Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-14 / 8497. szám

Magyar Fórum, 1993.7.8 27 figyelembevételével tovább fogjuk csi­szolni és épiteni. Éppen az itt most el­hangzó javaslatok figyelembevételével. Az országos gyűlésnek itt most alapvo­nalaiban kell ezt a programot elfogad­nia és a megválasztott új elnökséget fel­hatalmaznia, hogy azt az elfogadott mó­dosításokkal kiegészítve véglegesítse, majd készítsen egy részletes programot. A nyár és az ősz folyamán regionális értekezleteket tartunk, amelyekben programunk tovább finomodik és tágul is. Nagyon nagy figyelmet szentelünk annak, hogy a velünk eddig is együttmű­ködő szervezetekkel eleven kapcsolatot építsünk ki, és sohasem hagyjuk egy­mást bizonytalanságban. HAGYOK FONTOS SZAMUNKRA A MAGYAR VIDÉK, A FÖLD NÉPE ÉS A GAZDÁLKODÓ EMBER Ezért hagyományosan jó kapcsola­tainkat a Gazdakörökkel — szintén első­sorban a tagság szintjén — ápoljuk és fejlesztjük. A Magyar Szellemi Védegy­let számos tagja mélyen kivette részét alapozó munkáinkból. Nagy tisztelettel fordulunk a Közakarat Egyesület min­den tagjához: továbbra is várjuk segítő­kész hozzájárulásukat. A Rákóczi Szö­vetség, a Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége és az Erdélyi Körök, a transzszil­­vánisták és a Magyarok Világszövetsége és még sok-sok felsorolni is nehéz szer­vezet tőlünk becsületes és nyílt támoga­tást remélhet. Nem soroltam fel minden­kit, mert a legtágabb körből is kimarad valaki, és minél tágabból marad ki, an­nál nagyobb a sérelem. Végezetül azt is meg kell mondani, hogy mi az, amivel szembenállunk. Szembenállunk a kommunizmus minden válfajával és a nácizmus minden válfajá­val. Szembenállunk a kommunista fasiz­mussal és a fasiszta kommunizmussal. De szembenállunk azokkal is, akik a mi helyünket ott a szélsőjobbon, ezek kö­zött az általunk is elitéit felfogások és je­lenségek között jelölnék ki. Szembenál­lunk azokkal, akik bennünket rágalmaz­nak és gyaláznak. Szembenállunk min­denkivel, aki hazugságokra építi a poli­tikáját és csal, lop. Megbecsüljük viszont a tisztességes bal­oldalt. Mert mi tisztességes jobboldali­nak tartjuk magunkat. Politikai célunk az, hogy JOBBOLDALON LEGYEN A CENTRUM! Mert most baloldalon van, minden el­lenkező híresztelés ellenére. A világban most nemcsak a jaltai rendszer felbomlásának lehetünk tanúi, hanem a versailles-i rendszer felbomlá­sának is. A kettő voltaképp majdnem ugyanaz. A versailles-i—trianoni rend­szernek mi legnagyobb kárvallottjai va­gyunk. Nekünk annak tudatában kell él­nünk és dolgoznunk, hogy ez a rendszer összeomlóban van, és elkerülhetetlenül valami új jön utána. A kérdés az, hogy milyen, és számunkra még nagyobb kér­dés, hogy nekünk mi jut az újból és új­ban. Kicsik és megnyomorítottak va­gyunk, de ez mégis rajtunk is múlik. Helyzetünk jobbra fordulása attól függ, milyen belső rendet tudunk teremteni ma­gunknak, mennyire tudjuk képviselni az érdekeinket. A mostani politikai rendszer nem tudja képviselni a magyar érdekel. A hogyan a költségvetése és az államház­tartása alig különbözik a nyolcvanas évekbelitől. ugyanúgy külpolitikája is csak ilyen lehet, határozatlan és ukrán­­magyaros. Mi ebből nem kérünk. Mi elsősorban önrendelkezést követe­lünk minden magyarnak, aki a trianoni békediktátum során került a határoFáh kívülre. Igen, mi is légies határokat kívá­nunk. Nem területeket, hanem lelkeket. Ezúttal például szeretettel köszöntjük azokat a román, magyar, német és török embertársainkat, akik már húsz órája vesznek kényszerű napfurdőt a légies ro­mán-magyar határon. No, de mi ez a boszniai népirtáshoz képest, mondhat­ják egyesek. Nem, kérem, a töve ugyan­­az. Egyetlen orgánumunk van, a Magyar Fórum és annak havi folyóirata. Ez a lap ma már hatvanezer példányban jele­nik meg Ez szép eredmény, de ahhoz, hogy átütő sikert érhessünk el, kevés. Ezért a Magyar Út Körök Mozgalom minden egyes tagjának állandó köteles­sége a lapterjesztés és ezzel szavunk el­juttatása azokhoz a rétegekhez, ame­lyekhez még nem jutottunk el. Terjeszte­ni, előfizetést gyűjteni, elvinni és beszél­ni róla valamennyiünk számára létkér­dés. Csak a Magyar Fórum állandóan bővülő nyilvánosságának szervező erejé­vel érhetjük el a jelenlétünket a nagy or­szágos tájékoztatási intézményekben. Ezek most el vannak zárva előlünk, csak a szenzáció kell nekik néha, ha mi je­lentjük azt. Információs Számkivetettek vagyunk a saját hazánkban. Az ez ellen való fellépést csak a saját újságunk elter­jesztésével szervezhetjük meg. Hölgyeim és uraim, magyarok! Min­den kérdést ebben a beszédben termé­szetesen nem lehet érinteni. Munkánkat ma el kell yégeznünk. Mindenkit intek a szóval való takarékoskodásra. Helyzetünk nem rózsás, nehéz felada­tok megoldása áll előttünk, de erőnket éppen ez sokszorozza meg. Egy bizo­nyos, mi, AKIK MOST in VAGYUNK, NEM FÉLÜNK! Ha mélyebben belegondolunk, ebben az országban most inkább azok félnek, akik nincsenek itt még lélekben sem, de árgus pillantásokkal figyelik minden mozdula­tunkat. Akik ma hatalmon vannak — most nem csak a kormánypárto'kra gon­dolok, hanem a hatalmon lévő ellenzék­re is — és a hatalmon maradt kommu­nista nómenklatúrára is, ők félnek. Ez mindig Így volt Magyarországon: a nem természetes és nem őszinte hatalom egy­szer csak mindig elkezdett félni, ök de­mokratának mondják magukat és köz­ben félnek tőlünk, akik jószerivel min­denből ki vagyunk rekesztve. Ki va­gyunk zárva, és mi mégsem félünk. Erős vár a mi Istenünk, erős vár a mi magyarságunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom