Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-13 / 8496. szám

NépszaPduság, 1993.7.6 18 mint amilyennek sokan várták. Amennyiben a politika nem ké­pes a felhalmozódó csalódottsá­got és elkeseredettséget kezelni, akkor az új rendszer elveszítheti kezdeti legitimációs tőkéjét, mi­előtt az új intézmények gyöke­ret ereszthetnének. Előadódhat, hogy az intézményi szerkezetet meg kell változtatni, de ez csak­is demokratikus úton, a komp­romisszumképes polgári erők összefogásával történhet meg.- Csakhogy Csurka István és mozgalma is elégedetlen...- Ez meglehetősen összetett politikai, kulturális, ideológiai és gazdasági jelenség, amelyet több egymást kiegészítő módon lehet magyarázni. Az egyik le­hetséges magyarázat az, hogy a Csurka-jelenség a döntéshoza­talon kívül rekedtek állandó és veszélyes frusztráltságának egyik változatát jeleníti meg. A miniszterelnök ugyanis sikere­sen választotta el a pártot a parlamenti frakciótól és mind­kettőt a kormánytól, ahol lé­nyegében a politikai és gazda­sági erőforrások elosztásáról döntenek. így' a rendszerváltás kezdetétől Csurkáék nemcsak az erőforrások elosztásából szorultak ki, de semmilyen ér­demleges befolyást sem tudtak gyakorolni a kormány, s így a miniszterelnök ellenőrzésére. Az én értelmezésemben Csur­káék lázadása a vesztesek láza­dása volt. Kiválásuk új helyze­tet teremt: amíg formálisan a hatalmon belül voltak, kor­­mányellenességük meglehető­sen korlátozott volt. 1994 után azonban igazi ellenzékként lép­hetnek fel, akár egyesítve a szociális demagógiára hajlamos nacionalista erőket, legyenek azok „bal-” vagy „jobbolda­liak”.- Ezzel nyilván minden politikai erőnek számolnia kell, amely eséllyel indul a kővetkező választá­sokon. Mi lenne erre a Fidesz vála­sza?- Egy így hipotetikus kérdés, i s nem is vagyok hivatott a Fi- I desz nevében nyilatkozni. Én ’ magam úgy gondolom, hogy az egyik kritikus kérdés az, hogy a szélsőségesek bekerülnek-e a parlamentbe vagy sem, s egyál­talán, nyúlnak-e alkotmányel­lenes, netalántán erőszakos eszközökhöz? Azoknak a politi­kai erőknek és szervezeteknek, amelyek erőszakra építenek, nincs helyük a demokratikus politikai életben. A politikai erőszak megtörése a gyenge de­mokráciák jellemzője. Ez vo­natkozik a fajgyűlölet politikai és erőszakos kifejeződéseire is.- Disszertációjában a kelet-kö­­zép-europai országok kialakulóban lévő rendszereinek konszolidációs problematikájáról is irt.- Az imént már utaltam a stabilitás, legitimáció és kon­szolidáció összefüggéseire. Eh­hez még két dolgot tennék hoz­zá. Az egyik, hogy az átmenet politikai, szociális és gazdasági bizonytalanságai és válságje­lenségei felértékelik a folyamat irányításában résztvevők de­mokratikus elkötelezettségét. Nálunk ide tartoznak a kor­mányzati erők, az ellenzék pártjai és a döntéseket befolyá­soló egyéb érdekcsoportok is, mint például a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek. • Adam Przeworski amerikai po­­jlitológust idézve azt monda­nám, hogy a demokrácia olyan berendezkedés, amelyben a kormányzó pártok választáso­kat veszítenek. A másik, amit a konszolidációval kapcsolatban fontosnak tartok, az, hogy gaz­dasági fellendülés nélkül nincs tartós politikai stabilitás. Azt gondolom, hogy egyebek mel­lett ez a fő tétje a ’94-es válasz­tásoknak. Washington, 1993. július Serény Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom