk földjén senkinek életet és boldogságot, csak annak, aki nálam áldozatosabb fia Magyarországnak, és hűségesebb tagja akar és tud lenni ennek a sokat szenvedett nemzetnek." A tárgyaláson Jány egész rokonsága, családja jelen volt. A vádlott szavai után a tanácselnök bíró szünetet rendelt el. A tárgyalás szünetében a közvetlen családtagok bemehettek hozzá. Szálegyenes tartásán nem látszott a háromszáz sötét pincei nap. A szünet után a vád perdöntő tanúi következtek. Olyan személyek szerepeltek itt>mint Illés Béla, a szovjet hadsereg nyugalmazott alezredese - Gosztonyi Péter szavaival: „korunk Münchhausen bárója". Itt is előadta a maga történetét, éppúgy, mint korábban Guszev kapitányról, az 1848-49-es magyar szabadságharc orosz hőséről, Zalka Máté „aranyvonatáról", avagy Krnál pasa nagyszerű magyar fegyvertársáról, Kemény László ezredesről, „akinek Izmirben lovasszobra van". A vád tanúi közt szerepeltek egykori tisztek is, akik már 1947-ben a hatalom küszöbén álló kommunista pártnak kötelezték el magukat. Ilyen volt Görgényi Dániel ezredes, későbbiekben a néphadsereg tábornoka, a hadsereg műszaki főnöke. Akadtak, akik nagy általánosságban és a magyar királyi honvédségbelső katonai mechanizmusáról mit sem tudva csak azt mondták el, amit megbízóik politikai célzattal a szá; jukba rágtak. Görgényi Dániel tanú többek között így vallott: „Alakulatunk hosszas vándorlás után, április 18-án rakodott ki Őreiben, majd június 11-re az egész 2. hadsereg kiérkezett a Donhoz... Itt állandóan kaptuk Jány aláírásával a hadparancsokat, amelyekben minket gyárának minősít, s ezáltal a szövetségesekkel szemben rontjuk a magyar hadsereg hírét... A németek a Don mellett a magyarokat mind jobban ágyútölteléknek használták fel, ezt mindgn^^n gondolkozású parancsnok belátta. (Ezért a ül. hadtest parancsnoka, Domanitzky Ödön altábornagy, nem akarva vállalni a felelősséget, színlelt betegséggel hazajött.) Jány ezzel nem törődve, a németekkel együtt ordította, hogy a magyar hadsereg gyáva, nem állja meg a helyét. Ezért a legdrasztikusabb és néha törvénytelen eljárásokkal is igyekezett . mindenáron való további kitartásra rávenni az egységeket. Amennyire vissza tudok emlékezni egy konkrét esetre: a Don mellett, Kosztenkinél a Vörös Hadsereg egy támadása alkalmával egy aknavető raj parancsnoka lőszer hiányában nem tudta megakadályozni az előretörést, rajával visszavonult, ezért Jány kivégeztette. Jány a polgári lakosság köréből túszok szedését is elrendelte, mely abból állott, hogy meg kellett jelölni minden faluban egy csomó polgári személyt, akik életükkel feleltek bármilyen rongálásért vagy idegen egyéneknek a faluban tartózkodásáért vagy átvonulásáért. Tekintettel arra, hogy ez a hadijoggal ellenkezik, mi ezt az alakulatunknál nem hajtottuk végre. Ha jól emlékszem, a 314-es különleges munkásszázad volt a 111. hadtest szállásmesterének alárendelve. Ezek nem zsidókból, hanem baloldali politikai foglyokból álltak. r zek között volt négy nazarénus kárpátaljai ember. Ezek fantaszták voltak, és minden olyan munkát, mely a háború továbbfolytatását előmozdította volna, hitükre hivatkozva megtagadtak... Ezt a négy nazarénust parancsmegtagadás miatt a III. hadtest hadbírósága halálra i ítélte. Érdekükben beszélni próbáltam a hadbírókkal, mire azt válaszolták, hogy erre felsőbb utasítást kaptak a hadseregparancsnoktól, sőt elmondták azt is, hogy fentieket kegyelemre ajánlották, de Jány nem élt a kegyelmezés jogával, ezzel az ítélettel példát akart statuálni. A sztálingrádi áttörés után hadsereg^parancsoj bocsátott ki Jány, melyben buzdította a magyar hadsereget, hogy nekünk nem úgy kel! harcolni, mint az olaszoknak és románoknak, hanem meg kell mutatni, hogy helytállunk az utolsó csepp vérünkig is. Más elóadnivalóm nincs. Görgényi Dániel s. k. tanú " Dr. Verő Ubul tanúvallomása: „Baloldali politikai magatartásom miatt katonai rangomtól megfosztva, 1941 végén büntető-munkásszázadba hívtak be Gödöllőre, majd 1942 végén a voronyezsi frontra küldtek... A voronyezsi áttörés 1943. január 17-én éjjel Bugyonnij nevű faluban, a Dontól 40 kilométerre ért bennünket. A fejvesztett és rendezetlen visszavonulás során néhány nappal később többedmagammal a Bjelgorod felé vezető országúton különös jelenetnek voltam tanúja... Az országúton, amint messziről láttam, egy
