Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-02 / 8474. szám
Ha tudjuk, hogy a legújabb globálit válságot paradox módon maguk a kommunisták teremtették meg a börtönfalak érzéstelenítés nélküli fel nyitásával, t men ráadásul (cserébe?) maguknak tartották fenn a jogot, ho^y a szabad lét kezdő játékszabályait is ők állapíthassák meg, mely által a tegnapi foglyok rabtanóik lekötelezettjei lettek, a szó minden értelmien perverz helyzetekbe bonyolódva, amelyekből nehéz természetes eszközökkel kibontakozni, akkor az aggodalmunk mély megrendüléssé alakul át. Trianon bűnét nem lehet jóvátenni békés eszközökkel, aak egy hatalmas pusztító nemzetközi háborúval és egy azt követő neo-Trianonnal, amely örök időkre szól. Halálos vízió? Van-e még térsége a világnak, ahol ilyen anakroniszukusan ütközik össze a modernség és a .fundamentalizmus? Jugoszlávia tegnap még modern turistaparadicsom volt, a keleti blokk irigyelten gazdag és szabad országa, ahol a pénz valulának, a látogatás nyugati útnak számított. Ma ugyanitt középkori kegyetlenségú fundamentalista háború tombol: a nemzetközi üdülőhelyek romokban, a turístaváróan kedélyes, oldott és temperamentumos .jugók” vagy katonák, vagy véreskezú fanatikus dzsungelharcosok lettek. A jugoszláv típusú lörzsi-etnikaivallási háborút bármelyik volt szocialista országban ki lehetne robbantani, ahol elegendően nagy a szegények és a gazdagok közötti különbség, és vannak eltérő érdekű etnikumok — s ugyan melyik országban nincsenek? • I A balkáni fundamentalista háború nemzetközivé tágítása aak elhatározás kérdése. A volt szovjet érdekkör területén ez gyakorlatilag a beteljesülés előtt áll. Csak szervezés kérdése, hogy valahol, például Ukrajna és Románia, Románia és Magyarország, Szerbia és Magyarország, stb. között átcsapjon a kisebb vagy nagyobb helyi tüzeket egy nagy közös nemzetközi tűzvésszé felloBbaniani képes szikra. A dolgok kérlelhetetlen logikája szerint háború lesz Gehet). Kelet- Európa és Szovjet-Ázsia gondjait olcsóbb és kényelmesebb egy háborús pusztítással megoldani, mint a végtelenségbe nyúló perpatvarok, határviták, fejlődések és visszafejlődések költséges és fáradságos szponzorálásával. Az elmúlni nem akaró balkáni háború fel kell hogy ébresszen **. kniriden úijéiŐJtoU Ugenakóuwá gaz-„ dag világ nagyszabású kísérletet végez. Azért és addig tartja életben a balkáni háborút, amíg fennáll a terápia: a volt szovjet birodalmat, úgy ahogy van, minden következményével együtt egy katalvuu háborúval ki lehet amputálni az egészséges világ testéből. • Ez a pálya ma Közép-, Kelet- és Dél-Európában. Derűsebben fogalmazva, egy tehetségei jóvá a végtelen sok közül. Inkáob hódoljunk annak az illúziónak, hogy rajtunk, magyarokon is múlik, melyik jövőváltozat válik valóra, mint hogy eleve beletörődjünk a rossz sors csapásaiba. Ez esetben azonban tudomá-A kérdés csak az, a gazdagabb és hozzánk képest mindig is boldogabb világ hol kívánja meghúzni a védettséget övező Közép-Európa határát. A modem politikai földrajz hol jelöli ki Kelel-Európa kezdetét, hogy a védett Közép és a feláldozni szint Kelet közé leeressze a jótékony vasfüggönyt, mely által a bolsevizmus utáni terület — lakóinak akaratától függetlenül — jól körülhatárolt „küzdőtérré" válik, ahol lefuttatható lesz a történelem legnagyobb szabású politikai operációja. Érzéstelenítés nélkül. A balkáni modell szerint. Kiugrik-e Magyarország a válságzónából, vagy nem ugrik kif Ez itt a kérdés. Megérkeznek-e időben az angol ejtőernyősök, vagy Antall József és Göncz Árpád minden leszármazottját szőnyegben viszik el egy nehezen definiálható hatalom kommandósai, hogy könnyebb legyen aláírniuk a hadüzenetet (Szovjetunió immár nem lévén) j a feltüzelt Szerbiának. Agyrémt Akkor is az volt, amikor szó szerint megvalósult. Amikor a kiugrás lehetőségének megcsillan táj a volt a legnagyobb beugratás. A megfontolás Budapestről nézve abszurd és elfogadhatatlan, hogy ne mondjuk irtóztatónak. De már Londonból vagy Párizsból nézve nem az. És nem az Washingtonból nézve sem. Mint ahogy egyetlen magyar politikai szervezel sem rendezett tüntetést a kuvaiti öbölháború vérlázítóan cinikus be nem fejezése avagy az északír öldöklések abszurditása ellen. (Nóta bene: a Balkán-háború kezdetén a Magyar Újságírók Közgyűlése nem volt haj. tandó elítélni a háborút.) A távolság négyzetével arányosan aökken a felelősségérzet a modern genocídiumokért. Ez is az információs társa- i dalom nagy tragédiája. A túladagolt háborús hírek immúnissá tették a borzalmak iránt az emberiséget. A gazdag világ persze alapjában véve humanista. Nem dönt egyik pillanatról a másikra. Ad még egy esélyt a békés kibon lak ozásnak (Give peace a chancel). Addig is hagyja egy kicsit gyilkolódni a vérszagtól megrészegült szerbeket, horvátokat, muzulmánokat, amíg adódik valami jobb megoldás... S ha nem? Valahol néhány vödör kerozin zúdul víz helyett egy helyi bozóttúzre. A többi már a természet dolga. És a tűzoltóké. Akik szokás szerint majd késve érkeznek, hogy a Neo-Trianon-kastélyban tv üljenek túl sokan az asztal körül. I spl kdl vennünk, hogy ami ma Ma\^gmamágon egy évvel atakmmpontbóL sorsdöntő országgyűlési választások előtt zajlik, alapvetően határozza meg nem csak a magyarság, de bizonyos miértékig az egész régió jövőjét. Ha ugyanis a modernizáció továbbvitelére szavaz az ország, s kizárja annak lehetőségét, hoey a háromévá rendszerváltozási folyamat csalódásai visszalökjék őt a balkáni fundamentalizmusba, akkor Magyarország nemcsak azt a lehetőséget nyeri el, hogy időben csatlakozzék a modern és erős (a saját érdekeit megvédeni mindig elegendően erős) Európához, hanem azt is, hogy hozzájáruljon a térség biztonságának ét egyensúlyának megteremtéséhez. Ami a magyaroknak legalább annyira érdeke, mint a csatlakozás, elvégre túl sok honfitársunk él a határainkon kívül, s nem mindegy, rájuk a jövőben mint természet adta követeinkre (íme, Trianon hasznai), avagy ellenfeleink túszaira kell gondolnunk. Itt érkezünk el saját magunkhoz, a magunk jól felfogott érdekeihez. Amelyeket még ma is, történelmi léptékkel nézve szinte percekkel az új országgyűlési választások előtt mintha képtelenek volnánk fölismerni. Olyan elementáris erővel zúdult az egyszerű állampolgárra a kényszerű szabadsággal együtt járó lakberendezés kényszere, hogy egy ponton túl képtelenné vált a folyamatok nyomon követésére. Idáig el kellett jutni, de nem mindegy, hogyan jutunk innen tovább. Három év után. nemcsak hogy nem érdemes, de nem is szabad sopánkodni azon, hogy a válsáén felelős kommunisták közül a aja szála sem görbült meg egynek sem, sőt közülük sokan a rendszerváltozás bajnokai lettek. Ez volt az ára ugyanis annak, hogy elsőnek kezdhettük el a rendszerválloztatgaiásl. Még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy nem egy szlovák, egy ukrán vagy egy orosz típusú „demokráciában" élünk, az annak megfelelő anyagi színvonalon. A késés ára drámai módon jelzi a magyar rendszerváltozás hihetetlen előnyét az utánunk jövőkkel szemben. Más kérdés, hogy ez ma Magyarországon senkit sem érdekel. Iu még mindig az a sláger, hogy Antall József és Csurka István meg-
