Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Pesti Hírlap, 1993.7.9 1 9 1. <s* deken kérésziül politikai eszközként használta a bűnözést mindazokkal szemben, akik valódi vagy vélt veszélyt jelentettek az önkényuralomra, a nemzetellenes diktatúrára. Az Országgyűlésnek jogában áll olyan elvi állásfoglalást meghozni, amely szerint a 'büntetőjogi felelősségre vonás törvényes ok nélkül való mellőzésének minősül, ha az állami vezetés felismerhető vagy alaposan feltehető akaratának megfelelő, alkotmányos jogállami rendszerekben elfogadott alkotmányos alapelvekkcl összeegyeztethetetlen okok miatt mellőzik a bűncselekmény üldözését.' A parlament ezzel nem korlátozza a '< bíróságok szuverenitását és a jogértelmezésre való jogát. Az elévülés nyugvása az 1945. évi VII. törvény 9. paragrafusába iktatott módon létezik a magyar jogrendszerben, annak alapgondolata összhangban van az Országgyűlés értelmezésével és a hivatkozott nemzetközi példával. Az elvi állásfoglalás az Alkotmánybíróságnak az elévülésről szóló határozatára figyelemmel értékeli a múlt rendszer jogának ellentmondásait, közvetve utal büntetőpolitikájának alkotmányellenességére, a bűnüldözési kötelezettség alkotmányos parancsának megtagadására. Ezzel összefüggésben rögzíti az Országgyűlés tekintélyes többségének véleményét. E jogszabály-értelmezés súlya, erkölcsi meggyőző ereje az Országgyűlés tekintélyéből, az államhatalmi ágak közötti meghatározó helyéből ered. Nem korlátozza a bíróságok törvényértelmezési szabadságát, de felhívja a figyelmüket a törvényhozó szándékaira és véleményére. Azon törvényhozó szándékaira és véleményére, amely a legsúlyosabb büntető jogszabályok megalkotására is jogosult. Visszamenőlegesen nem alkot normát, tehát nem ütközik az alkotmányba. Az Alkotmánybíróság akkor járt volna el helyesen, ha az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványodat elutasítja. Mivel ezt alkotmányos alap nélkül tette meg, ezért döntése alkotmányellenes. Hivatkozom a teljesség igénye nélkül az alkotmány 2. paragrafusa (2) bekezdésére, amely szerint: 'A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.’ A hatalomgyakorlás eszközeként az alkotmány nem említi meg az Alkotmánybíróságot. Ebből következik, hogy a népszuverenitást hordozó arlament döntéseit csak a leélő legszűkebb körben és abban az esetben lehet alkotmányellenesnek minősíteni, ha azok az alkotmányba, illetve az alkotmányból egyenesen és közvetlenül következő ■jogtételekbe ütköznek." Erről az említett esetekben nem lehetett szó. Az alkotmány 5. paragrafusa szerint: 'A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát.’ Vajon hogyan védheti a nép szabadságát és hatalmát akkor, ha büntetőhatalmát alkotmányos ok nélkül korlátozzák? Az alkotmány 8. paragrafusa (1.) bekezdése szerint: 'A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.’ Vajon hogyan védheti az állam az alapvető jogokat, különösen az élethez és az emberi méltósághoz való jogot akkor, ha erre irányuló büntetőhatalmát alkotmányos ok nélkül korlátozzák? Az. alkotmány 19 paragrafusának (1.) bekezdése szerint: 'A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.' Míg ugyanezen szakasz (2.) bekezdése szerint: 'Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jo, gait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.’ Vajon hogyan védheti az Országgyűlés a társadalom alkotmányos rendjét, ha az állam büntetőhatalmának gyakorlásában alkotmányos ok nélkül korlátozva van? Az Országgyűlés említett döntései, melyeknek különös nyomatékot ad e testület a népszuverenitásból eredő súlya, azt az üzenetet hordozzák, hogy egyetlen hatalom sem követhet el bűncselekményeket a társadalom tagjai ellen abban a hiszemben, hogy bármilyen okból, így időmúlás miatt, mentesülnek bűnöző tagjai a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Ez az alkotmányos hatalomgyakorlás elemi erejű üzenete. Nem nagyhatunk kétséget a magyar társadalomban az iránt, hogy ezekkel a döntésekkel meghiúsult az igazságlétei törvényhozási lehetősége, eltekintve az említett kormány-előterjesztéstől. olyan körülmények közölt, amilcnr a jogalkalmazók hangsúlyosan a jogalkotókra mutatva arra hivatkozva tagadják meg bűnüldözési kötelezettségük teljesítését, hogy jogszabályig van szükség a büntetőhatálom gyakorlásához. Jlyek körülmények között jelentős változást csupán az út választások után megalakuló olyan új parlament hozhat, amely a szükséges alkotmány- és egyéb változásokhoz megkövetelt kétharmados szavazattöbbséggel rendelkezik. Azoknak az erőknek tehát, amelyek igazságot akarnak szolgáltatni, szükségük van erre a többségre. Ellenkező esetben helyrehozhatatlan sérelem éri a magyar nép önbecsületét, lelki egészségét, az igazságosságba és méltányosságba vetett hitét, nem utolsósorban a hatalom hitelességébe vetett bizalmát. E súlyos döntésekkel járó erkölcsi és politikai következményekért a teljes erkölcsi és politikai felelősség az Alkotmánybíróságot és azokat a ftolilikai erőket terheli, ameyek mindent megtettek az igazságtétel eszméiének lejáratására és árira, hogy. el^e-, gyék a magyar nép hitét. Ezekért á döntésekért valakinek valamikor súlyos árat kell fizetnie, mind politikai, mind erkölcsi tekintetben. Végül engedjék meg, hogy egy régi mondással fejezzem be szavaimat, amely szerint: nem a büntetés a szégyen, hanem a bún. Ezt a szégyent a magyar népnek kell letörölnie a meggyalázott Justitia arcáról. Köszönöm a figyelmet."