Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Pesti Hírlap, 1993.7.9 11 ZÉTÉNYI ZSOLT PARLAMENTI FELSZÓLALÁSA AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGNAK AZ IGAZSÁGTÉTELLEL KAPCSOLATOS DÖNTÉSE ÜGYÉBEN A bűn a szégyen, nem a büntetés Tiniéit Elnök Úr, Tiniéit Ornággyúlés! Egy alkotmánysértés tárgyában kérek szót. A Magyar Köztársaság Akotmányblrósága 1993. június 29-én két határozatot hozott. Az egyik határozat az egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló, az Országgyűlés 1993. február 16-i ülésén elfogadott törvény alkotmányosságát bírálta el, míg a másik a büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló 1/1993. (II. 27.) országgyűlési elvi állásfoglalás alkotmányosságát elemezte. Az Alkotmánybíróság mindkét országgyűlési döntést alkotmányellenesnek minősítette. Mindkét döntés dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleményével született. Az ülés után a televízió által megszólaltatott, a határozathirdetésen jelen volt országgyúlési alelnök megelégedésének adott hangot, és annak a reményének, hogy hasonló törekvésekre nem kerülhet sor. Do^nbach Alajos az Alkotmánybíróság június 29-i ülése után azt mondotta a Televízió munkatársának egy ország füle hallatára, hogy: 'Végre minden lehetőség megszűnhetett arra, hogy bárkik, bármilyen jogcímen, bármilyen módon felelevenítsék ezeket a rég múlt ügyeket.’ Ez a megnyilatkozás nem igényel külön magyarázatot. Csupán az a kérdés vethető fel, hogy az Országgyűlés által jelentős többséggel elfogadott törvény és állásfoglalás nem kötelezi-e az Országgyűlés minden tagját, beleértve tisztségviselőit is ar'I ra, hogy a törvényhozás mél-,j lóságát tartsák tiszteletben' nyilatkozataikban is. Az egyes büntetóeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényt az Országgyűlés 126 képviselő távollétében, 149 igen, 71 nem szavazattal, 15 tartózkodással fogadta el, míg a büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló elvi állásfoglalást név szerinti szavazáson 152 igen, 87 nem szavazattal és 7 tartózkodással fogadták el. A szavazati arány megközelítette tehát a kétharmadot. Felvetődik tehát a kérdés, mi az esély az elmúlt önkényuralmi rendszerben súlyos bűncselekményt elkövetett személyek felelősségre vonására? Tartozunk azzal az ország népének és saját magunknak, hogy kijelentsük, a főbenjáró, az önkényuralom által nem üldözött bűncselekmények elkövetőinek megbüntetésére a jelen helyzetben alig van lehetőség. Az Alkotmánybíróság még nem bírálta el a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, amely, az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szól. Ez a törvényjavaslat azonban elfogadása esetén is az elmúlt önkényuralmi rendszer időben és személyi körben igen szűk szeletére terjed ki. , Megtett-e mindent az Országgyűlés a bűnösök felelősségre vonására? Válaszom az lehet, hogy az Országgyűlés minden eléje terjesztett törvényjavaslatot megszavazott, és minden próbálkozást az Alkotmánybíróság hiúsított meg. Történt ez annak ellenére, hogy az első 1991. november 4-én meghozott törvény alkotmányellenessé minősítése előtt és után jelentős hazai és külföldi szakértők véleményével támasztottuk alá álláspontunk helyességét német törvényhozás 1993-ban az első, Zétényi—Takács-féle elévülési törvényre megszólalásig emlékeztető tervezetet fogadott el és emelt törvényerőre anélkül, hogy ezzel a • törvénnyel szemben bármiféle alkotmányossági kifogás vetődött volna fel. Megjegyzendő, hogy a két ország jogrendszere között nincsen olyan jellegzetes és lényegbevágó különbség, amely ezt az élvi és politikai súlyú eltérést bármiképpen indokolná. ' Azokkal a vádakkal szembeni amelyek szerint szakmai érvekkel politikai érveket szegezünk szembe, a magyar és nemzetközi jogtudomány képviselőire, és az egyik legfejlettebbjogállam képviselőire, és az egyik legfejlettebb jogállam törvényhozására, a Bundestagra hivatkozva állíthatjuk, hogy nem az a politikai álláspont, ha valaki az önkényuralmi rendszer bűnöseit meg kívánja büntetni, ha valaki keresi ennek az alkotmányos lehetőségét, hanem az a politikai álláspont, ha valaki minden ésszerű ellenérv és nemzetközi tapasztalat ellenére konokul és tántoríthatallanul ragaszkodik a büntetlenséghez. Nem a büntetés a politikai döntés, hanem a büntetés elmaradása, a büntetéstől való mentesítés. Engedjenek meg néhány megjegyzést, összhangban a magyar és nemzetközi jogtudomány jeles képviselőinek véleményével és a különvéleményt nyilvánító alkotmánybíró állásfoglalásával. Téves az az előfeltevés, hogy nyilvánvalóan elévült bűncselekményeket kellett volna megbüntetni. Nyilvánvalóan elévült bűncselekmény ugyanúgy nem létezik, mint ahogy nyilvánvalóan elkövetett bűncselekmény sem létezhet jogilag mindaddig, amíg a szabad és független bíróság meg nem hozza döntését a függetlenség és pártatlanság biztosítékaival övezve, igazságos és nyilvános tárgyalás alapján. Nincs alanyi joga senkinek sem bűncselekménye büntetlenségére, ellenkezőleg, az. állam köteles a bűnös embert és a bűncselekményt üldözni a törvény szabta határok között. Az érintett törvénnyel sem a törvény előtti egyenlőség, sem az ártatlanság vélelmének elve sem sérült. Az eljárás módosítása nem visszaható hatályú, és az eljárási szabályok törvénnyel megállapíthatóak. A cselekmények nem általában évülnek el, hanem adott tettes adott bűncselekménye évül el. Az a körülmény, hogy volt-e a tettesnek büntethető cselekménye, csak bíróság által, nyilvános, igazságos tárgyaláson állapítható meg, vádemelés esetén az alkotmány tételes előírása szerint. Fokozottan igaz ez akkor, amikor az állam évtize-
