Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-09 / 8494. szám

Népszabadság, 1993.7.3. ítéletek, amelyek szerint az MDF an­tiszemita. nacionalista, az SZDSZ pedig filoszemita, nemzetellenes part. Mindez a politizáló értelmiség­nek szinte a mindennapi életét is érintő tényező, míg a nagy választói tömegekben legfeljebb tendencia­ként, hangulati elemként van jelen. A nepi-urbánus ellenteteknek bi­zonyos értelemben tükörképei azok a társadalomtagoló, véleményformáló faktorok, amelyeket modernizációs stratégiáknak nevezünk. Ezek na­gyon jellegzetes módon jelennek meg az egyes pártok kínálatában. Ilyen a Fidesz, illetve az SZDSZ esetében a klasszikus liberális modernizáció, amely a piaci hatások lehető legtelje­sebb érvényesítésére, illetve az állam minél nagyobb mértékű háttérbe szorítására törekszik. Ez a modell el­fogadja. hogy a piac nemcsak nyerte­seket. hanem veszteseket is termel, így sok tönkrement vállalkozást. Ve­le szemben választhatja az állampol­gár azt a fajta kapitalista moderni­zációt. amelyben a nemzeti érdekre hivatkozó politikai elem a gazdasági ésszerűség fölé kerekedik. Vagyis azt. amely a magyar tulajdonosi osz­tályt részesíti előnyben, megtiltja a föld külföldi tulajdonlását, sót igyekszik „megbízható’' magyar tu­lajdonos és középosztályt kialakíta­ni. Mindez az MDF gyakorlatában, illetve a kisgazdák programjában je­lent meg. A modernizációs stratégiák harmadik típusában a piacgazdaság­nak fontos szerepe van. az állami monopóliumok igen erősen vissza­szorulnak. viszont az elosztásra há­rul a nagy,szociális egyenlőtlenségek meglehetősen erőteljes enyhítése. Ezt kínálja a választópolgárnak az MSZP, a szociáldemokrata moderni­zációs program. Mármost, ha ezeket az elnagyol­tan de a lényegre koncentrálva be­mutatott modernizációs stratégiákat lefordítjuk a hétköznapok nyelvére, más és más privatizációs, társada­lombiztosítási, ár- vagy bérképzési gyakorlatot kapunk, amelyek között meglehetősen jól el tudnak igazodni a választók.- Ón azt mondta, hogy az államszocia­lizmusból a biztonságot es az egyenlőséget választanak az emberek, ha lehetne, poli­tikai rendszeréből viszont nem kérnék. Éppen ezért döntő jelentőségű lehet, hogs vajon az új rendszer „demokráciakínála­ta'’ milyen allasfoglalasra készteti őket.- A demokrácia bizonyos minimu­mát minden párt elfogadja. Ilyen az állampolgári jogok garantálása, a hatalommegosztás intézményesítése, a parlamenti demokrácia és így to­vább. Ezen az alapon nem nagyon le­het választani közöttük. Az, hogy a hatalom gyakorlásához a társadalom hogyan viszonyul - aktívan-e vagy passzívan -, az már jelez valamit az igényekkel kapcsolatban. Száz-százötven éves tapasztala­taink vannak arról, hogy ez az or­szág nem nagy híve a tömeges politi­zálásnak. Bizonyos, hogy a svájci rendszer nem nekünk való, amelyben se szeri, se száma a népszavazások­nak - legalábbis tartományi szinten. Ezt a rendszeres politikai szereplést és részvételt a magyar társadalom szemmel láthatóan nem igényli. Sok-sok történelmi példával bizo­nyítható, hog\r a magyar mentalitás­hoz közelebb áll egy megbízható po­litikai elit működtetése, ezen elit te­vékenységének szemlélése, és az en­nek nyomán való ítéletalkotás. Ami - félreértés ne essék - korántsem azo­nos az apolitikussággal. Épp ellenke­zőleg. Bármily furcsa: mint az eléggé köztudott, Magyarországon minden­ki született politikus, amíg „politi­zálni” kell, tehát amíg csak véle­ményt kell mondani. Amikor azon­ban valóságos politikai részvételről van szó, a legtöbben visszavonulnak. Vagyis a magyar társadalom számá­ra leginkább az úgynevezett gondos­kodó, a paternalista demokrácia el­fogadható. amelyben a politikai elit viszonylagosan jó gazdasági, szociá­lis létfeltételeket biztosít. Ha ez megvan, és a demokrácia alapintéz­ményei működnek, akkor az embe­rek nem törekszenek tömeges politi­kai részvételre és nem akarnak gyö­keres politikai változást. Megjegy­zendő azonban: szó sincs arról, hogy’ a gondoskodó demokrácia iránti vonzalom magyar sajátosság lenne. Jó néhány ország van a világon, ahol csak időnként aktivizálható a társa­dalom.- Ha végigtekintünk az eddig elmon­dottakon, azt látjuk, hogy ön. ahelyett, hogy azt igyekezett volna bizonyítani, hogy mi szól például egy MDF-Fidesz szö­vetség mellett vagy ellen, arról beszélt, hogy milyen törésvonalak osztják meg ezt a társadalmat. Ezek ismereteben mire le­het következtetni az ország politikai jövő­jével kapcsolatban? Ön szerint hogyan fo­gunk szavazni?- A pártok feladata az lenne, hogy' ezeket a törésvonalakat szem előtt tartva formálják programjukat, ala­kítsák tevékenységüket, és így pró­bálják a választókat megnyerni. Ugyanakkor azt a különben kézen­fekvő tényt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az itt elmondot­takból nem következik valamiféle uniformizálódás szükségessége. El­lenkezőleg, több, egyszerre képvisel­hető, egymás mellett létező stratégia képzelhető el. A választások ugyanis épp arra valók, hogy ezeket kipró­bálhassuk. A négyévnyi „próbaidő" alatt kiderülhet, hogy a választott politikai ajánlat mennyire sikeres. Mert hiszen nem tökéletes és tökélet­len programok versenyéről van szó. Csak nagyon primitiv propaganda beszélhet egyrészről katasztrofális, másrészről a mennybe vivő pártpoli­tikákról. A szélsőséges programoktól eltekintve mindegyikben van valami ésszerű elem. Éppen ezért társadal­milag és politikailag akár kívánatos­nak is nevezhetnénk, hogy a most következő egy-másfél évtizedben ez az ország két-három komoly politi­kai váltást megtapasztaljon. így na­gyobb lenne az esély arra, hogy de­mokratikus korrekciókon keresztül találjuk meg az optimális történelmi fejlődés útját.- Ön tehát elkepzelhetönek tartja, bogy a magvar nép szemlélődő természete elle­nére hatalomvaltasokkal lesz kikövezve lehetséges sikereink útja? Mas szóval: úgy gondolja, hogy ez az ország a következő, majd az azt követő választáson radikális változásra szavaz?- Azt hiszem, hogy az MDF-es korszak,,az úgynevezett szerves ma­gyar modernizáció modelljének ki­próbálása után nagy esélye lesz egy szociális elemeket tartalmazó, libe­rális alternatívának. Továbbá azt, hogy amiként a liberális politika igyekezik majd kijavítani a konzer­vatív k által elkövetett hibákat, úgy az övéit egy szociáldemokrata politi­ka fogja korrigálni.- Tapasztaljuk, hogy van a társadalom­ban valamiféle vagy arra, hogy az említett három irányzat között megegyezés jöjjön létre a társadalmi béke érdekében.- A társadalmi béke iránti óhaj nagyon is érthető, de ahhoz nem a politikai irányzatok összeolvadása vezet el, hanem versengésük, egymás után következésük a hatalomban, és hibáik egymás által elvégzett kor­rekciója. Amint láttuk, már három esztendeje is illúzió volt a nagykoalí­ció és illúzió a következő választást illetően is. Ameddig az időben előre látunk, a különböző politikai irányzatok erő­södésével, gyengülésével, illetve az ebből következő helycserékkel kell számolnunk. Ha ezt így fogjuk fel. nem látjuk majd tragédiának egyik­másik partnak a hatalomból való ki­kerülését. Ellenkezőleg, a megújulás lehetőségét látjuk benne. Tudnunk kell, hogy a megújulás folyamatos biztosítása a demokrácia legfőbb fe­ladata. Hovanyecz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom