Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
vileg mutatják meg igen keményen a megbíráltak hibáit, s így győ:ik meg őket elkövetett hibáik súlyáról. Emellett igen őszintén tárják fel a maguk hiányosságait. Előbb felszámolják a maguk hibáit, aztán vetik fel a másokét, így is példát mutatva nekik. Nagy harcot folytatnak a személyi kultusz ellen..- Mikor bukkant Tel Nagy Imre neve mint megoldásé?- Sorsa Berija felszólalásában dói el, aki arról szónokol, hogy a miniszterelnök legyen magyar ember, mert az nem felel meg a valóságnak, hogy mindenki Horthyx szolgálta ki - ezt nyilván Rákositól hallották -, ne feledjék, hogy a Vörös Hadsereg nem lesz mindig > Magyarországon, és ezért meg kell erősödni. És most jön a mondat: „Miért nem lehet Nagy Imre elvtárs a miniszterelnök?" Erre Malenkov még rádupláz: igen, legyen Nagy < Imre a miniszterelnök. Ezzel dóit el, hogy 6 lett a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke 1953. június végén.- Hogy zárult ez a ,»kollektiv vezetés hiánya” témakör?- Berija például azt mondta: egy ember voll a párttitkár, a miniszterelnök, az AVH vezetője. Elhangzik Farkas Mihályról, hogy nem tetszeleghet, mint egy hadvezér. Mikojan azt mondja: a vezetőnk öntelt lett. Elmondja Malenkov: van vezérkedés, hiszen a moziban nem le—, mg— —-Tg-njrnT-7--------------------c. / ÖÜ hét mást látni, mint Rákosit. És mit mond Cerő: Rákosi vezérkedését fel akarta vetni, de nem kerüli rá sor, nem volt hozzá bátorsága..,-S Rákosi csak hallgatott?- Fölszólalt. De abszolút nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy tulajdonképpen miről van szó...- Tehát nem vette magára?- Magára vette, mert azt mondta, kérem, bár csak előbb hangzott volna mindez el. Megpróbálok rajta javítani, de egyedül nem megy, ha nem kapok hozzá segítséget. Ez szánom-bánom, tessék-lássák valami volt, az önkritikája pedig gyakorlatilag nulla, noha ezúttal megzabolázta jellegzetes gunyoros stílusát. Esetleg arra gondolhatott, vannak hasonszőrű politikai nézeteket valló és gyakorló barátai, akikkel még összeszűrheti a levet...- Mi volt a negyedik téma, ami szóba került?- Nincsenek fiatal káderek és főleg fiatal értelmiségiek, sem a pártvezetésben, sem az állami vezetésben, sem a gazdasági vezetésben, a kulturális élet területén.- Szóval az élcsapat mögötti utánpótlást hiányolták.- Mert mindent az idősebb nemzedék happolt el magának. Malenkov azt mondta: a káderek ne csak tanuljanak, hagyják őket dolgozni is, bátran léptessék őket elő, és felelős poszton gyakolatilag is próbálják ki a tehetségüket. Mit mond Berija és Malenkov? A miniszterelnök legyen magyar ember, miért nem lehet Nagy Imre az. Egyébként ez már elhangzott. És ez finom fogalmazás a részemről. Mert szántszándékkal nem idézem azt a rengeteg zsidózó megjegyzést, ami akkor elhangzott a szovjet vezetők szájából. Megvallom őszintén, szégyelltem még leírni is.- Miként fogadta Rákosi, hogy vele szemben a szovjetek egyértelműen Nagy Imrét pártfogolják mint a miniszterelnöki szék egy etlen várományosát?- Egyetértett a kritikával. Slussz!- Amikor visszavonultak szálláshelyükre tárgyalni, miként reagált Rákosi arra, hogy őt félresöpörték, hogy nagyrészt megfosztották hatalmától, hogy Nagy Imre ennyire előtérbe került, s az oroszok benne látják a jövő emberét?- Úgy tett, mint aki természetesnek veszi: ami már úgyis eldöntött, azon nem kell vitatkozni. Hogy belül mit érzett, nem mutatta. Semmi sértő, semmi bántó a részéről el nem hangzott, legalábbis akkor. Érdekes Nagy Imre viselkedése ebben a négy napban. Jól jellemzi az embert, a politikust. Június 13-án, ahol a letolás elsősorban Rákosi nyakába zúdul - feszülten figyelő embernek, tájékozódónak láttam, aki a hallottakon alaposan elgondolkodik. A szállásunkon már aktívan részt vesz a határozati javaslat kidolgozásában, s a leglényegesebb mondanivalója: a tönényességet kell biztosítani mindenekelőtt. A másik: felszámolni a lakossággal szembeni rideg bánásmódot. És a harmadik: biztosítani az egyénileg gazdálkodók termelési feltételeit is, általában a mezőgazdasági termelés fejlesztését. A legaktívabb volt 16-án a magyar küldöttek között. Négyszer szólalt fel. És a legfontosabb mondanivalója: a falusi túlkapások, bajok alapja a kuláklista. Erről nagy vita bontakozott ki: legyen-e lista, vagy ne legyen. Csak azt állapítsák meg, ki a kulák, ki nem, de tárgyilagosan, pontosan. Elmondta azt is: a kritikát mindnyájan megértettük. Utolsó mondatai rendkívül érdekesek: „Ezeket zz elveket kell megvalósítanunk z gyakorlatban. Ezehől az elvektől és rendszabályoktól nem bgunk egy lépést sem eltérni." És most jön a figyelmeztetés: „De sok függ attól, hogy Rákosi elvtárs őszintén fel fogja-e tárni a hibáit, és segít-e abban, hogy a pártapparátusban felszámolhassuk a vezérkedő-hízelgő szellemet." Erre Berija közbevág: „Ed nem egy ember feladata, hanem mindnyájunké." Mondja még Nagy Imre: „Biztosítani kell a kollektív vezetést a pártban, mert ez volt a fő hiba”...- Mi történt önnel utána?- Hivatalosan a PB tagja lettem még egy fél esztendőre. Aztán Borsodban lenem párttitkár. Ez eltartott .’57 elejéig, utána letartóztattak börtönbe kerültem. Tizenöt hónapos vizsgálati fogság után - amelyből egy esztendőt magánzárkában töltöttem -, egyetlenegy jegyzőkönyvét alá nem írtam a tisztelt nyomozó uraknak, mondván, ez a maguk vallomása, nem az enyém. Utána az ügyész kérdésére, bűnösnek érzem-e magam, azt feleltem, nem. És ha úgy teszem fel a kérdést: szubjektíve nem, de objektíve igen - faggattak tovább. Mondtam, ez fából vaskarika. Sem így, sem amúgy nem érzem magam bűnösnek Megtörtént a tárgyalás, első fokon, utolsó fokon, fellebbezés és a védekezés lehetősége nélkül, egyből életfogytiglani börtönt kaptam. Az ügyész halált kén. Kurcz Béla
