Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-13 / 8496. szám
több mint 15 ezer vegyes vállalat jött létre, és 1990-től közel 5 milliárd dollár működő tőke áramlott az országba. > A kelet-kozép-európai rendszerváltozások nem alapulhatnak, megfelelő példa híján, kidolgozott közgazdaságtani elméletekre. A korábban más törvényszerűségekre kidolgozott sokkterápiás módszerek kísérletei rendre olyan feszültségekhez vezetnek a térségekben, melyek szükségszerű velejárója, hogy a gazdasági stabilizálódás helyett politikailag váltak instabillá (Például: Oroszország, Lengye ország, Baltikum stb.VMagyaror szágon a sokkterápiát el nem fo gadó kormánykoalícióé a kor mány/ati felelősség. Nagyon le egyszerűsítve a kérdést: a ma gyár kormányzat nem tartotta lehetségesnek, hogy a gazdaság működési föltételeit átalakító lépéseket és az úgynevezett nagy elosztási rendszerek átalakítását (ebbe beleértve az államháztartás radikális reformját is) egyszerre és egyidejűleg lépje meg. A kormány a gazdasági programjában számot vetett azzal, hogy kölcsönös összefüggéseiben kell kezelni az átalakítás folyamatában az egy időben jelentkező négy nagy problémagócot: az inflációt, á munkanélküliséget, a külső egyensúly megtartását és a gazdasági növekedés kérdését. A determinációkat és a rendelkezésre álló erőforrásokat figyelembe véve már az indulásnál tisztában voltunk azzai, hogy az első években - mivel a stabilizáció érdekében a külső egyensúly rendbetételét és az infláció megállítását vagyunk kénytelenek kiemelni - a növekedés és a munkanélküliség problémájának megoldása háttérbe szorul, arra csak a «második ütemben", a piacgazdasági követelmények teljes Körű érvényesülése mellett, szerves fejlődés .betetőzéseként kerülhet sor. Az államháztartás reformját és ezzel a belső egyensúly megteremtését elsősorban a gazdaság működésének szempontjából vizsgálva 1993-tól kezdődően tekintjük meghatározó fontosságúnak. Helyzetünk a föltételezettnél jelentősebb mértékben javult. Fi-1 zeté6i mérlegünk 1990-92-ben rendszeres aktívumot mutatott (1990:150 millió dollár; 1991: kb. 300 millió dollár, 1992:350 millió dollár). Az adósságszolgálat aránya a konvertibilis exporthoz képest az 1990. évi csaknem 25,9 százalékról 1992 végére már körülbelül 16 százalékra csökkent, devizatartalékaink ugyanazon időszakban 1,1 milliárd dollárról 4,5 milliárd dollárra növekedtek. Devizahelyzetünk jelenleg úgy ítélhető meg, hogy a belföldi hatékony beruházásbtevékenység érdekében elfogadható egy mérsékelt mértékű kereskedelmi és folyó fizetési mérleghiány kialakulása is, amit az adósságteher csökkentése és a devizatartalékok szintje biztonságosan lehetővé tesz. Idén a fizetési mérlegben - a föltételezett nullszaldós pozícióval szemben - 500 millió dollár körüli passzívum alakulhat ki az év végére. Mindez azonban még korántsem ingatja meg a külső egyensúlyt es adóssághelyzetünket, mert a fizetési mérleg deficitjének nagyságát a beáramlott külföldi muKödő tőke összege jelentősen meghaladja. * ’Infláció ••• . A magyar gazdaságban a 70- es évek második felétől kezdődően lassú, hosszú inflációs folyamat kezdődött, amely 1990- ben egyértelmű gyorsulást mutatott. Lényegesnek tartjuk megjegyezni, hogy a magyar infláció alapvető oka - eltérően a környező államoktól és elsősorban a volt Szovjetuniótól - nem a hiány volt, hanem az infláció a szó szoros értelmében árubőség közepette, a tömött kirakatok előtt zajlott le. Okai között első helyen a korábbi szubvenciók leépítését, továbbá elsősorban a külső, de részben a belső piac szűkülését kell megemlítenünk. 1990 végén és 1991 első felében a magyar gazdaságban újabb áremelkedési hullám vonult végig, aminek legfontosabb tényezője az energiaárak világpiaci szintre emelése, a kelet-európai kereskedelem ár- és elszámolási föltételeinek alapvető megváltozásából adódó csere- ] arányromlás volt. így 1991 egészét tekintve az árak növekedése hosszú idő óta a legmagasabb értéket érte el: a termelői árak 32 százalékkal, a fogyasztói árak 35 százalékkal emelkedtek. Az inflációs várakozások megtörése, az inflációs spirálok visszaszorítása, a pénz iránti bizalom megerősítése érdekében történt fellépés (például a kevés számú hatósági ár körültekintő meghatározásával, a forint stabilitását elősegítő árfolyam-politikával, az összkereslet szabályozását biztosító jövedelmi és monetáris politikával, a megtakarítások ösztönzésével) 1991 II. félévétől kezdve az infláció növekedési ütemének folyamatos mérséklődését eredményezte. 1992-ben az előző évhez képest már csak 10 százalékos termelői- és 23 százalékos fogvasztóiárszint-növekedés következett be. E jelentős ütemcsökkenéshez a keresletnek a számítottnál erőteljesebb visszaesése is hozzájárult. 1993-ban a fogyasztóiár-szint az év egészét tekintve kb. 20 százalékkal emelkedik. 1993 első hónapjában az általános' forgalrialad6-rendszerben bekövetkezett változás miatt - új növekedési csúcs jelentkezett, március-áprilistól kezdve azonban az infláció ismételten csökkent, és a havi árindex 0,6-0,8 százalék körül stabilizálódott. A növekedés problémái A kimutatható GDP rendszeresen alacsonyabb a prognosztizáltnál. Az 1991. évi visszaesés fő összetevője még a külső kereslet - elsősorban a felére zsugorodott kelet-európai exportok - csökkenése volt, amit a nyugati eladásokkal még nem tudunk ellensúlyozni! 1992- ben az összes exportot 1- 2 százalékos ménékben már sikerült növelni, azonban a GDP további 4-6 százalékkal csökkent, ami döntően a lakosság és a vállalkozások hazai keresletének zsugorodásával függött össze. 1993- ban az elmúlt év exportdinamikáját valószínűleg nem tudjuk megtartani, sőt átmeneti kiesés is elképzelhető. Az exportdinamika lassulásának több összetevője van: mint például a mezőgazdasági és élelmiszeripari exportárualap csökkenése (elsősorban a '92-es aszály következtében), míg az ipar exportlehetőségeit a nyugat-európai, sőt a világgazdaság más régióiban kibontakozott recesszió is korlátozza. Ez nemcsak a fizetőképes kereslet csökkenésének következménye, hanem ehhez a piacgazdaság játékszabályai között jobban eligazodó európai importőrök viselkedése, nemzetközi megállapodásokban nem szabályozható piaci magatartása is hozzájárul. Nem lehet nem észrevenni, hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország hasonló összetételű és adottságú exportja körülbelül azonos mértékben csökkent az elmúlt hónapokban a nyugat-európai országokba, ami nem jó üzenet az átalakulásban elkötelezett politikai és gazdasági tényezőknek a kelet-közép-európai régióban. Az ipari termelés az 1991. év végéig meredeken zuhant. 1988 és 1991 vége között a csökkenés az ipari termelésnek mintegy felét tette ki. S bár 1992 egészében még további 10 százalékkal alacsonyabb lett a termelés volumene, 1992 folyamán a szezonálisan kiigazított ipari termelés már az 1991. év végi érték körül ingadozott, majd ahhoz képest enyhén emelkedő tendenciát mutatott. 1991 eddig eltelt időszakában is hasonló trend érvényesült. Biztatónak ítéljük, hogy a közép- és nagyipari vállalatok rendelésállománya már az első negyedév folyamán elérte a 60- 70 százalékot, amire az elmúlt évtized során nem volt példa. A magyar adottságok miatt kiemelkedő fontosságú élelmiszer-gazdasági termelés 1991- ben 12 százalékkal, 1992-ben 14- 16 százalékkal csökkent, s az 1993. évi kilátások sem kedvezőek. Az agrárszektorban a gond többirányú, s 1993 egészére is az előzetesen prognosztizáltnál nehezebb helyzet várható. A növekedési probléma nem tavaly, nem is ket-három évvel ezelőtt keletkezett, hiszen a magyar gazdaság - egy rövid és igen kétséges eredményt hozó szakasz kivételével - az utóbbi tíz esztendőben nem tudott növekedést produkálni. A piacgazdaságba való átmenetet tehát tartós recesszióból kellett megindítani. 1989-90-ben - a külső egyensúly javítása, illetőleg az infláció elszabadulásának megakadályozása érdekében-föl kellett használni a növekedési lehetőségeket szűkítő költségvetési és monetáris restrikciót is. 1991-tól azonban a visszaesés oka már nem a restrikció, hanem - mint láttuk - egyértelműen a tényle- • ges keresleti viszonyok alakulása volt. Ettől kezdve a költségvetési és a banki pénzpolitika - részben kényszerből, részben a várt föllendülés elősegítése érdekében - egyre inkább a piaci mozgásokhoz alkalmazkodóvá .vált.... ■ •- A gazdasági növekedés szempontjából Magyarország számára nélkülözhetetlen - különös tekintettel az adósságszolgálat révén folyamatos tőkekivonásra- a külföldi tőke további importja. Ezt nemcsak a külföldi cégek magyarországi befektetései és vegves vállalatai jelentik, hanem projecthitelek (EBRD, \VB, IMF, PHARE stb.) révén (az állam részleges szerepvállalásával), az infrastruktúra (út, vasút, telekommunikáció, energiaellátás) területei is. Recesszióban lévő országokban a kormányzati, állami szerepvállalásnak ez a formája általánosan ismert (tekintsük az USA-ban Clinton elnök programját!). Magyarországon ez annál is inkább indokolt, mivel az elmúlt negyven évben az infrastruktúra területén elmaradottságunk szinte évszázadnyira nőtt. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni az 1996^ban Budapesten tervezett világkiállítást sem, és ennek a vállalkozások számára, tevékenységüknek a növekedésre kifejtett hatását sem. Itt jegyezzük meg, hogy a növekedés kérdése rendkívül fontos a gazdaság központi problémájának, az államháztartás belső egyensúlya problémájának szempontjából is. Munkanélküliség Közismert tény, hogy hivatalosan a szocialista gazdaság nem ismerte a munkanélküliség problémáját. Az általános foglalkoztatottság elérését biztosítandó különféle direkt és indirekt módszerek a munkanélküliséget a gyárkapun belülre helyeztek, és ez vezetett az állami vállalatok alacsony hatékonyságához,
