Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
26 lány réteg, amelyik azelőtt vörös csillaggal a gomblyukában vagy a blúzán a túlfizetett hitelek felvételével árulta a hazát, abban van érdekelve, hogy áron alul adja oda a portékánkat akárkinek és minél előbb. Lehetőleg addig még, amíg a nemzetinek mondott kormány van hatalmon. A bolsiból demokratává átoperáltak eladnak és kiárusítanak mindent, a amit hagyunk nekik kiárusítani. Ezzel szemben mi azt mondjuk: igen, receszszió van az egész világban, igen, itthon nincs tőke, de minden mégsem lehel eladó. Nem igaz, hogy a hatékonyságnak egyetlen feltétele van: oda kell adni áron alul, mert ha elkótyavetyélik, hasznot hajtó lesz. Az eddigi tapasztalat az, hogy a jól menő és jövedelmező, vagy a könnyűszerre) talpra állítható vállalatokat vették meg mélyen áron alul és a sok ráfordítást, megszervezést igénylő, valóban óriási adóssággal küzdőket pedig itthagyták a nyakunkon. Ez azért történhetett meg, mert elképzelés nélkül, a transzvesztita nómenklatúra érdekeinek szolgálatában gyeplő és fék nélkol csúsztunk rá arra a privatizációs lejtőre, amelyre még az előző, kádársági állampárti kormányok löktek rá bennünket. Az áron alul. való eladás hasznot hajt egyeseknek, rendszerint azoknak, akik sok vállalat elértéktelenedéséért felelősek. Most tovább sorvasztják, s ebből is hasznuk van. Sokkal valósabb és stigorúbb törvények közé kell szorítani a vagyonértékelést és a privatizációt. Az első a saját érdek. Ha mi eladók vagyunk és tőkét várunk, akkor tisztelettudónak és korrektnek kell lennünk a vevővel és különösen a befektetővel. Nem lehetünk „lenge, könnyű lányok", akiket csak úgy odaintenek az urak asztalához az élkülföldi keritők, a privatizációs tanácsadó és felmérő cégek. Nem lehetünk egyoldalúak. Ennek pedig most sok jele van. Mi az Amerikai Egyesült Államok üdvös gazdasági jelenléte mellett nagy szerepet szeretnénk szánni a távol-keleti gazdaságoknak és termelési, szervezési tapasztalatoknak. Japánnak, Koreának — tudjuk, melyiknek — és a két Kínának, a hatalmasnak és a kisebbnek, de gazdagabbnak. A legfontosabbnak pedig azt tartjuk, hogy az egymásra utalt szomszédság végre szabadon kiépíthesse saját gazdasági együttműködését, saját közép-európai piacát, és felismerje végre az egymásrautaltságát. Nekünk a magunk s/erény eszközeivel segítenünk kell keleti nagy szomszédaink gazdasági talpra állását, fizetőképessé válását, mert ez létérdekünk. Magyarországon a nyolcvanas évek eleje-közepe óta meghatározó jelleggel restriktiv gazdasági politika van. Ezt nem ez a kormány találta ki, hanem az előző kommunista kormányok, mert nem talált más megoldást tékozló, alapvetően hibás szemléletű és vezetési gazdaságának fenntartására, amely a kommunista rendszert tartotta a hátán. Elvenni, elvonni, hogy a nemzetközi pénzpiac megadja a rendszer fenntartásához szükséges hiteleket. Hogy lehessen építeni Tengizl. Az Antall-kormány azért felel, meri lényeges változtatás nélkül folytatta ezt a restriktiv politikát, és még csak komoly kísérletet sem tett a kitörésre. Ebbe bele kell érteni az adósságszolgálati kérdéseket is. Nekünk tehát ezzel kell szakítanunk. Véget kell vetni ennek az önemésztő folyamatnak. NEM LEHET MILLIÓK ÉLETÉT TOVÁBB TERHELNI A gazdaságpolitikának, beleértve az adópolitikát is, mindenekelőtt kiszámíthatónak kell lennie. Ebben a vonatkozásban az Antall-kormány működése katasztrofális. Itt most semmi sincs szabályozva és kiszámíthatóvá téve. Most például egy csomó leveszöldséghez nyugtát kémek adni, de milliárdos sibolások el vannak felejtve. A Magyar Üt olyan államhoz és olyan kormányhoz keres képviselőket, akik nem a magyarázkodás nagymesterei, hanem akik képesek, ha kell, nemet mondani, de akik egyszer legalább valamit végrehajtanak. Ehhez azonban a mozgalom köreinek is pontosan • ilyeneknek kell lenniök. A saját tevékenység mindenekelőttl A körben minden egyes tagnak tudnia kell a feladatát. Tudnia kell, hogy kit kell értesítenie a kapott információról, kivel kell állandó kapcsolatot tartania, és magának a körnek is tudnia kell, hogy a környezet mely körével van közvetlen kapcsolatban, oda-vissza csatolásban, melytől várhat segítséget rendezvényeihez és működéséhez. Jelen keil lenni mindenben. Hallatni kell a hangunkat, állandóan kezdeményeznünk kell, és soha nem védekeznünk és magyaráznunk. A társadalomnak elege van az örökös magyarázatokból. Nem igaz, hogy mi nem va- j gyünk eléggé leleményesek, amikor közérdekű feladatokat találunk magunknak. Kapcsolatkeresésünkben vezérelv kell legyen, hogy miután felmutattuk és kézzelfoghatóan bizonyítottuk tiszta szándékainkat, magyar elkötelezettségünket, nyitottságunkat és rugalmasságunkat, világosan megmondjuk mindenkinek: aki bennünket nem vállal, legalább egy nyilvános mozdulat erejéig, azt mi sem vállalhatjuk. Mi nem sokra becsüljük a félelemtől, vagy a hamis, kiprovokált nemzetközi megítéléstől és az egzisztenciavesztés rémétől vacogó embert, politikust, aki csak sötét sarokban, suttogva mer szabadon véleményt nyilvánítani és lehetőnek tartja, hogy rejtőzködve éljen a saját hazájában. Kern volt elég ebből a kommunizmus 45 éve alatt? Mi tudjuk, hogy ez végső soron a nemzeti lét sírja. Nem kell velünk természetesen mindenkinek egyetérteni és együttműködni. Mi sokra becsüljük a szembenálló felet, ha nyilt és érdemi kérdésekben vitázik. A túlerő azonban nem ijeszt meg bennünket. Bizonyosak vagyunk benne, hogy fogunk még mi is az erő pozíciójából tárgyalni, noha nem ez a célunk! Mi elsősorban a még meg nem szólítottak mozgalma kívánunk lenni. Jelenlegi tagságunk gerincét az MDF-ből már régen kikeseredettek alkotják, valamint azok, akik éppen erre a hívásra vártak. Politikai alapállásunk a magyarság szeretele és a keresztény, keresztyén elhivatottság. Minden ilyen párt tagságával meleg baráti viszonyt tartunk fenn, beleértve az MDF tagságát is. amelynek jelentős része most vajúdásos állapotban van és félelemtől vacogva tűri vezetőségének egyre fokozódó és állampáninsodó centralizmusát. Csak sajnálhatjuk a profi párt satujábq fogott egykori barátainkat, függöny mö; götti vergődésüket. A mi kapcsolatunk ezekhez a pártokhoz nem a vezetőségek tárgyalásain dől el, noha természetesen fogunk majd tárgyalni, mert beletartozik a politikába Nekünk a magyar ember a fontos, egyszerű tag, akivel a Magyar Üt Kö Mozgalom egyszerű tagja szót ért. Ugyanilyen elrendezésű a viszonyúnk a nagy keresztény egyházakkal is: minden tiszteletet megadunk a katolikus klérusnak és 8 protestáns egyházak vezetőinek, de közvetlen, élő kapcsolatban mozgalmunk csak az úgynevezett alsópapsággal tud lenni, a lelkipásztorral, aki segít nekünk, akire építhetünk, aki imádkozik érettünk. Egyetlenegy párttal lesz merőben más a viszonyunk, és ez a Magyar Igazság Pártja. Ez a készülő párt, noha teljesen világos, hogy egy önálló, saját alapszabállyal és saját vezetéssel rendelkező, független egység kell legyen, mégis a mi édes gyermekünk. Ennek a pártnak mozgalmunk szolgálatokat fog tenni és minden módon segíteni fogja érvényesülését. Mi fogunk értük dolgozni, számukra képviselőket kiválasztani és a jelöltekért mi fogunk megküzdeni. Természetesnek kell lennie az átjárásnak a Magyar Út és a Magyar Igazság tagsága között. Nemcsak szemléletben, erkölcsi tartásban és politikai felfogásban kell az egyetértésnek megmutatkoznia, hanem szervezeti összeszövődésben is. A mai világban csak az a párt tud tartósan nagy befolyást gyakorolni a politikára, amely alatt, mellett ott van egy széles népi alapú mozgalom. Ne szégyelljünk tanulni a kommunistáktól. Az MSZOSZ és az MSZP—MSZMP szövetsége, minden gyakran eljátszott szembenállás ellenére ' tény. Mi nem rejtjük véka alá: a Magyar Igazság a mi pártunk, a magyar úton csak a magyar igazságért dolgozva lehet tisztességgel járni. A választás azonban kétfordulós lesz. Elkerülhetetlen már most kimondani: a Magyar Út másodsorban csak olyan erőket támogat, amelyekkel van valami elvi közösségünk, és amelyek nyíltan és tisztességgel elfogadnak bennünket. Ám lássuk. > Idáig azonban még hosszú út vezet és rengeteg munka Kiadott programunkat, amelyet máris átdolgoztunk, néhány fontos szempont
