Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
Új Magyarország, 1993.7.15 42 nyilván részeg, magas rangú tiszt nyitott prémbundában, sapka nélkül, nagy botoscsizmában, esetlenül mozgott ideoda és hadonászott. Közelebb érve felismertem benne Jány Gusztáv vezérezredest, a 2. hadsereg parancsnokát. Jány vezérezredes artikulátlan hangon ordítozva lovaglópálcájával verte válogatás nélkül az országúton eléje kerülő tiszteket, legénységet, muszosokat; gallérjuknál megragadva rándgálta őket, és így akarta sűrű szidalmazások közben visszafordítani, és a harc felvételére kényszeríteni azokat. Többek közt azt kiáltozta, hogy beszennyeztétek a magyar honvéd hírnevét, ezt már csak véretekkel fogjátok lemosni. Ha nem fordultok azonnal vissza és nem harcoltok, úgy felkoncoltatlak benneteket... Vallomásomat bármikor hajlandó vagyok esküvel megerősíteni. Dr. Verő Ubul s. k." A tanúvallomások elfogultak voltak, többségükben valótlan állításokat tartalmaztak. »Hallottam", »mondták*, »messziről láttam", s olyan parancsokra hivatkoznak - kivéve az ominózus január 24-ei parancsot -, melyet még sehol sem sikerült megtalálni. Az ezeket a vádaskodók^l elfogadó, de a védelem tanúinak vallomását figyelembe sem vevő, sőt a védelem sok tanújának kihallgatását mellőző népbírósági és népügyészségi magatartás is azt mutatja, hogy a Jány-per politikai indíttatású volt. A tanúk sorában Ternovszky János vallomása a legtanulságosabb. Ó mint gépkocsivezető a kémelhárítóknál szolgált, s a látottakról, tapasztalatairól így beszélt: »Gyakran vittem mind a három kémelhárftó csoport parancsnokát Jány vezérezredeshez referálni Alekszejevkába. A három csoport parancsnoka Alekszejevkába érkezésük után egy rövid ideig a hadseregparancsnoksággal közös fogdát használt. Ide tömegesen vitték be az orosz polgári foglyokat, akiket rövid úton kivégeztek. Tudomásom van arról, hogy egy alkalommal közvetlenül a 2. hadsereg parancsnokától, Jány Gusztávtól igényeltek egy teherautót vadászat céljára... Egy ízben 14 embert hoztak be a fogdába, ahonnan az egyik ember megszökött. Erre mind a 13 embert Alekszejevka határába kivitték és kivégezték... Vallomásomat az igazságnak megfelelően, minden kényszer alkalmazása nélkül tegzem, és aláírásommal hitelesítem* —-ftgó cetében hfi$?i;yes módon igazolódott be a'mondás: Isten nem ver bottal! Ternovszky is jobban tette volna, ha nem szórja a rágalmakat, mert vallomása nyomán felfigyeltek rá az NKVD emberei. Nem számított az, hogy csak gépkocsivezető volt, mivel az elhárítóknál szolgált, fülön csípték, kivitték a Szovjetunióba, és 15 évre ítélték. Jány Gusztáv a következőket válaszolta a tanúknak: .Dr. Verő Ubul tanár úr vallomásában azt mondja, hogy sapka nélkül, bundában botorkáló, részeg, magas rangú tiszt artikulátlan hangon ordítozott, becsmérelte a visszamenő tiszteket, és a legénységet verte lovaglópálcájával. Bundám, lovaglóbotom nem volt, 64 éves vagyok, de ezalatt összesen nem ittam annyi szeszt, hogy attól egy ember részeg lenne. Január 24-én az utóvéddel Ilinkáról Bugyonnijba mentem, tehát nem is lehettem Bjelgorod és Szúrni közt. Görgényi ezredes vallomásával kapcsolatban: 1. Ismeretlen tizedes kivégzésére parancsot nem adtam - mondja - 1943 január közepén, mert lőszerhiány miatt állását elhagyta. Ebben az időben, január 14-e után a III. hadtest már nem állt parancsnokságom alatt, az akkor a német 2. hadseregparancsnokság alatt volt, tehát ilyen parancsot nem is adhattam... 2. Négy nazarénusnak nem adtam kegyelmet - állítja. Ezeket a ül. hadtest tábori bírósága ítélte el. Kegyelmet annak a parancsnoka adhatott csak. Nekem erre semmi befolyásom nem volt, az esetről tudomásom sincs. Azt mondják, hogy külön, közvetlen hozzám rendelt kémelhárító csapatokat állítottam fel. Hol van ez a parancsom? Erre semmi tárgyi bizonyíték nincs! A tanúk beszélnek az I. b. osztályhoz (kémelhárítókhoz) tartozók túlkapásairól, de egy sincs, aki személyes tapasztalatát mondaná el. Mindenki csak mástól hallotta...* Pálosi Béla tanácselnök ezután megkérdezte: »Bűnösnek érzi magát?" »Nem érzem magam bűnösnek - válaszolta Jány. - A 11. § 1. pont bekezdése ellen nem vétettem, mert az abban foglalt cselekményt csak vezető állásban lévő közalkalmazott követhette el, aki a kormány tagja, vagy annak megbízottjaként katonák átadásáról szóló tárgyalásokon erre az országot kötelezte. A hábőrűnek sem kezdeményezője nem voltam, sem az országnak abban való fokozott mértékben való belesodródásán nem munkáltam, mert a kormánynak sem tagja, sem megbízottja nem voltam. Mint katona, tartottam magam a szabályzatok előírásaihoz, azokat túl nem léptem. Ha a vezetés tekintetében hibát követtem el, akkor emiatt nem az igen tisztelt népbíróság előtt kell felelnem, mert a harc vezetésében elkövetett mulasztások megtorlása a hadbíróság hatáskörébe tartozik. A 11. § 5. pontban foglalt cselekményeket nem követtem el. A hadműveleti terület lakosságáról vagy a hadifoglyokkal való bánásmód tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat semmiképpen meg nem sértettem, elkövetett kegyetlenségeknek sem tettese, sem felbujtója nem voltam, ilyenekről nem tudtam, különben az ilyenek bíróság előtt feleltek volna cselekedetükért* 1947. október 4-én volt a népbírósági tárgyalás zámapja. A szünet után - az utolsó szó jogán - Jány ezt mondta: .Sok szó esett arról, és ez hadifogságomba is eljutott, hogy a 2. magyar hadsereg katonái orosz területen raboltak, romboltak, embertelenül bántak a lakossággal és a foglyokkal. Ezt a vádat a leghatározottabban visszautasítom. Időm legnagyobb részét közöttük töltöttem, és tudom, hogy harcoló csapathoz tartozó honvéd nem rabolt és nem rombolt. Ezt még az sem tehette, aki ra- 1 bolni, rombolni akart volna, mert nem volt mit. Aki a ma, helyesebben a tegnap háborúját ismeri és aki a hadsereg működési területén kinn járt, az tudja, hogy sávúnkban városkáknak nevezhető nagyközségek és falvak voltak csak, melyekben a legtöbb épület rom volt, hiszen ezen a területen már kétszer szántott végig a háború harci ekéje. 1941-ben, mikor a német támadás a Don folyása előtt állott meg, ami az orosz kiürítés után még érték és élelem megmaradt, azt mind Összeszedték és felélték a németek.. i A magyar honvéd e romközségekben épített, segített a visszamaradt lakosoknak melyek csak idős emberekből, nőkből és gyermekekből állottak így, amikor egy-egy községből távoztak sírva búcsúztatták honvédeinket, kik még élelmükből is juttattak nekik Ez rosszakarattal sem mondható embertelen bánásmódnak j Magamat bűnösnek nem érzem. 1945 augusztusában már tudtam, hogy a háborús bűnösök listáján szerepelek Ártatlanságom tudatában, hadifogságból . való szabadulásom után alegelsó haza- i térő szerelvényen helyet kértem, és 1 visszatértem önként, anélkül, hogy' erre az amerikai parancsnokságok vagy a l megélhetés gondjai késztettek volna." ! Jány szavai után a bíróság tanácskozásra vonult vissza, s majd egy óra múlva sor került az ítélet kihirdetésére: „A népbíróság Jány Gusztáv volt vezérezredest kétrendbeli háborús bűntettben találta bűnösnek, és ezért golyó általi halálra ítélte. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs* Gyürkéi Jenő (Folytatása a pénteki számunkban)
