Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-13 / 8496. szám
az egy főre jutó termefés és hozzáadott érték alacsony szintjének kialakulásához. Bár az is tény, hogy egy adott időszakban- és ez elsősorban a 11. világháborút követő újjáépítés és iparte- • lepítés időszakát jelenti - a gazdasági növekedés extenzív forrásokkal történő eléréséhez némi eredményeket is tudott felmutatni. A már nem a kapun belüli munkanélküliség megjelenésének köszönhetően regisztrált tény, hogy a munkanélküliségi ráta 1990-ben 0,2 százalékról 1,7 : százalékra növekedett,•• majd : 3991-ben jelentősen, 8,5 százalékra ugrott. 1992-ben a ráta 32,3 százalékra emelkedett, majd 1993. első negyedévében 13,2 százalékos mértékkel tetőzött, majd ettől kezdve a növekedés trendje megtört, és egy egyelőre bizonytalan, de tényként rögzíthető csökkenés következettbe. Az új beruházások és a privatizáció folyamata, továbbá a mezőgazdaság átalakítása várhatóan nosszú ideig munkaerő-kibocsátást okoz a nagyipari szférában, az átalakuló nehéziparban és a mezőgazdaságban. Ennek ellensúlyozására csak az európai piacgazdaságú országok modelljét vehetjük figyelembe. Foglalkoztatottsági kérdéseknél a legfontosabb szerep a kis- és középvállalkozásokra jut. Ezért is hozott már eddig is a nyilvá_ nosságra az 1994-es gazdasági 1 évrp a kormányzat e kör számara olyan kedvezményeket és ösztönzéseket, amelyek a foglalkoztatottsági problémák megoldását segítik elő. Azonban a magyar kormány nem ringathatja magát olyan illúziókban, hogy az európai fejlett piacgazdaságú országokhoz képest kedvezőbb foglalkoztatási arányszámot fog tudni fölmutatni a közeljövőben. Az államháztartás A központi költségvetés hiánya 1990 óta ugrásszerűen nőtt (1990-ben 1,5 milliárd forint; 1991- ben 114 milliárd forint; 1992- ben 197 milliárd forint; 1993- ban várhatóan 215 milliárd forint).- A diagnózis világos, miközben a gazdaság (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, szolgáltatás) mar lényegében piaci viszonyok között működik, és az állami támogatások leépítése folytán csak önerőből képes fenntartani magát, addig az úgynevezett nagy elosztó rendszerek és ennek keretében az összevont jóléti ki' adásoknak nevezhető szféra még Jényegében a szocialista viszo•á»yűkat.tükrön. Amíg a csökkenő termelés következtében az adófizetőktől (magánszemélyektől, a gazdálkodó szervezetektől, a pénzintézetektől) befolyó bevételek reálértékben csök•kennek, addig a társadalmi kiadások kedvezményezettjei érdekképviseleti és érdekmegjele>útési eszközeik révén féltékenyen őrködnek a szociális, kulturális, egészségügyi, környezetvédelmi stb. kiadások nyújtotta lehetőségeken, melyek korábban egy, a teljesítményekhez nem igazodó, mesterségesen alacsony szinten tartott, merev bérezési rendszer kiegészítéseként jelentek meg. Ez évig nem oKözott különösebb problémát a hiány finanszírozása, mert a magyar gazdaság specifikus elemekent - a csökkenő termelés és a lakosság tényleges, kimutatható jövedelemhelyzetének romlása ellenére - a megtakarítások exponenciálisan növekedtek a bankokban, és mára elérik, sót meghaladják az ország központi éves költségvetésének mértékét. Ily módon az államkötvények, állami értékpapírok kibocsátása révén a hiány finanszírozása eddig zavartalan volt. Világos, hogy a tendencia arra figyelmeztet: gazdasági növekedés nélkül a társadalom számára nem biztosíthatók tovább a deficitből finanszírozott jóléti kiadások. Az ezek fedezetére kibocsátott állami papírok lekötik, lefedik a bankok szabad, likvid pénzeszközeit, a gazdaság számára nem marad hitel nemhogy a növekedéshez, de még a jelenlegi szintű működéshez sem. •Ezért a gazdaság fejlődését ma már nem a külső egyensúlyprobléma vagy az infláció elszabadulásának veszélye, hanem főleg az államháztartási deficit növekedése veszélyezteti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a bankok magatartásában fokozott (netán túlzott?) óvatosság tapasztalható a hitelkihelyezéseknél, hiszen a korábbi rendszerből örökölt és az átállás időszakában a gyorsan változó kül- és belgazdasági viszonyok miatt keletkezett rossz hitelállomány rendkívül magas, ennek következtében irracionálisán magasak ma Magyarországon a hitelkamatok es marge-ok. Nehezíti az átállást, hogy a íasrv rendszerek átalakítása, mely kétségtelenül hosszú távor megoldást hozhat e kérdésben az átalakítás kezdeti időszakiban többletkiadásokkal jár. A kereskedelmi és hitelbanki problémák és mögöttük a termelő szféra egy része gazdasági ellehetetlenülésének megakadályozására a felelet csak egy olyan hitelkonszolidáció lehet, amely egyidejűleg oldja meg a bankok portfólióproblémáját és - a lehetséges tartományba^ - a termelőszféra reorganizációját. Ehhez tőkeinjekcióra van szükség, és ezt nem tudjuk másképp kedvezően biztosítani, csak világbanki hitelekből. De hasonló a helyzet a társadalombiztosítás reformjának kérdésében is, ahol az átállás 10- 15-20 éves folyamat is lehet, hiszen például a nyugdíjkorhatárnak az európai átlaghoz igazítása, az egészségügy és a nyugdíjlül a földjelzálog is -,‘amely a nagy tókeigériyú, hosszú megtérülési idejű beruházások (mezőgazdaság, lakásgazdálkodás, közműfejlesztés) hitelezési gondjait hivatott segíteni. A kormányzat mind a hazai, mind a külföldi beruházásokat normatív módon, adókedvezmények és egyéb preferenciák révén ösztönzi, a fő gazdaságpolitikai kérdések megoldására így inspirálja a vállalkozókat. Privatizáció A magyar Országgyűlés 1992 nyarán rendezte az állam vállalkozói vagyonának kérdéseit oly módon, hogy a száz százalékig és megkötés nélkül, haladéktalanul privatizálható vagyont az Állami Vagyonügynökség kezelésébe helyezte (amely költségvetési szervként működik), míg azokat a vállalatokat, amelyekben gazdaságstratégiai okokból tartósan részleges állami hányadot kíván megtartani, az Állami Vagyonkezelő, Részvénytársasághoz tette, mely a nemzetközi gyakorlatban is ismert állami holdingként működik. E holdinghoz tartoznak az eneigctikai vállalatok, a bankok és a távközlés vállalatai, melyek döntő többségének privatizációja kívánatosán tőkeemelés révén hajtandó végié, mert csak ígv biztosíthatóak az amortizáció, illetőleg a nyereségágon nem keletkező, dé szükséges fejlesztések forrásai. Harmadik kategóriának tekinthető az úgynevezett kincstári vagyon, amely az állam kizárólagos tulajdonára terjed ki. Ennek törvényi szabályozása még e parlamenti ciklusban a parlament elé kerül. Amit ma Magyarországon a kincstári vagyonkezelés jelent, az nem más, mint a szovjet csapatkivonások után hátrahagyott javak (repülőterek, lakások, honvédelmi rendeltetésű műtárgyak stb.) kezelése. A magyar parlament 1990-ben elfogadta azt a kerettörvényt, amely a kizárólagos állami tulajdonú vagyonok koncessziós Üzemeltetésére,* cjnatkozil^ Enrendszer biztosítási aiapolcra helyezése csak hosszan, elnyújtott folyamatok keretében valósítható meg. , -Ezért az állanjháztartási kiadások reformja a deficit bpj^ő összetevőinek strukturális yáJtozását kell, hogy eredményezze, azt, hogy eltávolitsuk mindazokat az akadályokat, amelyek a gazdasági növekedés útjában állnak. A követendő gazdaságpolitika Az előzőekből világosan látható, hogy a magyar gazdaság mai prioritása a növekedés. Ezért a kormányzati politika - a külső egyensúly és az infláció elleni küzdelem változatlan fontossá-Ea mellett - elsősorban a nóveedést elősegítő intézkedéseket kívánja megtenni. Ennek keretében: A vállalkozási környezet fejlesztését célozza meg: 1992-ben előkészítette a hitelkonszolidációs rendszer első lépését, majd a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap szakértőivel konzultálva - némileg módosított formában - az 1993-ban hozandó intézkedéseket szorgalmazta, mely alapján rövid időn belül a Világbankkal finanszírozási projectek aláírására kerül sor. A hitelkonszolidáció a kámatmarge és a hitelkamatok csökkentése réyén az inflációs változások lehűtését is szolgálja, és közben - a pénz- és tőkepiac egyidejű fejlesztése révén - elősegíti azt is, hogy a megtakarítások növekvő része forduljon a gazdaságos tőkebefektetések felé. A kormányzat új típusú konstrukciókat, intézményeket hozott, illetve hoz létre, melyek célja a kockázat egyenletesebb megosztása a vállalkozók és a hitelezők között, a vállalkozások hitelnyújtási kedvezményeinek növekedése.- Betétvédelmi Alap, amely bankcsődök esetén is biztosítja a betétesek pénzét,- Hitelgarancia Rt., amely a bankok számára megfelelő biztosításokkal nem rendelkező vállalkozások hitelhez juttatását > segti elő,- Kisvállalkozási Garancia Alap, amely viszontgarantália a Hitelgarancia Rt. kockázatvállalását. Rövidesen a magyar Országgyűlés elé kerül a jelzáloghitel-törvény csomagja - ezen be
