Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-02 / 8474. szám

Itrnek-c egy {jártban vagy sem. S nem az, hogy ha nyer az MSZP— MSZOSZ-csapat, a modernizáció sa­játot értelmezést nyer, hiszen vissza­áll a régi recept követésére az or­szág: ismét hivatalos politika lesz a reformkommunizmus, megfejelve az időközben működésbe hozott pi­acgazdasággal... Nem, ma a nyilvánosságban egé­szen másról van szó. Bármiről, ami nem fontai, bármiről, ami eltereli a fi­gyelmet a lényegi hír délekről. Valakik gondotan táblákat dug­­dósnak a szenünk elé, hogy te­gyünk a QÚlölet ellen, hogy lássuk szépnek az idegent, írjunk alá valami demokratikus marhaságot, énekel­jünk elegy „dalt” egy raccsoló kis sen­­kikáxy után, lépjünk be valami ro­hadt spekuláns szektába, beszélges­sünk okosan és higgadtan frinaszpro­vokátorokkal a magyarországi kisebb­ségek eűeni türelmetlenség termé­szetrajzáról akkor is, ha ez a jelenség a legkevésbé épp nálunk létezik, huny­juk be a szemünket, ha a tettek embe­rének környezete úgy síbolja a pénzt, hogy azt a Panama-csatorna kivitele­zői is megtapsolnák, és imádjuk Bu­dapest vőlegényét, mert oly édesen bi­ciklizik ebben a kosztól és szmogtól fuldokló fővárosban, ahol ma a leg­jobb üzlet a tilosban parkoló autókat rendőri segédlettel elrabolni, s utána kft.-alapon bezsebelni a váltságdí­jat... nem, nem és nem, soha így nem virágzott a hazudozás, a csalás és a korrupció... — és senki nem veszi ész­re, hogy az östmépi sántaságot okozó gigantikus mütyúkszemgyárat alapjá­ban véve ugyanaz a másfél tucat sze­mély működteti, aki teleokádja hazug­ságaival a nyilvánosságot. Tegyük kozzá, busás haszonnal, s ha bírják még egy kis ideig, tán az egész ország az ölükbe hullik. Ä Holott itt történelmi jelentősé­gé változás tanúi vagyunk: a la­kitelkieket támogató kommunista politikus, Pozsgay lm re jóvoltából is*, egy 'alapvetőén fundamentalista jellegű mozgalom indult el az MDF megalaku­lásával, a kádári internacionalizmus­sal és nemzetellenességgel szembe­fordulva. Velük rivalizálva jelent meg a modernizáció híveként előbb a szabaddemokraták, majd a fiatal de­mokraták pártja. A nemzeti jóérzést hangoztató MDF a magyarság hité­nek, becsületének a visszaállításával a fundamentális értékrendszer visszaállí­tásában fogalmazta meg első teendő­it. Ez volt a nyugodt erő diadala. Az erőé, amely a néptől kapott, s a nép­nek visszaadott nemzeti önérzet bir­tokában lehet nyugodt és igazságos. Antall József személyében az MDF azonban olyan vezetőre talált, aki döntő változást hozott a népiség­­ból és a népiségre építkező párt éle­­tfijen. Antall győzelemre vitte az MDF-et, s az ő vezetésével megala­kult Magyarország első demokrati­kusan választott és hivatásos kor-, mánya. Amely a történelmi tapasz­talatok ismeretében, s a meglévő helyzet elemzésével nem választhatta azt a konzervatívon fundamentalista utat, amit a környező országok kivétel nélkül maguknak választoltak. Antal), aki szinte az első naptól fogva jószerivel több figyelmet szen­telt a külpolitikának, mint a belpoli­tikának, meglehetősen hamar föl kellett hogy ismerje, Magyarország számára csak egyetlen út garantálja a túlélést, ha csatlakozik a gazdag Európához, a Nyugathoz, s ez nem más, mint a modernizáció. Az a mo­dernizáció, amit eredendően a libe­rális pártok túztek zászlajukra. Igaz, ók — mint utóbb kiderült — azért, hogy ellenpontozzák a szemükben veszedelmesnek látszó nemzeti ön­azonosság igényének felerősödését, mert az megakadályozhatná a bolse­vik restaurációt. F.zzel elérkeztünk ahhoz a válság­hoz, amely a Magyar Demokrata Fó­rum teljes megosztottságát eredmé­nyezte, de amely továbbmulat en­nél, s figyelmeztető jelként mered a pártviszályokba bele nem vakult szemlélő elé. A magyar társadalom 1993 derekán különös csapdába ke­rült. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom